Megjelent a szobában. Átlagos nappali volt. A karácsonyfa színes kaleidoszkópja barátságos fénnyel hitette be a falakat. Egy pillanatra megállt a fa előtt, és csak maga elé bámult, aztán észbe kapott, és pakolni kezdte a csomagokat. Sok ajándék volt. Jó gyerekek lakhatnak errefelé. Újra megállt a mozdulatban. Elképzelte, ahogy a kis emberek megjelennek reggel a nappaliban. Olyanok, mint a nagyok csak apróbbak, törékenyek, barátságosabbak. Elérzékenyülve gondolta tovább a képet. A kis emberek, persze van nevük is, gyerekek, betódulnak a fa alá és boldog, csillogó szemekkel kezdik kibontani az ajándékokat. Apró kis kezecskéjük izgatottan motoz a csomagoláson, fejükben képek cikáznak, ahogy találgatják, mit rejtenek a dobozok. Kedvesek. Annyira kedvesek.
Tovább dolgozott. A fa alatti terület gyorsan megtelet. Ellenőrizte a listát, hogy kihagyott-e valamit, de úgy tűnt, ismét kifogástalan munkát végzett. Ezért volt ő a Mikulás.
Amikor elkészült, felegyenesedve nézte a fát és az alatta tornyosuló ajándékhalmot. A gyereknek. Nyilván. Kis emberek, csillogó szemekkel. Szép kép, így elgondolva is.
Most vette észre, hogy tejet és sütit is készítettek a fogadására. Kedves gesztus, nyilván azért csinálják, hogy hihetőbb legyen minden, ahogy talán az egész karácsonyfa dolog is ezen csodálatos mese misztériumát erősíti. Bár tudta mindezt, mégis hálás volt érte. Mennyivel jobb így érkezni, és ajándékokat pakolni? Milliószor! Vannak dolgok, amiket nem kell lerombolni. Tartani kell akkor is, ha mindenki tudja, hogy mindez csak díszlet, ékes csalás, kedves hazugság. De a világnak kellenek az ilyen hazugságok, ahol a lét a van és a nincs közötti talán libikókáján lógatja a lábát.
Elmosolyodott és bekapott egy sütit. Nem is volt rossz. Már ment volna a következő címre, amikor meglátta, hogy a fa tetején billegő csúcsdísz alig tarja magát.
– Ez nem járja – dörmögte maga elé. Még a gyerekek a végén elkeserednek, ha reggel a földön találják a díszít. Vagy talán egyenesen őt hibáztatják majd. Kuncogva játszott el a gondolattal. A gyerekek, ahogy bánkódnak. Hát igen, azok aztán kicsi kezeikkel és kicsi lábaikkal és csillogó szemeikkel biztos nagyon sírnának.
Elhúzta az ebédlőasztal alá tolt székek közül az egyiket és felállt rá. A dísz nyaka túl szűk volt. Ez lehetett a baj. Az emberek néha teljesen irracionálisak. Egy kis erő kellett hozzá, de megoldotta a problémát. Éppen lekászálódott a székről, amikor észrevette.
A nagyszoba ajtajában egy pici kis ember állt. Apró lábai voltak és apró kezecskéi. Pizsamában volt, mint az emberek többsége. A pizsamára egy piros karácsonyfát hímeztek. A pici ember tátott szájjal állt, és őt bámulta. Úgy csillogtak a szemei, mint a valódi csillagok.
Ő dermedten nézett vissza a kis alakra. Tudatában perdült egyet a világ miközben suttogni kezdett: – Ó, hát tényleg léteztek?
*
MÉG 3 napig kapható!
Varga Lóránt: Karácsonyi történetek
20 téli történet a Karácsony környékéről felnőtteknek és időnként gyerekeknek is!
E-book ÉS AJÁNDÉK-nak kinyomtatható papírbarát PDF formátumban!
Ár: 1990.-
(200 könyvoldal – de kétoldalasan nyomtatva csak 30 lap!, védjük, ami pusztulóban van)
Ha megosztod, terjed! Ha megveszed: az íróval is jót teszel!
Jó olvasás!
Varga Lóránt
közösségi író
Kérlek, olvasd el a lenti felhívást 2 percig tart fel téged:
Kedves Olvasóm!
Ahogy ígértem, fontos 2 percre kérem el az életed, mivel bizonyos értelemben ez egy fordulópont a Közösségi Író kezdeményezés/kísérlet számára.
6 éve írok szabadon és mindenki számára elérhetően a közönségnek, mint Közösségi Író. Ez a 6 év a következő termést hozta:
- 1.130-nál több novella.
- 3 színpadon jelenleg is játszott dráma (Egykutya – Popup társulat, Hőhullám – Liliom produkció, Interaktív – Szatmárnémeti színház), kettő további pedig készülőben;
- 2 regény (egy folytatásos: a „23-as iskola”, a másikat még nem látta senki, de hamarosan fogja);
- 3 kisregény;
- 1 film (hírek hamarosan)!
Ez kb. 3.500 oldalon fért el.
Ahhoz, hogy ezt mind megírhassam, olyan emberek támogatására volt szükség, akik számára fontos és értékkel bíró a munkám.
Ahhoz, hogy tovább írhassak, olyan emberek támogatására van szükség, akik számára fontos és értékkel bíró a munkám.
Ez a két perc erről szól. Kérlek, ha olvasol, olvastál vagy szívesen olvasnál még a jövőben, és emellett úgy véled, hogy a Közösségi Író léte egy életképes kísérlet, támogasd ezt a törekvést. Valójában minden azon múlik, hogy mibe teszünk energiát, pénzt, bizalmat és mit hagyunk elsorvadni.
A támogatásodért, ami egy könyv ára (4.500 Ft) egy ajándékot adok viszonzásul (egy 94 novellából álló, 340 oldalas gyűjteményt, melyet a 2020-as évben született 177 írásból válogattam ki). Én pedig megerősítést kapok, hogy a Közösségi alkotásnak van értelme, a közösségi támogatásnak van ereje, lehet így írni és élni.
Ha elég sokan gondoljuk így: neked egy könyv, az írónak az élet!
Előre is köszönöm és maradok íród:
Varga Lóránt
Közösségi író
