– Én oda nem megyek be – torpant meg Klementina a sikátor bejáratánál. – Ennyit egy karácsonyi ajándék sem ér meg.
Elmúlt éjfél Zuhogott a hó! A város még nem szunnyadt, de lefekvéshez készülődött. Egy taxi robogott el mellettük fékezés nélkül, tompa zajt vetett a hókupacok hangtompítóin. A város sötét szegleltébe szervezték meg az üzletet.
– Muszáj lesz – tárta szét kezét Huba.
– Miért lenne muszáj? Ez egy üzlet. Ha nem megyünk oda, akkor nem veszünk semmit.
– És nem is jutunk hozzá.
– Akkor nem jutunk hozzá. Nem érdekel. Majd veszünk szaloncukrot. Oda én nem megyek be – mutatott a sűrű ismeretlenbe Klementina.
– Akkor majd én.
A fiún látszott az eltökéltség és ez a lányban is beindított valamit.
– De most komolyan. Ennyit tényleg megér neked?
– Klem, ehhez nem jutunk hozzá csak úgy egy boltból. Nincs az az iskola, ahol megszerezhetnénk. Ha nálunk lesz…
– Akkor mi van? Odaadod és kész. Vagy megtartod?
– Még az is meglehet.
– Hülye vagy – csóválta fejét a lány.
– Akkor megyünk?
A sikátorban félhomályos hóbuckák néztek vissza rájuk.
– Miért kell ilyen helyre szervezni egy egyszerű üzletet? Miért nem lehet egy aluljáróban, vagy a neten? – akadékoskodott tovább Klementina.
– Mert akkor elkapnák. Térfigyelők, járókelők.
– Kit kapnának el?
– Az árust. Talán minket is. Ha nem tudnád, ez illegális dolog.
– Tudom, de azért mégis… egy sikátorban?
Huba megvonta a vállát: – Én megyek. Ha félsz, maradj itt. Fedezz!
– Mit fedezzek egy sikátoron?
A fiú kacsintott és belépett az árnyékba. Néhány méteren belül szemük hozzászokott a sötéthez. A sikátort tisztává varázsolta a hó. Jobbra boltok, balra egy sor ajtó szunyókált. Ajtajaikra a szél már felhordta a havat. Nappal helyes utcácskának tűnhetett, csak a fény hiánya adott ijesztő mellékízt a helynek.
– Hol vagyunk? – kérdezte Klementina.
– Nem tudom. Valami nagyobb épület mellett.
– Ez iskola volt – szólalt meg valaki közvetlen mellettük.
Klementina felvisított.
Az egyik kapualjból egy alak lépett ki eléjük. Idősebb nő volt. Őszes haját megvilágította a távoli utcáról beszűrődő lámpák fénye. Vastag télikabátja félig kigombolva, úgy festett, mint valami boszorkány.
– Meg akar ölni? – kérdezte Klementina.
– Miért akarnám?
– Majdnem infarktust kaptam.
– Elnézést! Nem állt szándékomban.
Klementina Huba mellé húzódott. Bár a nő nem tűnt sem erősnek sem félelmetesnek, azért az óvatosság soha nem árt.
– Akkor? – kérdezte a nő. – Kezdhetjük?
– Naná! – vágta rá lelkesen Huba.
A nő gyors mozdulattal lehajolt és felemelt egy eddig árnyékban rejtőző táskát. Klementina majdnem újra visított egyet, de végül sikerült visszafognia magát.
– Most ezek vannak – mondta a nő és három tárgyat nyújtott feléjük. – Mindegyik remek ajándék lehet.
Huba elvette mind a hármat.
– Ez eszméletlen!
– Tényleg? – kérdezte Klementina.
– Hát tényleg. Ezt nézd! – tolta a lány orra alá az egyiket.
– Ez egyébként micsoda?
– Tankönyv – szólalt meg a nő. – Amit a kezükben tartanak az egy Éra előtti történelemkönyv. Talán ha tíz példány marad még belőle az országban, akkor sokat mondok.
– És ez? – bökött a másikra Klementina.
– Az irodalom és egy kis nyelvtan. A harmadik csak egy kis ajándék: biológia.
– Biológia? Az micsoda?
– Egy tudományág volt. Azt firtatta, hogy az élőlények hogyan működnek.
– Mi az a firtatta?
– Szinonima.
– Mi az a szinonima?
– Azt benne van abban a könyvben – mutatott a nő a Huba kezében pergő lapokra.
– Mennyi lesz? – kérdezte Huba izgatottan.
– Amennyiben megállapodtunk.
Huba bólintott és kihalászta zsebéből a kártyát.
– Mondtam, hogy bankkártyával nem fizethettek – rázta fejét hevesen a nő. – Az lenyomozható.
– De nekünk nincs másunk. Így is nehéz volt összeszedni.
Csend állt be közöttük. Pergett a hó. A nő arcára kiült a tanácstalanság, végül vonakodva szólalt meg újra.
– Rendben. Nincs rá okom ugyan, de bízom bennetek.
– Helyes! – mosolyodott el Huba és egy mozdulattal átutalta az összeget. – Akkor ennyi volt?
– Ennyi – bólintott a nő. – Ha kell még, szóljatok. Ugyanazon az e-mail címen elértek, ahol megtaláltatok.
– Van még más is?
– Rengeteg minden van. Csak be kell szereznem. És semmi utalás. Eldobható bankkártya kell, egyébként nem lesz üzlet.
– Értettem – mondta Huba. – És mik vannak még?
– Szinte minden, ami az Éra előtt a piacon volt. Minden és minden témában. Ha kell, akkor előttetek heverhet a világ. Akár még okosak is lehettek, ha megtartjátok.
– Az jó lenne – vigyorgott Huba.
– Majd meglátjuk, hogy mit tarunk meg – nézett Klementina a sikátor bejárata felé. – Lassan mennünk kell.
– Persze. Késő van – biccentett a nő és visszahúzódott az árnyékba, ahonnan előlépett.
– Kicsoda maga, hogy ennyi mindent be tud szerezni? – kérdezte Huba. – Vagy ilyet nem illik megkérdezni?
– Én? Tanár vagyok – hallották a választ a sötétből.
– Az mi?
– Az olyan, mint a jedi, csak létezik.
– A jedik is léteznek – mondta Klementina.
– Nem.
– De igen – helyeselt a fiú is.
Egy sóhaj érkezett feléjük a sötétből: – Ha kell még könyv, írjatok. És nem csak ajándékba lehet venni.
– Rendben! – biccentett Huba.
Elindultak az utca felé.
– És olvassátok is el! – kiáltott utánuk a nő.
– Oké!
– És ha nem értetek valamit benne, akkor is írjatok! Csak nyugodtan! Bármi kérdés van! Bármi!
MÉG 3 napig kapható!
Varga Lóránt: Karácsonyi történetek
20 téli történet a Karácsony környékéről felnőtteknek és időnként gyerekeknek is!
E-book ÉS AJÁNDÉK-nak kinyomtatható papírbarát PDF formátumban!
Ár: 1990.-
(200 könyvoldal – de kétoldalasan nyomtatva csak 30 lap!, védjük, ami pusztulóban van)
Ha megosztod, terjed! Ha megveszed: az íróval is jót teszel!
Jó olvasás!
Varga Lóránt
közösségi író
Kérlek, olvasd el a lenti felhívást 2 percig tart fel téged:
Kedves Olvasóm!
Ahogy ígértem, fontos 2 percre kérem el az életed, mivel bizonyos értelemben ez egy fordulópont a Közösségi Író kezdeményezés/kísérlet számára.
6 éve írok szabadon és mindenki számára elérhetően a közönségnek, mint Közösségi Író. Ez a 6 év a következő termést hozta:
- 1.130-nál több novella.
- 3 színpadon jelenleg is játszott dráma (Egykutya – Popup társulat, Hőhullám – Liliom produkció, Interaktív – Szatmárnémeti színház), kettő további pedig készülőben;
- 2 regény (egy folytatásos: a „23-as iskola”, a másikat még nem látta senki, de hamarosan fogja);
- 3 kisregény;
- 1 film (hírek hamarosan)!
Ez kb. 3.500 oldalon fért el.
Ahhoz, hogy ezt mind megírhassam, olyan emberek támogatására volt szükség, akik számára fontos és értékkel bíró a munkám.
Ahhoz, hogy tovább írhassak, olyan emberek támogatására van szükség, akik számára fontos és értékkel bíró a munkám.
Ez a két perc erről szól. Kérlek, ha olvasol, olvastál vagy szívesen olvasnál még a jövőben, és emellett úgy véled, hogy a Közösségi Író léte egy életképes kísérlet, támogasd ezt a törekvést. Valójában minden azon múlik, hogy mibe teszünk energiát, pénzt, bizalmat és mit hagyunk elsorvadni.
A támogatásodért, ami egy könyv ára (4.500 Ft) egy ajándékot adok viszonzásul (egy 94 novellából álló, 340 oldalas gyűjteményt, melyet a 2020-as évben született 177 írásból válogattam ki). Én pedig megerősítést kapok, hogy a Közösségi alkotásnak van értelme, a közösségi támogatásnak van ereje, lehet így írni és élni.
Ha elég sokan gondoljuk így: neked egy könyv, az írónak az élet!
Előre is köszönöm és maradok íród:
Varga Lóránt
Közösségi író
