– Kérek egy demokráciát. Messzire megyek.
– Értem. Azért feltennék egy-két kérdést, mielőtt odaadnám.
– Tegye, ha már ennyire erőszakos.
– Én nem…. mindegy. Első kérdés. Milyen tartós legyen?
– Mint a legszarabb tartóstej. Álljon el vagy kétszázötven évig.
– Egy tartós tej sem áll el kétszázötven évig, vagy az nem tejből van.
– Nekem tök mindegy, hogy miből van a tej. Olyan demokráciát akarok, ami kibírja az utat. Van, vagy nincs? Indulnék már, ha lehet.
– Az a probléma, hogy a demokrácia frissen jó igazán. Ezért főleg friss van a polcainkon. Persze van olyan is, ami eláll egy ideig és még mindig egész finom marad.
– Kétszázötven év. Az előbb mondtam, hogy messzire megyek. Mondja meg, ha nincs, akkor megyek máshová.
– Nem mondtam, hogy nincs, csak a tartós demokráciáknak van egy kis problémájuk.
– Nekem is van ezer problémám, mégsem öntöm magára. Vagy meséljek a kollégáimról? A kölykeim meg… azokról inkább nem mesélek. Elsírná magát.
– Én csak segíteni akarok. Értse meg, hogy a 250 év elég sok idő.
– Nekem mondja? A trafikba se mennék el önszántamból, pedig az csak öt perc. Erre itt van ez az út. A hülye főnököm rám lőcsölte. Áh! Szar az élet. Na, adja vagy sem? Még össze is kell pakolnom.
– Adom, de előtte elmondom, hogy mit várhat tőle. Rendben? Nem adok ki olyan árut, amiről a vevő nem tud semmit
…
…
– Mondhatom?
– Hát addig úgy se adja oda.
– Jó. Tehát. A tartós demokráciában elég sok tartósítóanyag kell, hogy az amúgy normális erjedési folyamatokat meggátolja.
– Jó. Remek.
– Nem igazán remek. Az eredési folyamatok jó dolgok. Azoktól lesz íze, illata, jellege a demokráciának. Mi, itt az üzletben, úgy mondjuk, hogy akkor él igazán. Csak annyi szabályozó szer kell bele, hogy ne romoljon meg azonnal. A demokrácia friss termék. Mindig más az íze, nincs egy olyan nap, hogy pontosan ugyanaz kerülne a polcokra. Az egy kalandtermék. Egy folyton megújuló isteni finomság. Evett már valaha frissen sült, vajban tocsogó croissant-t?
– Naná, hogy ettem.
– És a zacskóba csomagolt változatot?
– Az szar.
– Na erről beszélek, csak nem mondok ki ilyen szavakat.
– Nem ismeri? Segítek.
– Nem kell. A lényeg, hogy a tartós tej, és a tartós croissant nem igazán finom. Vegyen inkább friss demokráciát.
– Megeszem reggelire. És holnap mi lesz?
– Vesz egy másikat. Minden reggel frisset. Vagy süt újat. Adok egy receptet, és otthon kisüti. Az én üzletem romlik, de akkor is így a jó. Kicsit macerás, de megéri.
– Maga hülye?
– Nem. Elhivatott. Majdnem ugyanaz. No? Megegyeztünk?
– Na, figyeljen ide. Én egy óra múlva elutazok. Olyan helyre, ahol nincs bolt, nincs kemence, és főleg: nincsen kedvem, de még csak hajlandóságom sem arra, hogy reggelente sütögessek. Ez van. Szóval vagy ad olyat, ami eláll kétszázötven évig, vagy már mentem is.
…
– Na ad?
– Igen. Figyeljen. Ez a csomag eláll annyi ideig.
– Ide vele!
– De dugig van szabályzó szerekkel.
– Leszarom.
– A tartósítás elállít benne mindent, ami spontán bekövetkezne.
– Jó, rendben.
– Minden természetes folyamatot.
– Oké!
– Minden olyan mozgást, ami a friss demokráciát jellemzi.
– Csúcs!
– És ezért…
– Igen?
– És ezért egyáltalán nem olyan az íze, mint a demokráciának.
– Nem?
– Semmi köze hozzá. Alapvetően keserű. Kicsit savanykás. Olyan, mintha megnyalna egy döglött csigát.
– Nem tudom, hogy milyen íze van a döglött csigának.
– Képzelje el. A kollégám, ő megkóstolta, úgy fogalmazott, hogy egyenesen – már elnézést a szóhasználatért, de most idézni fogok – „szar ízű”. Semmiben sem emlékeztet a frissre. Tulajdonképpen nem is igazán az. Valami más. Valami…
…
…
– És mi van a zacskóra írva?
– A zacskóra?
– Amiben odaadja. Csak van raja valamilyen csomagolás?
– Ja, igen. Hát… A csomagolásra természetesen az van írva, hogy Friss Demokrácia. Nyilván.
– Remek. Akkor adjon nekem belőle egyet.
– De nincs szaga, szar az íze, keserű fűrészpor… csigatetem, kérem, ne vegyen olyat. Meg fogja bánni…
– Na figyeljen ide! Az igazság az, hogy nem nekem lesz. Ajándékba viszem.
– Ezt ajándékba? Istenem…! Hát mit gondolnak majd rólunk?
– Mit érdekli az magát?
– A szakmai önérzetem…
– Az engem nem érdekel a maga szakmai önérzete. Minek gyárt olyasmit, amit szégyell? Ajándékba viszem. És egyetlen egy lényes szempont van: ne haljanak meg tőle. Azt nem vetne jó fényt rám. Azt sem tudják majd, hogy jót esznek-e vagy sem, mivel még soha nem kóstoltak ilyesmit. Szóval ízleni fog nekik. Én meg király leszek. Na, most már mindent tud.
– De maga…
– Ja, nem tagadom, elég rendes ember vagyok. De hát ez van. Ilyennek születtem.
*
Szeptember 15. A demokrácia nemzetközi napja.
