Szeress!!!

Gondosan választotta ki a padot. A következő egy órát azon tölti majd, ezért fontos, hogy hová teszi le a fenekét. A parkban sokan voltak, üres hely sem akadt túl sok. Kétszer járta körbe a tisztást, melynek peremén sárgakavicsos sétány futott körbe-körbe. Végül kiszúrt egy szabad padot. Szégyen ide vagy oda, de futott, hogy az övé legyen. Elégedetten telepedett le. Elmormolt egy fohászt, hogy a pad erdősáv felé eső oldalára senki se vessen szemet. Kellemetlen lenne úgy olvasni, hogy valaki hátulról a tarkójának támaszkodik.
A könyv jó volt, hamar beszippantotta.
– Csak azt nem tudom, hogy miért nem reagáltál, amikor hívtalak – szólalt meg egy nő a háta mögött. A hangjából ítélve már benne járhatott a korban.
Csendben káromkodott egyet. A padtársaknál csak a beszélő padtársak a rosszabbak. Pláne, ha valaki nem beszélget, hanem egyenesen telefonál. Azokat igazán gyűlölte. Meg akart fordulni. Feltett szándéka volt, hogy elzavarja a nőt. Rászól, és rendre utasítja, még akkor is, ha nem lesz igaza. Térdére fektette a könyvet. Mindjárt.
– Nagyon féltem, te kis hülye – szólalt meg újra a nő. – Ha elveszítelek, akkor nekem végem. Tényleg végem, és azt hiszem, hogy te ezt nem veszed komolyan. Játszol velem. Azt hiszed, hogy nem látom, de tévedsz. Pontosan látom a szemeden, amikor nem figyelsz, amikor semmibe veszel, mert általában minden, de tényleg minden fontosabb nálam.
Mégsem fordult a nő felé. Nem lett volna helyes.
– Tudod, az a baj, hogy nem beszélsz hozzám. Te egy egészen másik szeretetnyelvet használsz, mint én. Én leszívesebben egész nap beszélnék, de te… Hagyjuk! Tessék! A tegnapi nap tökéletes példa erre. Elmentél egy szó nélkül. Azt hittem megáll a szívem. Legalább annyit mondj, hogy cigiért mentem a boltba. Az is valami. Mondjuk, tudom, hogy nem bagózól, de nem ez a lényeges. A szándék, a törődés hiányzik. Amikor az ember azt érzi, hogy számít a másik életében, hogy nem csak egy háztartási robot, vagy egy mozgó kirakati baba, hanem húsvér személy. Szerinted miért beszélek hozzád? Unalmamban? Nem. Azért, mert szeretlek. Mert ragaszkodom hozzád. Mert rosszul esik, amikor a füled botját sem mozdítod, ha hívlak, kereslek. Persze mondhatod, hogy félsz tőlem, de nem hiszem. Ez kamu.
Csönd lett. Meg sem kísérelte felvenni a könyvet. Várta a következő fejezetet, és azon kapta magát, hogy sajnálja a férfit, aki eddig nem nagyon szólalt meg a nő mellett.
– Egyszer sem ütöttelek meg. Egyetlen egyszer sem. Hány ember veri azt, akivel él? Szerintem több, mint aki nem. Engem is vert az apám. Az apám, te tudod a legjobban, hogy mindenkit vert. Csoda, hogy nem lettem nyomorék. Én akkor megfogadtam, hogy soha nem ütök meg senkit. És betartottam. Megütöttelek valaha is? Na? Megütöttelek? Már megint nem beszélsz. Mondd, mi vagyok én neked? Semmi? Hát majd én válaszolok. Nem, nem ütöttelek meg. Még csak rosszat sem mondtam rád soha. Hogy tehetném? Hiszen veled élek. Az az ember, aki viselkedésével elkergeti maga mellől a másikat, azt magányra kell ítélni. Egy kapcsolat nem azért van, hogy az kiszolgálja az egyik felet a másik kárára. Az egy beteg kapcsolat. Mondd, én beteg kapcsolatban állok veled? Kihasznállak? Mikor használtalak ki? Mi? Vagy inkább fordítva volt? Amikor megengedtem, hogy ágyba bújj Gizellával, az mi volt? Kihasználtál. Úgy ugrottál mellé, mint valami pincsi. Csak reggel találkoztunk. Mert tudtam, hogy örülnél neki. Hagytam, mert egy barom vagyok. És te mivel hálálod meg? Azzal, hogy nem is figyelsz rám. Gizire persze figyelsz. Le sem veszed róla a szemed. És ha azt hiszed, hogy féltékeny vagyok, akkor azt most felejtsd el. Mert nem. Én szeretlek. Akkor is szeretni foglak, ha ezután már mindig mással bújsz ágyba. A szeretet ugyanis nem olyan önző, mint amilyen te tudsz lenni. Pedig nem kérek sokat. Csak egy kis törődést, egy kis figyelmet. Figyelsz? Csak ezt kérem tőled. Egy kis odafigyelést. Csak azt akarom, hogy szeress. Olyan sok ez?
Érezte, ahogy a nő feláll a padról.
– És ne nyalogasd a feneked, ha vendégek vannak nálunk. Azt nagyon utálom – tette még hozzá a nő és elindult. Cipője alatt nyikorgott a kavics.
Lopva lesett utána.
Ketten sétáltak a park bejárata felé: a nő és egy zsemleszínű kiskutya.
Addig nézte őket, míg el nem tűntek a fák között. Nem olvasott tovább.