Az egész egyetlen harapással kezdődött. Gotfrid kisétált a parkba, hogy letelepedjen a fák alá, és esetleg megigyon egy korsó sört. Csak úgy, a közelgő hétvégét ünneplendő. Nem volt igazán benne terv, de még elhatározás sem. Az ötlet is út közben született meg, miközben a közért felé bandukolt. A nyár most visszafogta magát, de érződött benne a harag. Hamarosan újra kitör majd, és akkor épeszű ember nem ücsörög parkokban. Hagyta a bolti terveit, és a park felé kanyarodott.
Kellemes volt az árnyék. Elhevert a hűs füvön, és egy ideig a fák levelein átszűrődő eget nézte. Csak halványan jutott eszébe a főnöke, aki minta szimbiózisban lett volna az időjárással, legelviselhetetlenebb természetét a legmelegebb napokra időzítette. Most egészen normális volt. Persze a saját mértékegysége szerint. Akkor volt elviselhető, ha csak a szabvány seggfejt adta. Akkor mindenki örült.
Elnyomta az álom.
A szaglászás nesze közvetlenül a füle mellől érkezett. Kinyitotta a szemét és egy kutya orra nézett vissza rá. Meglepődve támaszkodott fel.
– Na, hello – köszönt a kistermetű látogatónak.
A kutya ezt engedélynek vélte, és a mellkasára ugrott. Gotfid nevetve kezdte lehámozni magáról a jószágot.
– Mit csinál maga? – ugrott melléjük egy nő.
– Én? Semmit.
– Veri a kutyám.
– Nem verem.
– De hát veri. Fifi csak egy puszit akart adni, maga meg elkezdte ütögetni.
– Asszonyom! Egy. Nem én mentem hozzá, hanem a kutyája jött hozzám. Kettő. Nem ütögettem, csak megpróbáltam letenni magamról, mert hát rám mászott. De semmi baj. Aranyos. Csak játszottunk.
– Maga egy erőszakos állat. Hogy jön maga ahhoz, hogy ütögesse a Fifit?
Gotfid tudatában volt annak, hogy hamarosan kivetkőzik magából, és megmondja. Elég alaposan és ékesszólóan közölni fogja a véleményét, és nem lesz píszí és nem lesz felvilágosult, vagy feminista. Azt mondja majd, ami csak az eszébe jut, és abban lesznek olyan dolgok is, amiket józan ésszel nem mondana ki, de most ki fognak jönni, hogy a lehető legjobban fájjanak ennek az embernek alig nevezhető rémnek.
– Komolyan, és rendőrt hívok – sikoltozta a nő.
– Inkább mentőt hívjon, maga…
És mondta.
A nő arca eltorzult, majd kifutott belőle a vér, majd megtelt vérrel. És üvölteni kezdett. Gotfid úgy érezte, hogy ütnie kell. Persze tudta, hogy nem fog ilyesmire vetemedni. A kutya hallva kettejük ordítozását ugatni kezdett. Hol rá, hol a nőre, attól függően, hogy éppen ki ordított hangosabban.
– Maga perverz alak. Meg akarta rontani a Fifit – visította fejhangon a nő.
– A Fifit? Megrontani? – üvöltötte Gotfid, miközben felmerült benne a gondolat, hogy most éppen infarktusa van. Vagy megbomlik ettől az emberi borzalomtól, ettől a homo sapiens sapiensnek titulált véglénytől, aki csak annyiban emelkedik ki az állatvilágból, hogy emberként hirdethesse, milyen ostoba is tud lenni valaki. Úgy érezte, hogy menekülni kell. Miközben a nő egyre nagyobb képtelenségeket üvöltözött felé, egyetlen mozdulattal talpra tornászta magát. A hirtelenség nem csak a nőt lepte meg, hanem a Fifit is, aki egy villámgyors mozdulattal Gotfid elé ugrott, és a combjába harapott. Nem volt nagy harapás. Éppen csak kiserkent a vér. Gotfrid megkövülve nézte a vércseppet. A nő is elhallgatott. A kutya kettejük közé ült megszeppenve.
– Akkor én most elmegyek – mondta halkan Gotfrid, és sarkon fordult.
A nő nem tartóztatta.
Kótyagosan, gondolatiba temetkezve vásárolt be. Még a meccset is – mely egyébként izgalmas volt – önmagába burkolódzva nézte végig.
A kór két nap múlva terítette le. Szintén két napig a halálán volt, de a harmadik napon jól ébredt és nem érezte magát rosszul. Egy teljes hét kellett hozzá, míg a fertőzés elterjedt az egész városban. Aztán felgyorsultak az események: egy hónapon belül már a kontinensen mindenki megkapta a bajt, két hét múlva pedig nem volt egyetlen kutya sem a világon, aki ne lett volna beteg. És ez csak az eleje volt. A kór szempillantás alatt terjedt át minden emlősre, majd elkapták a hüllők és a madarak is. Legutoljára a halak és a rovarok váltak áldozattá.
Aztán mindenki nekiesett a másiknak.
A kór-régészek, sok évvel azután, hogy a világ újra működőképessé vált, egy tanulmányt adtak ki a világjárványról. Azon abszurd állításra vetemedtek, hogy sikerült behatárolniuk a zéró-pácienst. Állításuk szerint egy Fifi névre keresztelt, csivava-spicc keverék volt, aki előszőr kapta el a kórt. A sapiens-patogént hordozó vírusgazdát pedig Gotfrid-nek hívták. És ezt kinyomozták.
Nonszensz.
*
Július 9. A zoonózis világnapja
A zoonózis olyan fertőző betegség, amely állatról emberre (vagy emberről állatra) terjed. Kórokozói lehetnek vírusok, baktériumok, gombák vagy paraziták.
