– Mester, ön mitől lett mester?
– Egyszer csak így kezdtek hívni.
– De mit csinált?
– Ami jónak tűnt.
– És?
– A hátam mögé álltak.
– Ettől lett mester?
– Mi mástól lehettem volna még?
– Nem tudom.
– Én sem.
– Szóval mesterré lett.
– Ők csinálták, nem én.
– Megtagadhatta volna.
– Próbáltam.
– És?
– Kitartóak voltak.
– Miért nem fordul meg, hogy ne tudjanak maga mögé állni.
– Megfordultam.
– És?
– Megint mögém álltak.
– Rájuk szólhatott volna.
– Rájuk szóltam.
– És?
– Nem tetszett nekik. El voltak keseredve.
– Na és?
– Az meg nekem nem tetszett, el voltam keseredve.
– És aztán mi volt?
– Semmi. Mentem előre.
– És?
– Jöttek utánam.
– Miért nem hagyja le őket?
– Nem lehet. Rohadt gyorsak ám.
– Akkor álljon csak egy helyben.
– Lökdösnek.
– Ne hagyja.
– Nem nagyom.
– És?
– Semmi. Nem érdekli őket.
– Szóval nem hagyhatja le őket.
– Nem.
– Nem akarják, hogy egyedül legyen.
– Nem.
– Nem akarják leelőzni.
– Nem.
– Patthelyzet.
– Inkább matt.
– És most mit tesz?
– Megyek előre.
– Honnan tudja, hogy merre kell menni?
– Hátranézek.
– És?
– Ha még mindig ott vannak, akkor talán jó felé megyek.
– Várjon! Tudom a megoldást.
– Tényleg? De jó! Mi az?
– Mi lenne, ha arra menne, amerre csak magának jó?
– Azt nem tehetem.
– Miért?
– Mert az rossz mindenkinek.
– Nekik miért?
– Mert nincs többé mesterük.
– És magának?
– Mert akkor nem vagyok többé mester.
