Kornél visszanézett az ajtóból. Az pékségben nem volt senki. Túl korán volt még ahhoz. Csak Ditta állt a pult mögött.
– Ez biztos, hogy vajas? – emelte fel a zacskót, amit az előbb nyalábolt fel a pultról. A barna papíron már átütött a zsír.
– Ez, Kornél, egészen biztos, hogy vajas.
Kornél bólintott, és kilépett az ajtón. Még nem csukódott be teljesen, amikor újra visszafordult.
– Lehet zsír is, nem?
– Kornél. A Croissant vajjal készül. Ez biztos, hogy vaj.
– És ha művaj? Mostanában mindenből van mű. Például a művész. Nem igazi vész, csak amolyan nem komoly.
Ditta felnevetett.
– Ez nem művaj. Igazi. 80%-os.
– Aha. Akkor jó – bólintott Kornél és kilépett az utcára.
Ditta elfordult a pulttól és a frissen kihozott kifliket rendezgette, amikor az ajtóban megszólalt valaki.
– Honnan tudja, hogy 80%-os?
Ditta meg sem fordult.
– Onnan, hogy ott voltam, amikor a tehént megfejték és kiköpülték belőle a vajat.
– Tényeg?
– Nem, Kornél. Nem voltam ott. De ismerem az igaz vaj ízét, ahogy maga is. Harapjon bele, és rájön, hogy ez bizony nem csalás.
Ditta hallotta ahogy az ajtó becsukódik. Újra a bejárat felé fordult. Kornél a bejárat elött álldogált. A crossiant majszolta. Ditta elmosolyodott és várt. Nem kellett sokáig.
– Ditta, és hányszor lett hajtogatva? – nézett be a résnyire nyitott ajtón Kornél.
– Háromszor. Miért, mi lett volna, hogyha kétszer hajtogatom?
– Nem tudom – vont vállat Kornél. – De a három az pont jó.
– Köszönöm!
– Szívesen.
Kornél biccentett és becsukta az ajtót. A croissant-t az üzlet előtt ette meg. Úgy szaggatta a kezével, ahogy kell. Ditta csendben nézte, ahogy a férfi eszik. Jó volt nézni. Váratlanul egy fiatal pár toppant be a boltba. Kakaós csigát és egy pogácsát kértek. Kártyával fizettek. Manapság mindenki azzal fizet. Beütötte az összeget, a gyerekek pedig a telefonjukat legyezgették a terminál fölött. Eközben bejött még két vevő: beindult a reggel.
A terminál éppen csipogni kezdett, amikor Kornél újra megjelent az ajtóban.
– Na és a hűtés? Azzal mi van?
– Kornél, mi maga, Columbo?
– Nem, csak…
– Akkor menjen a dolgára. Majd holnap reggel beszélünk.
Kornél felemelte a kezét, hogy „bocsánat, de tényleg bocsánat”, és kisétált a boltból. A sarkon ette meg a másik croissant-t. Tocsogósan vajas és finom volt. Közben mosolygott. Columbo. Ditta ismeri. És valószínűleg szereti is. Ő meg Dittát. És persze Columbot is. Ki nem?
*
1927. szeptember 16. Peter Falk (Columbo) születésnapja. Én még mindig várom, hogy felbukkanjon az ajtóban.
