A jel váratlanul jött, és nem volt hosszú. Egyetlen radarállomás fogta az üzenetet. Anelma rámeredt a kijelzőre, majd elemezte az adatokat, de nem talál értelmes magyarázatot másra. A Proxima b-ről érkezett. Újra ellenőrizte az adatokat, és egyre nagyobb izgalommal feszengett a székén. Talán éppen ezen a napon és éppen ő vele történik meg az, ami még soha senkivel az emberiségben. Talán. Felállt és az ablakon kinézve is ellenőrizte a rádióantenna állását. Pontosan arra mutatott, merre kellett: a Naprendszerhez legközelebb eső csillag felé bámult. Általában nem nézett a Proxima felé, ha ő volt szolgálatban, de most kivételt tett. És tessék. Masszív adat1tömeg érkezett a második bolygóról.
– Hello! – súgta maga elé, és eszébe jutott, hogy ezt meg kéne jegyeznie. Ez volt az első szava az idegenekhez. Persze ez nem számít. Az lesz a fontos, amit majd az emberiség üzen válaszként. Ez tényleg fontos lesz. Persze azért ez sem kutya.
A következő két órában újra és újra átfuttatta az adatokat. és csak akkor szólt be a központba, amikor már semmi más nem jutott az eszébe. Onnantól nem volt dolga. Várt. Bár nem sok értelmét látta, megnyitotta a beérkező adattömeget. Strukturált adatok voltak. Számok egymás mögött. Már első pillantásra is látta, hogy a számok nem találomszerűen sorakoznak egymás mögött. Értelmük van. Ebben biztos volt. Csak úgy, viccből indította el a programot, ami különböző nyelvek ábécéjéhez rendelte a számokat. Primitív próbálkozás, de megy vele az idő. Kiment a teakonyhába és készített magénak egy kávét. Ha minden igaz, sokéig nem alszik ma. Például azért, mert híres ember lesz huszonnégy órán belül.
Immár gőzölgő kávéval telepedett vissza a székébe. Aztán elfeledt azt, hogy mi van a kezében. A kódfejtő 4800 nyelvre talált megoldást.
– Azt a k…
Olvasni kezdett.
„Hello Föld! Üdvözlünk benneteket!
Mi az általatok ismert Proxima b lakosai vagyunk, és úgy láttuk jónak, hogy végre megtudjátok: nem vagytok egyedül a Világegetemben. Örömünket fejezzük ki, hogy ezt mi közölhetjük veletek. A következőkben megadjuk a jövőbeni kommunikáció módját és paramétereit.
A kapcsolatfelvétel immár megtörtént.
Üdv a szomszédos cellában!”
Hát megtörtént. Itt vannak. A világegyetem szélesre tárta kapuit az emberiség számára. Izzadni kezdett, aztán úgy vigyorgott, mint egy fakutya. Befutottak az első izgatott üzenetek. A nevét innentől mindenki ismerni fogja ezen a bolygón. Anelma Horozin, a csillagász, akinek üzentek a földönkívüliek. Újra elolvasta az üzenetet. Immáron ötvenedszer. Az utolsó mondattól most is elszorult a torka. Mindegy. Biztos fordítási hiba.
*
1915. december 2-án tette közzé Einstein a Relativitás Elméletről szóló cikkét.
Mindig kicsit szomorúvá tesz a tény, hogy a csillagközi utazás milyen áldozatokkal jár. A legközelebbi csillag hozzánk a Proxima Centauri. Van lakhat övezeti bolygója, ez a Proxima b. A csillagrendszer tőlünk mintegy 4.24 fényévre van. Vagyis a fény (majdnem 300.000 km/másodperc) 4.2 évig utazik ide hozzánk tőle. Ennél semmi sem gyorsabb. Vagyis minden egyes üzenetre adott válaszra, amit fénnyel küldünk oda, majdnem 9 évek kell várni. Ez a határunk. Semmi sem tud ennél gyorsabban megtörténni. Tovább növeli magányosság érzésünket (az enyémet kicsi biztosan), hogy szilárd fizikai test még csak meg sem közelítheti a fény sebességét. A leggyorsabb tárgy, amit valaha mi alkottunk a Paker Solar Szonda volt 692.000 km/óra sebességével. Ez nagyságrendjében 3600-szor lassúbb, mint a fény, és persze nem ül benne ember. Az Apollo 10 a maga 39 900 km/h sebességével az leggyorsabb jármű, amiben ember utazott.
Ha a leggyorsabb űreszközzel mennénk szomszédolni, amit most ismerünk, akkor 11.000 évbe telne az út. 11 ezer évvel ezelőtt éppen befejeződött a pleisztocén jégkorszak és mi vadászgattunk gyüjtögettünk a mezolitikumban.
Tehát. Jelen pillanatban vagy valahogy feltornázzuk magunkat a fény sebességének a közelébe vagy semmi esélyünk.
Csak a mi kis szaros galaxisunk a Tejút közepe tőlünk 27ezer fényévre van. A Naphoz legközelebb eső galaxis a Canis Major-törpegalaxis, amely körülbelül 25 000 fényévre található. A legközelebbi „normál” nagy galaxis az Androméda-galaxis 2,5 millió fényévre van.
Tehát még a fénysebességgel való utazás (aminél még mindig semmi sem gyorsabb) is csak a szomszédig lenne elég). A többihez nagyon nem. Vagyis bármit látunk csak egy rohadt régi mozit nézünk, és soha nem is látunk mást, mivel odamenni nem tudunk (remélem, még).
Szóval, bár lehet, hogy nem vagyunk egyedül, de ha találtunk valakit, az jó lenne, ha közel lenne, mert lehet, hogy megtaláljuk, de mire ideér a híre (fénye) már simán ki is halt.
Ez egy kicsit magányos érzés.
Vagy nem?
