– Megnézünk egy részt? – kérdezte Sebestian, és keze már a televízió távirányítóján matatott, miközben ásított egyet.
– Nem kéne inkább aludnunk? Te is álmos vagy. Holnap nehéz napom lesz.
– De egy rész azért lecsúszik. Téged is érdekel.
Paulina bólintott. Végül is, Sebastiannak valahol igaza volt. A Netflux megint kijött valamivel, ami úgy szippantotta be az agyukat, mint porszívó az ágy alatt összegyűlt macskaszőrt.
Sebastian elégedetten bólintott, és kikereste a következő részt.
– Pisilek – tápászkodott fel Paulina.
A fürdőszoba tükre sápadt arcot vetített felé. Vajon ez az övé, vagy egy régmúltban élt nőé, aki évekkel ezelőtt egészen más gondolatokkal nézett vissza saját szemébe, de azóta már eltávozott az élők sorából. Fogat kéne mosni, nézett a fogkefére, de a sorozat alatt rágcsálni szoktak. Nincs mit tenni, ez már egy egészen másik élet, Sebastiant beszippantották, és bár ő tartja magát, nincs sok remény. Fáradt volt. A szemein is látszott. Közelebb hajolt saját magához. A sorozat valóban izgatta. Volt benne némi erotika is. Legalább nézik, ha már…
– Nem! Ennek nem kell így lennie! – mondta hangosan.
– Mondtál valamit? – hallotta Sebastiant a nappaliból.
– Nem! – kiáltott vissza, és munkához látott.
Amikor Paulina kilépett a fürdőből, Sebastian nem vette észre a változást. Mereven bámulta a temérdek kínálatot. Több ezer óra néznivaló. Az agy végső menedéke a gondolkodás elől. Paulina nagyot sóhajtott.
– No? – nézett hátra Sebastian.
Paulina rákacsintott. A férfi gyanúsan kacsintott vissza. Kacsintások bartere. Az utcán elsüvített egy mentő, és egy ideig nem történt semmi, mert a zaj megzavart minden gondolatot.
– Mi van? – kérdezte Sebastian.
– Találd ki! – mosolygott Paulina.
A férfi, élete párja, úgy nézett végig rajta, mint harminc deka párizsin. Persze, a sorozaton járt a feje, de nem baj. Talán még nincs minden veszve. Újra kacsintott, és egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyt.
Sebastian végre megértette.
– Most? – kérdezte őszinte meglepetéssel.
– Úgy jobb, ha beírom a gugli naptárba?
– Mi? – kérdezte Sebastian.
– Semmi. Na?
Sebastian szemében látszott a harc. Sorozat némi erotikával, vagy erotika sorozat nélkül. Komoly kérdések vannak az asztalon.
– Na? – kérdezte újra Paulina.
– Na? – ismételte meg a kérdést a férfi.
Paulina sóhajtott. Talán már nincs esély, férje elveszett. A jelenet kínossá vált, de Paulina úgy döntött, hogy nem adja fel.
– Amit csak akarsz, édesem. Válassz valamit a sorozatból!
– Mi? – kérdezte Sebastian, de ez most egy árnyalattal mást jelentett, mint korábban.
– Válassz valamit a sorozatból és megcsináljuk.
Sebastian félig kitátotta a száját. Ez tulajdonképpen jó jelnek is tűnhetett. Félsiker. Sebastiant talán elengedi az agy porszívója. Persze a talán csak talán. Még semmi sem biztos. Az is lehet, hogy semmit sem jelent. Paulina arra gondolt, hogy akár nyerhet is.
– Semmi nem jut az eszedbe? – kérdezte lágyan, és orrával úgy fintorgott, mint húsz éve, amikor még ez a fintor jelentett is valamit.
– Hát… talán…
– Igen?
– A bilincs?
– Hát hogyne! – bólintott Paulina, és eltűnt a hálószobában.
A komód alsó fiókja öt éve szorult, és majdnem ráhúzta a lábára, amikor teljes erejéből rántott egyet. Sietve kotorászott a lényegtelen lomok között, és már éppen eleresztett volna egy káromkodást, amikor keze végre ráakadt a bilincsre. Soha nem használták, de ki sem dobták. A legjobb az volt benne, hogy igazi volt. Ezer évvel ezelőtt kapták egy barátjuktól, aki úgy vélte, hogy egy hobbybilincs semmit sem ér.
– Nos? – egyenesedett fel, miközben jobb mutatóujján pörgette a két karperecet. Nehéz volt és fájdalmason húzódott a bőr a pörgetés közben, de a mozdulat azért jóra sikeredett.
– Hát itt vagyok – jelentette ki Sebastian.
Paulina megkerülte a férfit. Fél szemmel a nappali felé lesett. A sorozat kezdőkockája – harmadik évfolyam negyedik rész – kimerevedve, izgatottan várta a PLAY gombot.
– Le se vetkőzz – suttogta Paulina.
– Ne?
– Ne. Csak heverj le! – lökte az ágyra Paulina Sebastiant, miközben arra gondolt, hogy egy nő mindig erősebb, mint egy férfi, ha tudja, hol kell erőt kifejtenie.
Sebastian zöttyent egyet az ágyon.
– Fel! – mutatott Paulina az ágy fejfája felé.
Sebastian engedelmeskedett.
Paulina megcsókolta a férfit.
Először a jobb, majd a bal kézen kattant Sebastianon a bilincs.
– Édesem! – súgta a férfi.
– Pillanat!
Paulina határozott léptekkel sietett ki a hálószobából. Kint a TV delejes fénye semmivé vált.
– Hagyhatod! – kiáltott Sebastian, de nem jött válasz.
Néhány pillanat múlva a nappali teljes sötétbe borult.
– Édesem! – jelent meg Paulina a háló ajtajában. – Most az lesz, amit én akarok!
– Értettem – bólintott a férfi.
– Jó! – mosolyodott el Paulina, lekapcsolta a világítást. Az utca kellemes éjszakai derengésbe borította a szobát.
Felmászott az ágyra, lágy csókot nyomott a szeretett férfi homlokára, majd magukra húzta a takarót.
– Jó éjt, drágám! – mondta, és bevackolta magát Sebastian bal hónaljához.
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Mindenki Augusztusz bácsija(4)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)