Filoméla leült a géphez, és lekérte az adatait. A mérlege nem volt a legjobb állapotban, de azért nem is panaszkodhatott. Hátradőlt és hosszú ideig nézte az adatokat. Már régen kutyát kellett volna sétáltatnia, de néhány fontos dologról döntenie kellett az estéjével kapcsolatban. Az utcán lanyhult a forgalom és egyre ritkábban kapcsolódott be a közvilágítás. Még fél óra és csak a biztonsági fények égnek majd, melyet néha aktivál csak egy-egy elsuhanó autó.
A monitor elhalványította magát. Este volt, a bérházban bekapcsolódtak a nagykutyák: a vízmelegítők, konyhai eszközök – egy aprócska kijelző labdába sem rúghat ilyen játékosok mellett.
– Üzenetek? – kérdezte Iziszt-ől.
A lakás operációs rendszere lehívta az e-maileket és az értesítéseket. A hírek között nem talált semmi érdekest, törölte őket. Megnézte a holnapi beosztását, de ott sem volt semmi újdonság. A vacsorájára volt elég áram, Izisz erre minden esetben figyelt – próbált volna nem figyelni, le is cserélte volna azonnal. Másnap korán kezdett. Ez egyszerre volt jó és rossz hír. Amikor sötétben ébredt, még ki kellett világítani a lakást, és a mérlege szinte mindig megérezte ezt a pocsékolást, de azzal, hogy jóval korábban elindult hazulról, és a kávé melletti ücsörgést már a benti irodaablaknál állva oldotta meg sokkal többet spórolt. Hát igen, a cafeteria komoly dolog, ha a szén-mérlegről van szó. Nagyot sóhajtott, és felállt a gép mellől, mely azonnal kikapcsolta a képernyőjét. Okos kis jószág. Öltözködni kezdett. A kutya lelkesen rohant az ajtóhoz.
– Mit nézek ma? – kérdezte, miközben a kabátjával bajlódott.
– Egy rész van letöltve a tegnapi sorozatodból – jelentette ki Izisz.
– Egyetlen rész? – kérdezte csalódottan Filoméla.
– Ma nem volt könnyített sáv a házban.
– Mert az a szemét Atanáz egy Krőzus.
Izisz nem válaszolt, de Filoméla tudta, amit tudott. Közvetlen szomszédja egy gazdag és felfuvalkodott pasi volt, akit egyáltalán nem érdekelt semmilyen szén-mérleg. Annyit fogyasztott, amennyit csak akart, tucatjával töltötte le az új sorozatokat, és néha a csúcsidőszak közepén indította be a mosását. Mert neki nem számított semmi. Volt elég pénze becsengetni a különbözetet.
– És ha ma csak lezuhanyozom? – kérdezte Filoméla.
– Akkor össze tudok hozni még egy részt. Talán másfelet.
– Na, ez bíztató – bólintott elgondolkodva.
Az órájára nézett. Nyolcra végez a kutyával, gyors zuhanyzás, vacsora…
– És ha ma hideget eszem?
– Akkor két rész.
– És tizenötfokos fokos víz elég lesz a zuhanyhoz.
– Két és fél – közölte Izisz.
Az rendben van, gondolta elégedetten. Két és fél résszel éjfélig kihúzza. Aztán az ágyban még olvas egy kicsit, amíg el nem álmosodik. A könyv offline van – vagyis bent töltötte rá a krimit, és ott is töltötte fel a kütyüt –, és különben is, szeretett olvasni.
– Rendben. Akkor legyen így. És ha tudsz még lopni egy fél részt valahonnan, azért igencsak hálás lennék.
– Megpróbálom – közölte Izisz bíztató hangon.
– Köszi. Nem baj, ha reggel kicsit sötét van.
– Megpróbálom – mondta újra Izisz.
Az op egyébként igen rendes volt vele. Szinte mindig megoldotta ezeket a kis kéréseket, és ő soha nem kért tőle lehetetlent. Minden rendszert tisztelni kell, pláne azokat, melyek az ember erőforrásai fölött döntenek.
– Mi legyen a születésnappal? – szólalt meg Izisz.
A kutya már az ajtóban állt, de Filoméla megtorpant.
– Milyen születésnap?
– Leonárd holnap lesz ötven.
– A francba – káromkodta el magát. – Ez biztos?
– Biztos. Küldjek neki egy üdvözlőlapot?
Filoméla majdnem rávágta, hogy igen, de aztán meggondolta magát.
– Ez mennyi venne le a sorozatból?
– Sajnos két részt. A nem hivatalos levelek egyenlege ötös szorzóval…
– Tudom – vágott Izisz szavába Filoméla. – Valamit ki kéne találni.
– Hétvégén olcsóbb lenne.
– De akkor két napot késnék.
– Igen.
Filoméla a falnak dőlt és töprengeni kezdett, miközben a kutya reménytelenül nézte a bejárati ajtót. Szerette Leonardot és nem felejtette el, hogy egy évvel ezelőtt a férfi egy sms-t küldött neki születésnapjára, amit legalább tizenötszörös szorzóval kellett számolni. Soha nem küldene sms-t senkinek. Még saját magának sem. De egy e-mailt akkor is megérdemel Leonard, ha ennek ma komoly ára lesz. Ez van. Megadóan sóhajtott egyet.
– Akkor legyen két rész, és küld el az e-mailt kora reggel.
– Értem – válaszolt Izisz. – De esetleg javasolnék valamit.
– Figyelek – húzta fel a szemöldökét Filoméla.
– Az e-mailekről lenne szó.
Filoméla apró bólintással reagált a javaslatra. Tudta, hogy Izisz mire utalt, és azt is, hogy ennek valamikor be kellett következnie.
– Nem akarom.
– Rendben. Akkor legyen az első terv – válaszolt Izisz.
Filoméla nem mozdult. Szemei sarkában könnycseppek gyülekeztek.
– Izisz!
– Tessék.
– Mennyi üzenetről lenne szó?
– Négyszázhuszonötről.
– Ebből mennyi a csillagozott? Azokat nem adom. Azok bárminél fontosabbak.
– Kétszázhetvenkettő csillagozott üzenet van. A többi csak megjelölt, de nem kedvencezett – érkezett azonnal a válasz.
Letörölte szeme sarkából a könnycseppeket. Egyszer mindennek vége lesz. Az ő életének is. És akkor úgy is elszáll minden a semmibe, az adatörökösök úgy is mindent kikukáznak majd, a többi pedig automatikusan kerül megsemmisítésre. Mert ez az élet: a struktúrák szétesnek, az entrópia pedig győzedelmeskedik.
– És ha kitörölnék őket? Mármint a sima megjelölteket?
– Az is nagy haladás lenne. Egy évig biztos pozitívvá tenné a mérleget – válaszolta Izisz. – Én melegen javaslom, hogy ezt tegyük.
– Te mindig ezt javaslod, mert neked nem jelent semmit – csóválta meg fejét Filoméla, majd ökölbe szorította a kezét. – Legyen. Töröld őket.
– Örömmel. Felsoroljam a törölt üzeneteket?
– Ne! Úgy jobb, ha nem tudom. Sőt, talán párat el is felejtek. Csak töröld ki őket. És tudod, mit? Soha ne áruld el, hogy miktől szabadultál meg. Higgyem csak azt, hogy még ott vannak, vagy hogy én dobtam ki őket valamikor korábban. Tarts tudatlanságban.
– Úgy lesz – mondta Izisz. – Akkor elkezdem a törlést.
– Csináld már! – sziszegte mérgesen.
– Kész.
Filoméla halványan elmosolyodott. Életének egy szelete került most az enyészet markai közé. Magánlevelek, meghívók, szerelmes üzenetek, dicséretek, receptek és vallomások tűntek el a semmiben. Ennyi volt.
– És most hogy állunk?
– Nagyon jól.
– Helyes. Akkor töltsd le az összes tervezett sorozatot és Leonárd kapja meg azt az üdvözlőlapot. De csillogjon ám! Emoji is legyen benne.
– Lesz – válaszolta Izisz.
– Helyes! – bólintott Filoméla és kinyitotta a bejárati ajtót.
Az utcán sétálva – már régen félállásba kapcsoltak az utcai lámpák – megmagyarázhatatlan könnyűség szállta meg. Úgy érezte, hogy helyesen döntött. Az életet nem e-mailben mérjük. És nem is mentett adatokban. Az élet most zajlik. Minden nyom csak a múltat terheli.
– El kell hívnom vacsorára Lonárdot – mondta hangosan.
A kutya felnézett rá.
– Igen. Ne nézz így rám, új életet kezdünk. Kevesebb nyom, több vacsora.
Úgy tűnt, hogy a kutyának megfelel ez a terv, megcsóválta a farkát és elmélyülten szaglászni kezdett. A park felől akácillatot sodort feléjük a szél.
*
November 29. Az elektromos üdvözlőlap világnapja
**
10 email kitörlésével (ha a világon mindenki megtenné ezt a szívességet) 1.7 millió gigabájt adat szabadulna fel. Ezzel 55.2 millió kw energiát spórolhatnánk meg (ennyi energia szükséges személyenként 10 email tárolásához). Szóval töröld a SPAM-et, és a sok értéktelen emilt, mert ezzel komolyan spórolsz – most még nem személyesen, hanem a világnak.
***
Egy email karbonlábnyoma 0.3 gramm. Egy sms-é ennek az ötszöröse.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!