Ronaldo és az UHT tej

A minap láttam rohangálni Ronaldot a pályán. Hát ügyes, nem mondom.
Adatok szálltak jobbra-balra. Megkapaszkodtam a székemben. Ez a fiú, a csapatsportot űző atléták közül elsőként átlépte az 1 milliárd dollárt, melyet karrierje alatt megkeresett. Ez még testvérek között is (de napi árfolyamon biztosan) 293 milliárd forint.
Bevallom: káromkodni kezdtem. Hiszen a srác, azért lássuk be, nem tesz többet, mint egy levegővel felfújt bőrgömböt rugdos meglehetős ügyességgel. Persze azt nagyon ügyesen, de hát mégsem űrhajókat tervez, vagy életeket ment.
Elővettem a telefonom.
Lássuk csak! Ez a Ronaldo 36 éves. 36 év, az annyi, mint 1,1 milliárd másodperc. Ha Ronaldo eddig megkeresett 293 milliárd forintot. Akkor tehát dicsőséges életének minden egyes másodpercében keresett 266 forintot, akkor is, amikor az anyja csecsét szopta és bekakilt.
– Aszentségit! – suttogtam.
Ronaldo életének minden egyes másodperce többet ér, mint egy liter 2,8% UHT tej.
Fogalmazódni kezdett bennem egy írás a tejekről és Ronaldorol, melynek lényege az volt, hogy ez igazságtalan, ez nem helyes. Miért nem keresnek ennyit mások? Miért éppen Ronaldo iszik másodpercenként egy liter tejet? Persze minden megnyert, és ügyes, na, tényleg ügyes, de ügyes emberből van még vagy kétmilliárd.
Na, majd én, pattantam fel a székemből. Majd én megmutatom. Mivel focilabdám nincs otthon – nem sokat jelent számomra a foci, és csak a világversenyeket kísérem figyelemmel – így egy párnával próbálkoztam.
– Ez? Ez a rúgás mennyit ér? – rúgtam a plafon felé a párnát. Egész nehéz volt eltalálni, pedig nem kerek, puha és háromszor nagyobb, mint egy focilabda. – Ez mennyit ér? Kétmilliót?
A kutya elhűlve nézett rám. Arcán az „Ez hülye!” gondolat suhant át.
– És ez? Na, és ez? Ez mennyit ér? – passzoltam újra a plafon felé a lasztimat, bár kissé megtántorodtam. A párna tehetetlenül zúgott el a csillár mellett.
– Kétszázkilencvenhárom millió forint ezért? Azért, hogy egy levegővel teli bőrgömb egy rohadt fakeretre kifeszített hálóba essen? Ezek itt mind meg vannak ŐRÜLVE!!!
Meglendítettem jobb lábam, hogy gólt lőjek a párnával. A mozdulat nekem szokatlan volt, de egy külső szemlélő számára valószínűleg szánalmas is. Azért jól eltaláltam a lasztit, mely átsuhant a kutya feje fölött, és bár a falat céloztam vele, az mégis a tévét találta telibe, ahol éppen Ronaldo futott másodpercenként 266 forintért.
– Bassza meg! – kiáltottam, de tévé már bevédte a gólt. Rossz kapus volt.
Miközben a haldokló készüléket néztem felöltött a fejemben, hogy bizony minden rúgásnak ára van. Csak nem minegy, hogy ki fizeti.
***
Valójában soha nem haragudtam Ronaldora. A fenti történet valóban egy párna-dekázásból indult ki, de több nem történt. A tévé is ép, én sem voltam mérges.
Ami viszont a témát illeti. Úgy vélem, hogy Ronaldo nem magától keres ennyit. Egy üres gömböt terelgetni nem nagy dolog. Önmagában értelmetlen, semmitmondó teljesítmény. De ami mögötte van, az bizony sok milliárdot ér. Mert Ronaldo minden passza embermilliárdok kedvét határozza meg.
Egy gól embermilliárdokban okoz örömöt vagy éppen bosszúságot. Ronaldo azt befolyásolja, melynek tengelyén élünk mindannyian: az örömön és a bánaton játszik. A szurkolástól izzik a vér, az identitás (én magyar/francia/olasz vagyok, Hajrá Manchester City/Fradi/Juve) oldalválasztásra kényszerít, az oldalválasztás pedig izgalmat ad, az élet izgalmát, a beteljesülés izgalmát, mert amikor „nyer a csapat”, akkor nem csak ők nyertek a gyepen, de (éppen az állásfoglalás miatt) mindenki nyert, aki nekik szurkolt. És győzni felszabadító, győzni jó, győzni boldogság, biztonság, magabiztosság. És Ronaldo ezt adja. Töményen. 90 percben. Egyszerűen. Ronaldo boldogságot, életet közvetít minden egyes pályán töltött percével. És ez bizony sokat ér. Sőt, bármennyit megér.
És az írók? Nem, az írók nem adhatnak ennyit. Nem tudnak ilyen sokaságnak, ilyen egyszerűen örömet okozni. Maga a közeg nem engedi meg nekik, ahogy a festőknek, táncosoknak sem áll ez lehetőségükben. A színészek, a filmesek, zenészek már felvehetik a kesztyűt, de az írók nem. És ez nem baj. El kell fogadni, és nyugodtan lehet Ronaldonak, vagy éppen ellene szurkolni. Ezért van, ezért keres ennyit. És mert baromira ügyes!