Leszálltak a hajóról.
– Hát akkor itt volnánk – nézett a végeláthatatlan móló felé.
Márta belekarolt, és hangjából megpróbálta kisöpörni a keserűséget.
– Jó lesz itt.
– Gondolod?
– Úgy lesz. Rajtunk múlik.
– Mindig minden rajtunk múlik, mi?
– Azt nem mondtam.
Délutánra járt. Esőfelhők közelítettek az óceán felől. A csomagok még nem bukkantak fel a hajó gyomrából.
– Tudod, az a baj, hogy… – elbicsaklott a hangja.
Márta megszorította a kezét. – Figyelj! Dolgozni akarsz, nem?
– De…
– Itt dolgozhatsz.
– De…
– Szegi! Ezt megbeszéltük.
– Azért átbeszélhetnénk újra.
– Kérlek. MI vagy te?
– Én. Egy szerencsétlen, hontalan…
– Ezt hagyd abba! Mi vagy te?
– Magyar.
– Nem. Vagyis igen, de az előtt mi vagy te?
– A szerelmed.
– Jó, de ez most csalás. Válaszolj egyenesen. Mi vagy te?
Megpöccintett egy a mólóra eldobott cigarettacsikket. Vajon kinek a szájában fityegett korábban.
– Szóval? – parancsolt Márta hangja.
– Tudós.
– Úgy van! Tudós vagy. Elsőént. Aztán jövök én, aztán jön Magyarország. És mit kell tennie egy tudósnak?
– Kutatni. Gondolkodni.
– Minden más csak ez után jön. Ott legyél, ahol az tudsz lenni, ami elsődlegesen vagy. És csak ha az lehetetlen, akkor legyél az, ami másodlagosan vagy, és harmadlagosan, vagy tizedlegesen. Akármennyire is fáj, neked ragaszkodnod kell ahhoz, ami vagy, mert ezt a kötelességed önmagaddal szemben. Ez most így érthető? – Megvonta a vállát. – Helyes – folytatta Márta. – És jobb lenne ha nem siránkoznál, mert az első háromból kettő teljesül. Sokan nm mondhatják el ezt magukról, agy igen? – Újra megvonta a vállát. – Jó. Akkor most kerítsd elő a csomagjainkat, Szegi, mert megázunk.
Mire Szegi eltűnt a hajó gyomrában, ahonnan matrózok hordták ki hosszú sorban a bőröndöket, esni kezdett az eső. Márta az égre nézett. Jobb volt így. A cseppek összekeveredtek a könnyel és az nem mart már annyira.
*
1946. december 1-én jelent meg az Élet és Tudomány első száma, melyhez a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert írt beköszöntőt. Az alábbiakban olvasható a szöveg első pár sora. A lap megjelenését követően pár hónapra (1947. augusztusa) Szent-Györgyi az USA-ba emigrált.
„
Beköszöntő
Sokszor kérdem magamtól — és másoktól is, — hogy mi is tulajdonképpen a demokrácia? Mindenki mást és mást mond és a kérdésre egyöntetűen még magamnak sem tudtam felelni. Annyi mindenesetre tisztán áll előttem, hogy a demokrácia fogalmához szorosan hozzátartozik a tudás, a szakértelem, a jó, akarat és az építő munka fogalma épp úgy, mint ahogy a fasizmus elválaszthatatlanul összetartozik a tudatlansággal, erőszakká, sötétséggel és rosszakarattal. Ebből önként következik, hogy a tudósnak minden körülmények között a demokrácia oldalán van a helye és nem is tudok rá példát, hogy igazi tudós ezt valaha is megtagadta volna.”
**
Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.) Nobel- és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus, a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja és 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő volt. Ő a Szent-Györgyi Albert-díj névadója.
A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1917-ben, majd az első világháború után Németországban és Hollandiában dolgozott kutatóként. 1927-ben a mellékvesében felfedezett egy redukáló hatást mutató anyagot, amit hexuronsavnak nevezett el, és tanulmányozására elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre. Az 1930-as évek elején Szegeden izolálta a C-vitamint, majd az évtized közepén felfedezte a citrátciklus három tagját, a bioflavonoidokat (P-vitamin) és munkatársaival együtt áttörést ért el az izomműködés biokémiájának megértésében, amelyben közreműködött tanítványa, Straub F. Brunó is. Munkásságát 1937-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjjal ismerték el. 1940–41-ben a Horthy Miklós Tudományegyetem (a mai Szegedi Tudományegyetem) első rektora lett.
A második világháborúban részt vett az ellenállási mozgalomban, csoportja a Szent-Györgyi Szervezet nevet kapta. Adolf Hitler személyesen adta ki ellene az elfogatási parancsot. A német megszállás után bujkálnia kellett. A háború után aktív közéleti szerepet vállalt egy új demokratikus Magyarország létrehozásában bízva. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetője lett, 1945-47 között a nemzetgyűlés tagja, az Országos Köznevelési Tanács elnöke, megalapította a Magyar Tudományos Akadémiától független Magyar Természettudományos Akadémiát, majd a két akadémia összevonása után az MTA másodelnöke volt.
1947-ben a svájci Alpokban töltött néhány hetet, amikor értesült arról, hogy barátját, Ráth Istvánt, kutatásai támogatóját letartóztatták és megkínozták. Feleségével együtt svéd útlevelükkel érkeztek New Yorkba 1947. augusztus 2-án.
