Rágni menő

– Na, figyelj! Ez egy teljesen új dolog – vigyorodott el John.
– Mennyire új? – nézett rá James Corry kétkedve.
– Vadi új – mondta John, és nem tűnt el arcáról a mosoly. – Na, csukd be szemed, nyisd ki szád!
– Ez egyáltalán nem vadi új. Sőt, ez ősrégi.
– Akkor is nyisd ki szád!
James Corry engedelmeskedett, John pedig egy golyócskát dugott a szájába.
– És most rágd! – mondta.
James hosszasan és keményen rágott.
– Na? – kérdezte John, mikor már nem bírta tovább.
– Lószar íze van – dünnyögött James Corry.
– Per pillanat igen, de lépj ezen túl. Most tényleg lózaríze van, mert az is van benne.
– Jesszusom, John – nézett rá elborzadva James Corry.
– Miért, szerintem az finom, rusztikus, de ez részletkérdés. Rágd tovább! Azt mondd meg, hogy milyen maga a rágás?
– Fárasztó. Figyelj, James, megmondanád, hogy ez mi?
– Rágógumi. Az én rágógumim.
– Értem. És mi a lényege?
– Hogy rágd!
– És?
– Ennyi.
James Corry rágta egy ideig.
– Mondd, James, de mi lesz a végén?
– Minek a végén?
– A rágás végén?
– Semmi. Addig rágod, amíg akarod.
– Jó, én lenyelem!
– Ne! Még nincs teljesen tesztelve. Rágd tovább.
James Corry tovább rágott.
– John, ennek semmi értelme.
– Dehogynem! A rágás a lényeg. Nézd meg magad! – John egy tükör elé lökte barátját.
– Mit látsz? – kérdezte John.
– Egy lovat. Tényleg! Pont úgy nézek ki, mint egy vacsorázó ló. Nem is! Mint egy tehén. Ez volt a cél?
– Nem vagy tehén. Egy vadító férfi vagy. Feszülnek a rágóizmok. Megint… megint… megint…
– Ez vadító? Neked?
– Nem nekem. A nőknek. Hidd el, ez iszonyúan vadító. Meglásd, generációk fognak majd így nőt maguknak.
– Hogy rágnak, mint egy tehén? Ezt kétlem. Hacsak nem ló a nő.
– Én tudom. És lesznek még csodák. Különböző ízek, tinik milliói, sőt, milliárdjai szoknak rá. Mert rágni jó! Rágni menő!
– Rágják csak egymást a fiatalok, ne ezt a vackot.
– Senkinek sincs eper íze és vanília íze és málna íze. De ennek lesz – tárta szét kezét lelkesen John.
– Az tényleg vadítóan férfias lehet, ha egy férfi eper ízzel a szájában akar csókolódzni.
– Jó ötlet. Leszenek férfias ízek is – tapsolt John.
– Például?
– Például lószar.
– Te beteg vagy!
– Az lehet. De ebből akkor is kulturális ikon lesz. Az ismerkedés, a menőség szimbóluma.
– A lovaknál…
– Katonák viszik majd magukkal a háborúba. Ha ideges leszel, rágózol, ha várakozol, rágózol, ha keménynek, lazának, tutinak akarsz látszani, rágózol. Rágózol majd reggeltől estig, mert hozzászoksz az ízhez, ahhoz, hogy vagy valaki, hogy mozog a szád, hogy élsz. Még az űrben is lesz rágó. Hiszen rágni jó. A rágás maga az élet. Aki nem rág, az biztos halott.
– Vagy öreg.
– Azok is rágnának, csak nem megy nekik. Érted már? Ez lesz az élet ikonja. A férfiasság ikonja. A nőiesség ikonja. A fiatalság ikonja. Csak annyi kell, hogy rágj, és az élet íze ott lesz a szádban.
– Na, ez speciel stimmel. Az élet szar ízű és nincs benne kalória.
– És meggy, csokoládé, banán, narancs. Mind ott lesz a szádban anélkül, hogy táplálkoznál, ott lesz minden. Bízz bennem!
James Corry egy teljes percig némán rágott.
– Ez… ez…
– Na?
– Ez hülyeség!
– Jó, de milyen? Milyen egy teljes évszázadot a szádban tartani? Milyen egy ikont rágni?
– Ördögi.
– De jó?
James Corry nem válaszolt azonnal.
– Nem tudom. Nem látok a jövőbe – mondta végül nem túl nagy meggyőződéssel.
Camilla, John titkárnője éppen ekkor nyitott be az ajtón. Közölte, hogy már egy órája várják Johnt a tárgyalóban.
– Na, jó! Térjünk erre vissza – indult sietve John az ajtó felé. – Azért a kedvemért rágd még egy kicsit. Hátha ráérzel az ízére.
– Már most is érzem. Lószar.
– A pénznek is ilyen íze van, James – lapogatta meg barátját John és kiviharzott az irodából.
James Corry kinézet az ablakon, észre sem vette, hogy Camilla nem távozott főnökével.
– Uram… hozhatok önnek valamit?
– Tessék? – fordult meg James Corry.
– Hozhatok valamit? – kérdezte Camilla.
– Nem. Köszönöm!
James Corry a nőre nézett és tovább rágott… – Helló, Camilla, hogy van ma?
A tárgyalás jól ment. John már majdnem tető alá hozta a bányászati koncessziót, amikor a tárgyaló ajtaja kivágódott és James Corry viharzott be rajta.
– John! John!
– James, nem várhatna ez…?
– Nem! Van még abból a gumiból? Kéne vagy egy tucat. Az sem baj, ha már rágtad. Rágni tényleg menő!
*
1869. december 28-án jegyezte be William Semple 98,304- szám alatt az első szabadalmat a rágógumira.
A rágógumi valójában ősi dolog. Az első igazolt rágógumi lelet (nyírfakéreg kátrány) kb. 5000 éves. Az emberek mindig szerettek rágni, de a valódi rágás csak a 19. század közepén következett be. Elsőként John Bacon Curtis hozta kereskedelmi forgalomba és árusította nagy mennyiségben a rágógumit, mint kereskedelmi terméket. 1869-ben megszületett rá az első szabadalom. 1891-ben William Mills Wrigley Jr. meglapította kicsiny cégét. A vállalkozás eleinte szappannal kereskedett, mely mellé (reklámfogás) ingyen sütőport adott, aztán sütőporral kereskedett, amihez (reklámfogás) ingyen rágót adott, aztán pedig csak rágóval kereskedett és az Államok egyik leggazdagabb emberévé vált. A rágó pedig ikonná vált.