A gyűlés

2026. július 13.

– Vesztettünk – dörgött a csarnok a Nagyember hangjától. Elnyomott minden zajt. Még a kint robogó villamosok, teherautók, kamionok robaját is. – Nem lehet szépíteni, nem lehet elhallgatni, vesztettünk.
A tömeg – apró kis hatalmak egymás mögött és mellett – sírt.
– De ne sírjatok! Hová a bánat? Ne csüggedjetek! Inkább nézzetek körül. Nézzétek meg, hol vagytok.
Az apró kis hatalmak körbenéztek, és látták a csodálatos tornyokat, a gazdagság oszlopfőit, ahogy azok lefelé ragyogtak, egyenesen a szemükbe, és a szemekben megcsillantak, majd apró kis oszlopfőként nyugodtak meg a könnyek mélyén.
– Nézzétek ezt a palotát, ezt a várost! Nézzétek az arany hidakat, melyek majd a jövőbe visznek benneteket. Nézzétek! És bízzatok! Mert a vereség időleges, a harc nem szűnt meg. Ezek az oszlopok, a mi oszlopaink jelzik az erőt. Míg ezek állnak, és míg ti bejöhettek közéjük, addig van jövő, addig van harc, addig létezik a dicsőséges győzelem. Most kicsik vagytok. Kicsik, mert nem léphettetek volna be ide. Miattunk váltatok kicsivé. De ez csak átmeneti állapot. Az oszlopok majd nagyobbak lesznek, a csarnokok kitágulnak, és ti, ti kedves kis hatalmak, ti nőni fogtok, nagyra, erősre, és betöltitek a csarnok tereit, fejetek felér majd az oszlopfőkhöz, és az oszlopok tovább nőnek, hogy ti még nagyobbá váljatok, és még annál is nagyobbá. Most kicsik vagytok? Igen. Miattunk. És nagyok lesztek? Igen. Miattunk. Bízzatok ebben. Bízzatok a jövőben, a fent csillogó drágakövekben, a fent fénylő aranyban, az erőben, mely ezt a csarnokot létrehozta, melybe beengedett titeket. Nézzetek rám! Nézzétek hatalmam, nézzétek óriási létem, és jegyezzétek meg, hogy értetek vagyok ily nagy, értetek, hogy legyen kire felnéznetek, hogy lássátok, mivé váltok a jövőben, amikor szemetek ugyanolyan magasról szemléli majd eme csarnokot, mint most én. Bízzatok és higgyetek! Értetek vagyok nagy, és értetek tettelek benneteket kicsivé. Minden értetek van.
Az apró hatalmak megfogták egymás kezét. Érezték az erőt. A mellkasukon kalapáltak a Nagyember szavai.
– És ne feledjétek! Soha ne feledjétek, hogy dolgotok van. Nagy és felelősségteljes dolgotok. Mert most, ettől a perctől kezdve harcolnotok kell. Küzdenetek kell az erőkkel szemben. Köröm szakadtáig ellent kell állnotok. És kérdezhetitek, hogy hogyan tegyük, kérdezhetitek, hogy mivel tegyük. De ezt nem kell kérdeznetek. Mert megmondom nektek. A harc nem fegyverrel zajlik majd. Nem is izommal, erővel sem. Nem, kicsi kis hatalmaim. A harc eszköze ezentúl a rontás. Rontsatok el mindent, fertőzzetek meg mindent, hogy legyen az beteg, legyen az gyenge. Hulljon szét minden, ami szét tud hullani, betegedjen meg minden, ami meg tud betegedni. Haldokoljon az élő, és roskadozzon az élettelen. Ez a mi feladatunk. Legyetek gyilkos gáz, legyetek rozsda, legyetek homokszem a fogaskerekek között, legyetek vírus, húsevő baktérium, pálca a küllők között, rák a sejtekben. Legyetek méreg, és mérgezzétek meg a vizeket, a kutakat, az elméket, különösen az elméket. Keltsetek kételyt a jóban, és kétséget a helyesben. Rengessetek meg minden alapot, és ingassatok meg minden gondolatot. Mert most ez a harc. És soha ne féljetek, hogy mit okoztok ezzel, mert ez a csarnok áll, mindig is itt áll majd. És én benne lakozom, míg világ a világ, és mind idejöhettek, és mind felemelhetitek az orcátokat és láthatjátok arcomat az oszlopfők között, fent a magasban, és megtudhatjátok, hogy ez vár rátok is. Ha kitartóak vagytok. Ha hűségesek vagytok. Ha hívők vagytok. Mert tiétek lesz az oszlopok országa. Most nem, de mindörökké igen!
A kis hatalmak torkuk szakadtából üvöltöttek. Mert jó volt együtt. Jó volt ott. Akkor is, ha csak kicsik voltak, és felfelé kellett nézni. Mindez nem számított igazán. Mert a remény… ó, a remény szinte halhatatlan volt. Itt is.
*
Július 14. Pandemonium napja
A káosz napja. A kifejezés Miltontól származik. Az Elveszett paradicsom c. művéhez kreálja a szerző a Pokol fővárosának és Sátán palotájának elnevezésére. A kifejezés a görög „pan” (minden/összes) és „daimonion” (kis szellem/démon) szavakból származik, így szó szerinti jelentése „minden démon helye”.
1. Miután Sátán és serege elbukik és a Pokol tüzes kénköves tavába zuhan, elhatározzák, hogy felépítik saját birodalmuk központját. A palotát Mammon (a kapzsiság és a gazdagság démona) tervezi és irányítja, az építész pedig Mulciber (a római mitológiából ismert Vulcanus, a kovácsisten megfelelője). Az épület rendkívül gyorsan, szinte a semmiből emelkedik ki a földből, aranyból, drágakövekből és monumentális oszlopokból áll, ötvözve a klasszikus ókori (római és egyiptomi) építészet nagyságát.
2. A palota elkészülte után Sátán összehívja a Pokol parlamentjét (a Nagy Tanácsot). Mivel a bukott angyalok milliónyian vannak és nem férnének be a terembe, egy varázslat segítségével lecsökkentik a fizikai méretüket (törpévé zsugorodnak), miközben Sátán és a legfőbb vezérek megőrzik óriási alakjukat. Ezen a gyűlésen döntenek arról, hogyan álljanak bosszút Istenen. Elvetik a közvetlen újabb háborút, és Sátán javaslatára úgy döntenek, hogy megrontják Isten legújabb és legkedvesebb teremtményét: az Embert.

🎲 Még egyet!