Az eligazítás, szokás szerint, karácsony előtt volt éppen egy nappal. Belépett a terembe. A manók széles vigyorral fogadták.
– Kedves Mikulás! Vére, hogy ellátogat közénk – sietett elé a fejlesztésért felelős Főmanó.
– Mindig ellátogatok – mondta Mikulás. Kezében egy hatalmas bögre kakaó gőzölgött. – Mit kell tudnom bevetés előtt?
A Főmanó elmosolyodott és belekarolt a Mikulásba.
– Számos módosítást eszközöltünk a szánban, a kéményportáción, az ajándékszelekcióban. Minden sokkal ésszerűbb és gyorsabb lett. A változtatások jegyzékét…
– Jó, de mit kell tudom. A többi nem érdekel.
A Főmanó egy pillanatig elgondolkodott: – Hát nem sokat. Valójában minden ugyanolyan, csak egy kicsit jobb.
– Remek. Akkor ennyi volt? Mennék már öltözködni.
– Ne olyan sietősen! – kacsintott rá a Főmanó. – Lenne itt még valami.
Megálltak egy szekrény előtt.
– Új lett az öltözőszekrényem?
– Ez nem szekrény. Ezen fut a Mikulás.
– Hogy ezen én nem futok, abban már most biztos lehetsz. Kitörném a nyakam.
– Nem úgy fut.
– Hogy lehet máshogy futni?
– Virtuálisan.
– Ezt a szót nem értettem.
A Főnamó aprókat bólogatott maga elé, majd magyarázni kezdett. – Kedves Mikulás! Ezennel bemutatom a virtuális Mikulás szervert.
– Az utolsó szót, és hátulról a harmadikat nem értettem.
– Jó. Akkor egyszerűbben fogalmazok. Ez a kis szekrény lehetővé teszi, hogy akár tizezer avatárja is egyszerre fusson maga körül.
– Az avatár szót nem értettem, és nem futok sehova, ahogy már az előbb is mondtam, pláne nem saját magam körül. Utálok futni. Szúr tőle a tüdőm.
– Nem úgy – sóhajtott a Főmanó. – Máshogy magyarázom.
– Megköszönném.
– A lényeg, hogy a szekrény lehetővé teszi, hogy amikor ön, a Mikulás…
– Én vagyok a Mikulás.
– … igen. Szépen felismerte. Tehát ön, a Mikulás belép egy lakás nappalijába, akkor ezzel szinkronban a ház összes lakásában megjelenik az avatárja… figyeljen… A lényeg, hogy ön duplikálódik. Elég egyetlen lakásba bemennie, a többi munkát elvégzik a maga avatárjai. Télapó Avatárok: Tavatárok.
– Egy csomó szót nem értettem. Az első a szink…
– Megsokszoroztuk magát. Ez így érthető?
– A szót értem, de azt, hogy mit értesz alattuk, nem.
– Több van magából. Egy házat tized, ezred idő alatt megcsinálhat a digitális klónjaival.
– Az utolsó két szót…
– Többet csinál magából a gép, a fene egye már meg!
– Engem?
– Nem magát, csak úgy általában.
– Jól van. Szóval többen lettem?
– Úgy van. Végre!
– Ők én vagyok?
– Nem. Nem egészen. Ezek csak amolyan vi… másolatok, projekciók… nem baj, ha nem ismeri a szót, lendüljön át rajta… a lényeg, hogy ezek nem húsvér Mikulások, mert az maga, de úgy néznek ki, mintha azok lennének lenne. Fogalmazzunk úgy, hogy gépmikulások. Ez így érthető?
– A projekció szót…
– Szerintem meg fogok halni.
– Ezt értem. Miért?
A Főmanó kicsit sírt.
– Szóval azt akarod mondani, hogy… akkor belőlem… Több lesz.
– Úgy van! Mégis érti! Karácsonyi csoda! Több lesz magából, ergo, kevesebb a munka.
– Ergo?
– Mindegy! Lényegtelen. A fontos, hogy a Tavatárok megkönnyítik a munkáját.
– Miközben?
– Miközben, mi?
– Miközben én hol vagyok?
– Egy másik lakásban. Ez a lényeg. Egy lakást csinál meg maga, a többit pedig a Tavatárjai.
– Aki én vagyok.
– Maga.
– De mégsem vagyok ott, ahol ők.
– Nem!
– Akkor nem értem.
– Mert hülye!
– Mi van?
– Semmi. Azt érti, hogy egy házban csak egy lakást kell megcsinálnia?
– Azt igen.
– És azt érti, hogy a többit megcsinálják olyan valamik, amik magára hasonlítanak?
– Azt is értem.
– Fantasztikus. Akkor ennyi.
– Jó, de hogy adom oda az ajándékot, ha nem vagyok ott?
…
– Szerintem ez a pokol…
– Ez nem a pokol. Ez az Északi-sark.
– …és gyötrelmekből gyötrelmekbe esem, ugyanazok, mégis mások, év év után, mintha valami iszonyatos fraktálon bukdácsolnék át újra és újra…
– A fraktál szót nem értem…
– Hát akkor nem érti. Zágson. A lényeg, hogy többet csináltunk magából.
– Zágson?
– Olyan jó lenne meghalni.
– Ezt értem. Csak az nem tiszta az előbbi ügyből, hogy amikor becsempészem az ajándékot, miért nem vagyok ott? Miért az a Tavatár van ott?
– Mert… Hát mert csak.
– Aha. És én mikor tudom meg, hogy mi volt? Például, hogy felébredt egy kiskrapek és én elbeszélgettem vele…
– Szegényke.
– Mikor tudom meg, hogy milyen volt a találkozás? Hogy mit mondtam, ők mit mondtak, meg ilyesmik?
– Miért tudná meg? Annyira érdekes?
A Mikulás megvonta a vállát: – Megnézhetem a szekrényt?
A Főmanó megkönnyebbült sóhaj mellett nyitotta ki a vezérlőszekrény ajtaját. Milliárd kis lámpa villogott bent, mint valami karácsonyfa.
– De szép! – hajolt közelebb a Mikulás.
– Ugye?
– És mondd, ezek a te Tavatárjaid… ezek szeretik a kakaót?
– A kakaót? – kerekedett ki a Főmanó. – Ezek csak bitek, nem szeretnek semmit…
A következtetést, hogy az áramkörökre égett kakaó egyáltalán nem kellemes illatú mindketten gyorsan levonták. A gép nem vont le semmit. Már nem tudott kivonni sem.
– Mert én szeretem – kacsintott rá a Mikulás, és elindult átöltözni. Ő egyedül.
*
Boldog karácsonyt minden kedves olvasónak!
V. Lóránt
MÉG 3 napig kapható!
Varga Lóránt: Karácsonyi történetek
20 téli történet a Karácsony környékéről felnőtteknek és időnként gyerekeknek is!
E-book ÉS AJÁNDÉK-nak kinyomtatható papírbarát PDF formátumban!
Ár: 1990.-
(200 könyvoldal – de kétoldalasan nyomtatva csak 30 lap!, védjük, ami pusztulóban van)
Ha megosztod, terjed! Ha megveszed: az íróval is jót teszel!
Jó olvasás!
Varga Lóránt
közösségi író
Kérlek, olvasd el a lenti felhívást 2 percig tart fel téged:
Kedves Olvasóm!
Ahogy ígértem, fontos 2 percre kérem el az életed, mivel bizonyos értelemben ez egy fordulópont a Közösségi Író kezdeményezés/kísérlet számára.
6 éve írok szabadon és mindenki számára elérhetően a közönségnek, mint Közösségi Író. Ez a 6 év a következő termést hozta:
- 1.130-nál több novella.
- 3 színpadon jelenleg is játszott dráma (Egykutya – Popup társulat, Hőhullám – Liliom produkció, Interaktív – Szatmárnémeti színház), kettő további pedig készülőben;
- 2 regény (egy folytatásos: a „23-as iskola”, a másikat még nem látta senki, de hamarosan fogja);
- 3 kisregény;
- 1 film (hírek hamarosan)!
Ez kb. 3.500 oldalon fért el.
Ahhoz, hogy ezt mind megírhassam, olyan emberek támogatására volt szükség, akik számára fontos és értékkel bíró a munkám.
Ahhoz, hogy tovább írhassak, olyan emberek támogatására van szükség, akik számára fontos és értékkel bíró a munkám.
Ez a két perc erről szól. Kérlek, ha olvasol, olvastál vagy szívesen olvasnál még a jövőben, és emellett úgy véled, hogy a Közösségi Író léte egy életképes kísérlet, támogasd ezt a törekvést. Valójában minden azon múlik, hogy mibe teszünk energiát, pénzt, bizalmat és mit hagyunk elsorvadni.
A támogatásodért, ami egy könyv ára (4.500 Ft) egy ajándékot adok viszonzásul (egy 94 novellából álló, 340 oldalas gyűjteményt, melyet a 2020-as évben született 177 írásból válogattam ki). Én pedig megerősítést kapok, hogy a Közösségi alkotásnak van értelme, a közösségi támogatásnak van ereje, lehet így írni és élni.
Ha elég sokan gondoljuk így: neked egy könyv, az írónak az élet!
Előre is köszönöm és maradok íród:
Varga Lóránt
Közösségi író
Oberon álma 2. rész(9)
Az archívum 2. (befejező) rész(6)
A szócikk(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Mindenki Augusztusz bácsija(4)
A forrás 1.(4)