Hogy éppen az angyalka állt ki, az persze senkit sem döbbentett meg. Egy angyalkának nyilván ilyesmiken jár az esze naphosszat, hát persze, hogy ilyen kinyilatkoztatásokat tesz. Az sem lepett meg senkit, hogy mindez karácsony este előtt történt pár nappal. Jön a szeretet ünnepe, ilyenkor jókivánságokkal van tele a világ, túlcsordul a szeretet, és nem számít, hogy a kedvesség gesztusai mögött mi húzódik, őszinteség, megszokás vagy képmutatás. Az ünnep mindenki számára ünnep, még annak is, aki őszintén gyűlöli az egészet. Az emberek fura lények: képesek őszintén hazudni, és hazudva őszintének lenni.
Az angyalka (aki pontosan olyan volt, mint akit egy gyerek elképzel karácsony délután a szomszéd szobában tevékenykedni) bejelentés nélkül érkezett. Egyszerre jelent meg minden képernyőn, televízióban, netes műsorban. Az angyalka elrabolta a világot a kinyilatkoztatás néhány percére. Azok számára, akik nem voltak online elérhetők, házak falán, parkok és épületek fölött vagy egyszerűen szobákban, liftekben, aknákban és egyéb szűk helyeken lépet elő a semmiből. Az angyalka kedves volt, empatikus és elővigyázatos. Azokat azonnal feltámasztotta, akik infarktust kaptak váratlan betoppanására, és megnyugtatta azokat, akiknek csak felment a vérnyomása. Az angyalka mindenki számára csak jót hozott.
– Üdvözlet, kedves emberek! – mondta, mikor már mindenki őt figyelte.
Aranyszínű glória sugarai elérték a felé forduló emberek testét, és egészen a lelkéig hatoltak minden gondolkodni tudó lénynek.
– Legyetek jók! Ez az üzenet számotokra. Legyetek jók! Érezzétek át mások életét. Fogjátok fel, hogy minden egyes élet fontos és egyenrangú. Hogy a távolban éhezők semmivel sem kevesebbek az itt jóllakó társaiknál, mert mindenki egyívású, mindenki egy tőről fakad. Ha mindezt nem érzitek, akkor éppen lényegi részetek alszik, éppen azon képességetek szunnyad, mely naggyá tehet benneteket. Emberek! Lássátok meg, hogy amíg egy társatok éhezik, addig mindenki éhezik, mert a közösség nem áll érdemes és érdemtelen emberekből, hanem emberekből áll. Közösen, együtt leszek képesek továbblendülni az élet nehézségein, és csak így tudok a boldogság egyetemes állapota felé elindulni. Nincs más mód, mint egymás tisztelete, segítsége. És ehhez csupán arra van szükség, hogy felismerjétek: mindenki ember, nincsenek lényegi különbségek közöttetek. Egy szűk család vagytok. Mindenki testvér és nővér és apa és anya, és így kell mindenkit szeretni és tisztelni, még akkor is, ha nem tudunk róla semmit. Mert az ember egyedi és mégis közösségi lény. Szeressétek egymást! Osszátok meg azt, amitek van. Az, akinek kevese van, megérdemli azok segítségét, akiknek több adatott. Ez az egyetemes törvény. E szerint járjatok el, és boldogok lesztek. Ezért azt mondom nektek, hogy mindenki adja oda fele vagyonát annak, akinek kevesebbje van. És aztán az is adja oda a felét, és így tovább, míg mindenkinek ugyanannyija marad. Ez a valódi szeretet, ez a valódi együvé tartozás. Drága emberek! Érezzétek át mások életét, fogjatok össze és legyetek boldogok!
Az emberek hallották az üzenetet, és e szerint cselekedtek. Nem mindenki azért, mert így tartotta jónak, hanem főként azért, mert az angyalkának elképesztő rábeszélőképessége volt. Amit mondott, igazságként jelent meg a fejekben, olyan gondolatként vert gyökeret, melyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. És az emberek adakozni kezdtek. A gazdagok hatalmas vagyonokat utaltak át segítő szervezeteknek, és az ott dolgozók, az elosztók, a fenntartók, a szervezők nem akartak lopni, és úgy egyáltalán senki sem akart lopni, és akinek mégis ellenállhatatlan kényszere volt rá, az másnak lopott, grátisz. És senki sem akart felhalmozni, hirtelen kellemetlennek érezte a kapzsiság ragaszkodó szorítását, és öklendezni kezdett, amikor többet vett el és tartott meg, mint mások. Egy teljes napon át tartott az őrület és a világ lakossága már megérezte, hogy valami változóban van. Már éppen lankadni kezdett a megszállott lelkesedés, amikor az angyalka másnap is megjelent és ugyanazt a szöveget mondta el a házfalakon, a neten, a liftekben.
– Legyetek jók! Ez az üzenet számotokra. Legyetek jók! …
És mindez harmadnap is megismétlődött. A világ pedig megbűvölve, ismerten és ismeretlenül is egymást szeretve adakozott. Ellenállhatatlan kényszert éreztek, hogy adjanak, hogy átérezzék mások fájdalmát, szorult helyzetét, és nem tudták megállni, hogy ne segítsenek. Bár minden nap végén alábbhagyott az emberség érzete, de az angyalka megjelent és újra meggyőzően sugározta üzenetét, melytől újra fellángolt a kedv.
A karácsony előtti utolsó napon az emberek, vagyis az emberiség vezetői üzenetet küldtek minden elérhető módon. Bár nem tudták, hogy az angyalkának van-e tévéje, bújja-e a netet vagy néz-e az égre, de minden lehető helyen megjelentették az üzenetet:
Kérlek, jelenj meg nekünk élőben, angyalka! Meg akarjuk köszönni Neked!
A „Neked” szót mindenhol nagybetűvel írták (pedig nem kellett volna), hátha az angyalka sértődős. Az utolsó előtti napon az angyalka így zárta a beszédét: – Érezzétek át mások életét, fogjatok össze és legyetek boldogok! Utolsó üzenetemet kérésetekre személyesen is közlöm majd veletek… – és egy városka nevét mondta, amit sokan nem ismertek.
Az emberiség képviselői, a vezetők – azok, akiknek megérintett szíve és vagyona az angyalka felhívása után oly nagy változásokat eredményezett a Földön – lélekszakadva özönlöttek a városkába, hogy személyesen hallgassák meg az utolsó üzenetet.
Hatalmas emelvény állt a tér közepén, körülötte államfők, vállalatvezetők, mogulok és oligarchák ezrei várakoztak egymás mellet szorosan. A válluk is összeért, és ezt saját maguk számára meglepő módon egyáltalán nem tartották sem undorítónak, sem veszélyesnek. Egy pisszenés sem hallatszott. Mindenki az óráját nézte. Hamarosan közeledett a 17.00 óra. Az elmúlt napokban minden esetben pontosan ekkor jelent meg helyi idő szerint az angyalka. Amikor a képzeletbeli mutató átpöccent az egészre, az emelvényen halvány derengés kezdődött, mely erősödni kezdett és végül a szemkápráztató ragyogás közepén megjelent az angyalka. Körbenézett, elmosolyodott, kitárta karjait és szárnyát, hogy így üdvözölje a tömeget, majd belefogott utolsó beszédébe:
– Legyetek jók! Ez az üzenet számotokra. Legyetek jók! … – mondta, de nem tudta folytatni, mert a jelenlévők meglincselték.
*
December 20. Az emberi szolidaritás nemzetközi napja
Az ENSZ millenniumi nyilatkozata szerint, a világ 189 vezetője a szolidaritást azonosította a 21. század olyan értékeként, mely alapvető fontosságú a nemzetközi kapcsolatok terén. Lényegi mondanivalója: az, aki szenved vagy akinek kevesebbje van, megérdemli a segítséget attól, akinek többje adatott.
Hát, ja! Azért hiszem (sőt, tudom), hogy vannak emberek, akik személyesen mégis így érzik.
Az angyalka (aki pontosan olyan volt, mint akit egy gyerek elképzel karácsony délután a szomszéd szobában tevékenykedni) bejelentés nélkül érkezett. Egyszerre jelent meg minden képernyőn, televízióban, netes műsorban. Az angyalka elrabolta a világot a kinyilatkoztatás néhány percére. Azok számára, akik nem voltak online elérhetők, házak falán, parkok és épületek fölött vagy egyszerűen szobákban, liftekben, aknákban és egyéb szűk helyeken lépet elő a semmiből. Az angyalka kedves volt, empatikus és elővigyázatos. Azokat azonnal feltámasztotta, akik infarktust kaptak váratlan betoppanására, és megnyugtatta azokat, akiknek csak felment a vérnyomása. Az angyalka mindenki számára csak jót hozott.
– Üdvözlet, kedves emberek! – mondta, mikor már mindenki őt figyelte.
Aranyszínű glória sugarai elérték a felé forduló emberek testét, és egészen a lelkéig hatoltak minden gondolkodni tudó lénynek.
– Legyetek jók! Ez az üzenet számotokra. Legyetek jók! Érezzétek át mások életét. Fogjátok fel, hogy minden egyes élet fontos és egyenrangú. Hogy a távolban éhezők semmivel sem kevesebbek az itt jóllakó társaiknál, mert mindenki egyívású, mindenki egy tőről fakad. Ha mindezt nem érzitek, akkor éppen lényegi részetek alszik, éppen azon képességetek szunnyad, mely naggyá tehet benneteket. Emberek! Lássátok meg, hogy amíg egy társatok éhezik, addig mindenki éhezik, mert a közösség nem áll érdemes és érdemtelen emberekből, hanem emberekből áll. Közösen, együtt leszek képesek továbblendülni az élet nehézségein, és csak így tudok a boldogság egyetemes állapota felé elindulni. Nincs más mód, mint egymás tisztelete, segítsége. És ehhez csupán arra van szükség, hogy felismerjétek: mindenki ember, nincsenek lényegi különbségek közöttetek. Egy szűk család vagytok. Mindenki testvér és nővér és apa és anya, és így kell mindenkit szeretni és tisztelni, még akkor is, ha nem tudunk róla semmit. Mert az ember egyedi és mégis közösségi lény. Szeressétek egymást! Osszátok meg azt, amitek van. Az, akinek kevese van, megérdemli azok segítségét, akiknek több adatott. Ez az egyetemes törvény. E szerint járjatok el, és boldogok lesztek. Ezért azt mondom nektek, hogy mindenki adja oda fele vagyonát annak, akinek kevesebbje van. És aztán az is adja oda a felét, és így tovább, míg mindenkinek ugyanannyija marad. Ez a valódi szeretet, ez a valódi együvé tartozás. Drága emberek! Érezzétek át mások életét, fogjatok össze és legyetek boldogok!
Az emberek hallották az üzenetet, és e szerint cselekedtek. Nem mindenki azért, mert így tartotta jónak, hanem főként azért, mert az angyalkának elképesztő rábeszélőképessége volt. Amit mondott, igazságként jelent meg a fejekben, olyan gondolatként vert gyökeret, melyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. És az emberek adakozni kezdtek. A gazdagok hatalmas vagyonokat utaltak át segítő szervezeteknek, és az ott dolgozók, az elosztók, a fenntartók, a szervezők nem akartak lopni, és úgy egyáltalán senki sem akart lopni, és akinek mégis ellenállhatatlan kényszere volt rá, az másnak lopott, grátisz. És senki sem akart felhalmozni, hirtelen kellemetlennek érezte a kapzsiság ragaszkodó szorítását, és öklendezni kezdett, amikor többet vett el és tartott meg, mint mások. Egy teljes napon át tartott az őrület és a világ lakossága már megérezte, hogy valami változóban van. Már éppen lankadni kezdett a megszállott lelkesedés, amikor az angyalka másnap is megjelent és ugyanazt a szöveget mondta el a házfalakon, a neten, a liftekben.
– Legyetek jók! Ez az üzenet számotokra. Legyetek jók! …
És mindez harmadnap is megismétlődött. A világ pedig megbűvölve, ismerten és ismeretlenül is egymást szeretve adakozott. Ellenállhatatlan kényszert éreztek, hogy adjanak, hogy átérezzék mások fájdalmát, szorult helyzetét, és nem tudták megállni, hogy ne segítsenek. Bár minden nap végén alábbhagyott az emberség érzete, de az angyalka megjelent és újra meggyőzően sugározta üzenetét, melytől újra fellángolt a kedv.
A karácsony előtti utolsó napon az emberek, vagyis az emberiség vezetői üzenetet küldtek minden elérhető módon. Bár nem tudták, hogy az angyalkának van-e tévéje, bújja-e a netet vagy néz-e az égre, de minden lehető helyen megjelentették az üzenetet:
Kérlek, jelenj meg nekünk élőben, angyalka! Meg akarjuk köszönni Neked!
A „Neked” szót mindenhol nagybetűvel írták (pedig nem kellett volna), hátha az angyalka sértődős. Az utolsó előtti napon az angyalka így zárta a beszédét: – Érezzétek át mások életét, fogjatok össze és legyetek boldogok! Utolsó üzenetemet kérésetekre személyesen is közlöm majd veletek… – és egy városka nevét mondta, amit sokan nem ismertek.
Az emberiség képviselői, a vezetők – azok, akiknek megérintett szíve és vagyona az angyalka felhívása után oly nagy változásokat eredményezett a Földön – lélekszakadva özönlöttek a városkába, hogy személyesen hallgassák meg az utolsó üzenetet.
Hatalmas emelvény állt a tér közepén, körülötte államfők, vállalatvezetők, mogulok és oligarchák ezrei várakoztak egymás mellet szorosan. A válluk is összeért, és ezt saját maguk számára meglepő módon egyáltalán nem tartották sem undorítónak, sem veszélyesnek. Egy pisszenés sem hallatszott. Mindenki az óráját nézte. Hamarosan közeledett a 17.00 óra. Az elmúlt napokban minden esetben pontosan ekkor jelent meg helyi idő szerint az angyalka. Amikor a képzeletbeli mutató átpöccent az egészre, az emelvényen halvány derengés kezdődött, mely erősödni kezdett és végül a szemkápráztató ragyogás közepén megjelent az angyalka. Körbenézett, elmosolyodott, kitárta karjait és szárnyát, hogy így üdvözölje a tömeget, majd belefogott utolsó beszédébe:
– Legyetek jók! Ez az üzenet számotokra. Legyetek jók! … – mondta, de nem tudta folytatni, mert a jelenlévők meglincselték.
*
December 20. Az emberi szolidaritás nemzetközi napja
Az ENSZ millenniumi nyilatkozata szerint, a világ 189 vezetője a szolidaritást azonosította a 21. század olyan értékeként, mely alapvető fontosságú a nemzetközi kapcsolatok terén. Lényegi mondanivalója: az, aki szenved vagy akinek kevesebbje van, megérdemli a segítséget attól, akinek többje adatott.
Hát, ja! Azért hiszem (sőt, tudom), hogy vannak emberek, akik személyesen mégis így érzik.