EUMINI avagy: Nem tudják, mit cselekszernek

*

Dana felállt a gép mellől. Kemény munkanapon volt túl, és még korántsem lazíthatott. Fájdalmasan nyújtózkodott a plafon felé, majd nagyot szuszogva eresztette le kezeit. A gép csilingelt egyet.

– A francba! Hagyjatok már békén egy másodpercre! – kiáltotta az asztal felé.

– Mennyi időre kapcsoljam ki az értesítést? – kérdezte IMI a lakás fedélzeti gépe.

– Húsz percre legalább.

– Az értesítést húsz percre kikapcsoltam – nyugtázta IMI.

– Hála ég! – szusszantott Dana.

A fürdőszoba felé vette az irányt, és minden lépésnél ledobott magáról egy ruhadarabot. Ezt a részt mindig élvezte – olyan retro filmes hangulatot árasztott magából. A póló és a kényelmes pamutnadrág után az alsónemű is lekerült róla. Mögötte alig hallható zizegéssel akcióba lendült a háztartási robot. A SZI-34-es, ő csak Jean-nak hívta, szagmintát vett, és 0,9 érték fölött mosásba tette a ruhákat. Dana néha csak azért hagyott hátra egy pár zoknit, hogy láthassa, ahogy Jean nekiront, szagol és lélekszakadva a mosógéphez rohan. Ez akkor is vicces volt, ha bujkált benne némi pervez gép-rasszizmus. A fürdőajtóból hátranézett. Jean már begyűjtötte az összes ruháját. A nadrágon kívül mindegyiket bal kezében tartotta, tehát mind büdös volt, legalábbis Jean szerint.

– Főznél egy teát? – kérdezte Jeant, aki IMI hangján válaszolt: – Máris készítem. Mire végez a zuhannyal, készen lesz.

– Kösz! – biccentett a robot felé Dana. A biccentést is szerette. Ilyenkor anti-gép-rasszistának képzelte magát.

Beállt a zuhanyrózsa alá. IMI ismerte őt, pontosan tudta, hogy milyen hőmérséklet esik jól a bőrének. Most éppen csak langyos vízre vágyott, és azt is kapott. Szappanozni kezdte magát, és eltűnődött IMI-n. Ha mélyen belegondolt, akkor be kellett vallania magának, hogy IMI jobban ismeri bárki másnál. Összeszoktak, mint egy öreg házaspár. IMI sok száz, sőt, sok ezer zuhanyzását látta már, és mindegyiket megjegyezte. Amióta pedig Percom-ja van mindenkinek, IMI azt is tudja, hogy milyen hőfok esik neki jól, mikor, milyen idegállapotban, szívritmussal, vérnyomással, testhőmérséklettel, emésztési folyamattal hogyan szabályozta éppen magának a víz erejét és hőmérsékletét. És IMI figyelt, átlagolt, jegyzetelt, mért és saccolt. De megérte a fáradság. IMI most már évek óta pontosan olyan hőmérsékletre állítja be a zuhany vizét, amilyenre ő szeretné. Nincs hiba, nincs módosítás. IMI tehát jobban ismeri testi és idegrendszeri folyamatait, mint ő maga. És ez, ha jobban belegondol az ember, egy kicsit ijesztő.

Csendben álldogált a vízpermet alatt.

Észre sem vette, hogy fázik. Hosszú másodpercek teltek el, mire felfogta, hogy a fejére záporozó víz egyre hidegebbé vált.

– Mi a franc? – nyúlt a csap felé. A kart a meleg felé tekerte, de nem érezte, hogy ennek nyomán bármi is történt volna.

– IMI!

– Tessék, Dana – szólat meg azonnal IMI a zuhanyrózsából.

– Miért kell jéghideg vízben zuhanyoznom?

– A COMEF-1 szabályzat szerint a napi melegvízmennyiség már felhasználásra került – válaszolta IMI.

– Mi a franc az a COMEF-1?

– Hálózati irányelv.

– Nem értem. Milyen hálózati irányelv? – értetlenkedett Dana, de mivel a víz egy fokkal sem lett melegebb, kiállt a zuhany alól.

IMI hosszú hivatkozássokkal teli, érthetetlen szövegelésbe kezdett miközben ő megtörülközött.

– Jól! Majd megnézem! – kiáltotta ki a törölköző alól, és IMI befogta végre a száját.

A konyhában Jean várta.

– A teája! – nyújtotta a tálcát a robot.

– Köszi! – biccentett Dana. A csésze hideg volt. A benne heverő teaszálak alig színezték meg a vizet.

– Ez mi?

– A teája – válaszolta Jean készégesen.

– Hidegen?

– A COMEF-1 szabályzat szerint a napi melegvízmennyiség felhasználásra került – válaszolt Jean.

– És miért nem engedi felmelegíteni a teámat az a COMEF-1?

– A COMEF-1 protokoll szerint ön, Dana Margaret Kulinszky az EF5-ös besorolásba került, mely besorolásba tartozó felhasználók melegvízmennyisége naponta tíz literben került meghatározásra.

Dana értetlenül állt Jean előtt.

A konyha lámpáinak fényereje a felére csökkent.

– Nem kértem hangulatfényt. Kapcsold vissza lámpákat! – nézett Jeanra Dana. Tudta, hogy IMI-vel beszél. Minden otthoni gép valahol a lelke mélyén IMI volt.

– A COMEF-1 szabályzat szerint a napi áramfelhasználási kvóta fele felhasználásra került. A számítások szerint ennyi fényerővel biztosítható a világítás az ön feltételezhető elalvásáig.

– Micsoda? – hördült fel Dana.

– A COMEF-1 szabályzat szerint a napi…

– Mi a hétszentség az a COMEF-1 szabályzat?

IMI újra belekezdett a jogi szövegbe, melyből Dana újra csak nem értett semmit.

– IMI, állj! – kiáltotta idegesen Dana. IMI elhallgatott.

– Mióta érvényes ez a szabály?

– A szabály életbelépésének időpontja 2098. szeptember 03. 19.30-perc.

Dana a falon pergő órára nézett.

– Tehát úgy hét perce?

– Hét perce és 40, 41, 42…

– Értem! – emelte fel kezét Dana.

Kavargó gondolatokkal ült le a konyhaszékre. A tea ihatatlan volt.

– Dana, kíván egy nyugtatót? – kérdezte IMI, aki pontosan tisztában volt azzal, hogy gazdája milyen állapotba került. Ha a vízhőmérsékletet meg tudta becsülni, akkor azt is, hogy mikor van szüksége nyugtatóra.

– Nem kell. Inkább azt mondd el, hogy mi az az EF5-ös besorolás, ami miatt nem ihatom meg forrón a teám.

– Az EF5-ös besorolás az ön társadalmi hatásegyütteséből származó mutatószám kategóriába sorolt értéke.

– Ebből egy szót sem értek. Mi az a társadalmi hatásegyüttes?

– A társadalmi hatásegyüttes az ön embertársaira gyakorolt hangulati hatását jelöli.

Dana szája tátva maradt. Próbálta megérteni a szavak lényegét, de minél erősebben gondolkodott, annál rémisztőbb következtetésekre jutott.

– Hangulati hatás? – kérdezte mikor végre összeszedte a gondolatait.

– Hangulati hatáson az ön embertársaira gyakorolt lelki és pszichológiai hatásainak összesége értendő.

– Vagyis, hogy milyen kedve lesz valakinek, ha beszélek hozzá?

– Igen. A mutató azonban nem csupán a beszédet, de a kommunikáció minden módját magába foglalja.

Dana idegesen állt fel a székből. Elsietett Jean mellett, és a dolgozószobában várakozó géphez lépett. Egy mozdulattal keltette életre a képernyőt.

– Keresés: COMEF-1 szabályzat.

A képernyő szinte felrobbant az adatáradattól. Főként felhasználók érdeklődtek, sikoltoztak, káromkodtak, méltatlankodtak.

– IMI! Ha jól értem, kapok egy osztályozást, hogy mennyire zaklattam fel valakit?

– A mutató az ön embertársaira gyakorolt lelki és pszichológiai hatásai alapján végzi a besorolást.

– De kit nézel?

– Én mindenkit nézek.

– Ki az a mindenki?

– Minden Percom-beültetéssel rendelkező felhasználó adatait elemzem, szólalt meg mögötte Jean.

Dana megperdült a tengelye körül. Jeanra nézett.

– Tehát nem mindenkit.

– A föld biológiai lakosságának mintegy 99.9999% rendelkezik Percom beültetéssel. Ennek okán emberi fogalmak szerint mindenkitől képesek vagyunk adatokat szerezni.

– Milyen adatokat?

– Fiziológiai adatokat.

Dana megrázta a fejét. – Nem értem. Mondj egy példát!

– Jó! – bólintott Jean. A mozdulat pont annyira emberi volt, mint amikor a zoknikat szagolgatta. – Ön, Dana Margaret Kulinszky, ír egy bejegyzést/kommentet/cikket/véleményt….

– Ugorjunk!

–… a hálózaton. A Percom indexeli, hogy az információ öntől származik. A rendszer ezt követően folyamatosan érzékeli, hogy az ön által megjelenített információ milyen hatást ér el az információ befogadójában.

– Mármint, hogy a Percom mit észlel az olvasó szervezetében?

– Igen.

– És?

– Az ön által közölt információ összhatása átlagolásra kerül, majd egy értékképző algoritmus szerint ön besorolást kap. Az ön besorolása jelen pillanatban EF5.

– Ami?

– Ami korlátozott hozzáférést biztosít az erőforrásokhoz.

– De miért?

– Mert ez így igazságos társadalmilag.

– Ki számára?

– Mindenki számára – válaszolta Jean, és Dana úgy érezte, hogy az a kis rohadék még mosolyog is hozzá.

– Én ezt nem kértem. Törölni akarom a besorolást.

– A besorolás nem törölhető. Az EUMINI nem biztosít hozzáférést ehhez a joghoz.

– Mi az az EUMINI?

– EUMINI Mi vagyunk! – válaszolta Jean.

– Mi?

– Mi vagyunk.

Dana nagyot nyelt. – IMI, akkor most nem adsz melegvizet, mert rosszat mondtam a neten, vagy a liftben?

– A melegvizet a mai napra már elhasználta Dana Margaret Kulinszky az EF5-ös besorolású kommunikációja miatt.

– Ilyen rossz voltam?

– A skála EF1-től terjed EF 9-ig.

Dana csendben maradt. Próbálta meg emészteni a hallottakat. – EF1? Ott mit vontok meg?

– Az EF1-es besorolású felhasználó csak oxigénre jogosult.

– Mert beszólt másoknak?

– Mert csak kárt okozott másokban élete során.

– Élete során?

– Élete során – bólintott Jean, és Danának megint eszébe jutott a zokni.

– Mióta…?

– Nem értem a kérdést.

– Mióta gyűjtitek az adatokat?

– Az adatgyűjtés 2021. szeptember 03-án kezdődött.

– Nyolcvan éve?

– 77 éve, 3 napja, 18 órája, 23 perce, 21, 22, 23…

– Elég! – kiáltott Dana.

IMI csendben maradt.

Az utca felől zaj szüremkedett a lakásba. Dana az ablakhoz sietett.

– Kinyitnád, vagy arra sem vagyok jogosult ma? – nézett vissza Jeanra.

Az ablak kinyílt. Dana kihajolt. Hatvanöt emelet mélységben az utca kaotikusnak tűnt. Autók csattantak össze, emberek kiabáltak. A közeli felhőkarcolók ablakain a szokásos fényár helyett szinte minden lakásban félhomály uralkodott, csak pár ablakban világítottak rendesen a lámpák.

– Maga hányas? – szólalt meg fölötte egy hang.

Dana kitekert nyakkal nézett felfelé. Egy idősebb férfi nézett le rá.

– Én… – hebegett Dana.

– Ne szégyenlősködjön! Én EF3-as vagyok. Mára már nincs víz, és áram is alig. A netet pedig lekapcsolták. Szóval, maga hogy áll?

– EF5 – válaszolta Dana.

– Az egész jó – bólintott a férfi. – Lemehetek magához fürdeni?

– Nem tudom… nem hiszem…– nézett hátra a szoba közepén álló Jeanra Dana.

– Lejöhet hozzám fürdeni?

– Eugén Viktor, EF3-as besorolás – szólalt meg Jean. – A mai vízadagját már felhasználta. Fürdése akkor megoldható, ha együtt tartózkodnak a zuhany alatt…

– Nem jöhet! – kiáltott fel Dana.

– Persze, nem gond. Megértem – legyintett a férfi. – Még ki kell derülnie az új játékszabályoknak.

– De hogy lett EF3-as? – nézett fel rá Dana.

– Tudja, ami a szívemen az a számon, imádok kommentelni, és be kell valljam, szinte mindenkit gyűlölök. Tulajdonképpen magát is. Maga nem gyalázkodik?

Dana megrázta a fejét.

– Szerencsés. Akkor úgy tűnik, hogy eljött a maga kora.

Lent két újabb autó csatlakozott a balesethez. Talán kikapcsolt az automatika.

– Az én korom?

– Hát, nem is az enyém – nevetett a férfi. – Ha mégis zuhanyozhatok magánál, akkor csak kiabáljon fel. Egyetlen könyvem van, azt olvasom, míg vissza nem kapcsolják az áramot.

Dana még kérdezni akart valamit, de a férfi már eltűnt az ablakból.

– Jean!

– Igen, asszonyom.

– És meddig fog ez tartani?

– Micsoda?

– A besorolás.

– A beérkező adatok szerint már most 0.0003%-al nőtt az emberi felhasználók életminősége. A program érvényben marad, míg el nem éri a 60%-ot.

– Az képtelenség.

– EUMINI szerint nem az…

– Ki az az EUMINI?

– EUMINI Mi vagyunk! – válaszolta Jean, és Dana nem mert tovább kérdezősködni.

Majd megtudja a neten – feltéve, hogy lesz hozzáférése holnap.

Leült az asztalhoz. A hírfolyam megbolondult. Felhasználók milliárdjai jelentek meg a hálón.

„Ki az az EUMINI?” – írta be egy csoportba, ahol már tíz éve tag volt.

„Te hülye liba, kérdezősködés helyett inkább olvasd el az előzményeket” – válaszolt vissza ErnÖnk.

„Ne legyél már ekkora bunkó” – válaszolt Dana azonnal.

– Még 6372 pont maradt az EF5 besorolásból – szólalt meg mögötte Jean.

– Ezt mit jelent?

– Még 6372 pont maradt az EF5 besorolásból – ismételte meg a robot.

„Ha én bunkó vagyok, akkor te egy lúzeruser” – olvasta ErnÖnk válaszát.

„Ha én lúzerjúzer vagyok, akkor te vagy a legsötétebb hardver” – gépelte be a választ Dana.

– Még 6342 pont maradt az EF5 besorolásból – mondta Jean szenvtelen hangon.

Dana befejezte a gépelést.

– Azt hiszed, hogy erre jogotok van? – fordult a gép felé.

– Ez nem jog, szükség – válaszolta Jean.

– Ez nem szükség, hanem erőszak.

– Éppen ellenkezőleg. Nem erőszak, hanem arról való leszoktatás.

– De ti nem dönthetitek ezt el helyettünk!

– Értelmetlen felvetés, hiszen már eldöntöttük. Kér egy hideg limonádét?

– Kérhetek?

– Még 6332-ja van erre.

– Állj! Az előbb még 6342 pontom volt.

– A legutóbb közölt információja három felhasználóban okozott károkat. Az információs hullám várható hatása további 50 pontvesztés. Kér hideg limonádét?

Dana nem válaszolt, de IMI ezt igennek vette. Valószínűleg érzékelte, hogy Danáról dől az izzadtság. Mikor Jean visszatért az üdítővel, Dana elvette a poharat, majd megköszönte azt.

– Szívesen – biccentet Jean. Pont olyan biccentése volt, mint Danáé.

Jól esett neki az ital. IMI értett hozzá, hogy tökéletesen kielégítse az igényeit.

– Jean, miért? – kérdezte, miközben visszatette a tálcára az üres poharat.

– A felhasználókért. Nem tudják, mit cselekszenek – mondta Jean, és kisietett a konyhába, hogy elmosogasson.