Pannonikák #4: Anonim

 

MONDD EL A VÉLEMÉNYED

 

Izzadni kezdett a keze. Igen, a lehetőség végre nála is kopogtatott, mint Hannibál a kapukon. Most végre lehetősége van elmondani, hogy közvetlen fölötte mit művelnek. Nem csak vele, de mindenkivel a csoportban. És nem. Nem aláz meg senkit. Tényeket ír majd le. Leírja, hogy néhány vezető beosztású ember nem ért a szakmájához, sőt, tudatlansága csak károkat okoz, leírja, hogy az egész szekér csak azért halad, mert vannak páran, akik hatáskörüket messze átlépve, erejüket megfeszítve dolgoznak azon, hogy valahogy működjön a dolog. De nem fog vádaskodni, csak rávilágít a helyzetre. Mert most végre itt egy felület, egy lehetőség, amikor nem kell félnie a retorziótól. Hiszen soha egyetlen beosztott nem volt még őszinte, ha féltette a munkáját, egyetlen diák sem kritizálta a tanárát, ha a jegye múlt rajta. Az őszinteséget mindig megerőszakolja az jogos és érthető önvédelem.

De most végre lehetőség nyílik rá.

Újra elolvasta.

 

„Az online kérdőív anonim, egyetlen kérdés sem vonatkozik a kitöltő személyére. Kérjük, töltse ki a kérdőívet: minket érdekel őszinte, építő véleménye.”

 

Igen! És persze lesznek, akik majd mocskolódnak. Lesz ilyen, hiszen az igazság és a rágalom egy ágyban párosodik egymással, és az ágy lábára az van rávésve, hogy anonimitás. De nem baj. Ha elegen írják meg a problémákat, akkor ki fog bújni a szög a zsákból. Ez már azokon múlik, akik elolvassák a véleményeket.

 

„Anonim elégedettségi kérdőív”.

 

Mercedes rákattintott a linkre. Fehér mező nyílt meg előtte. Egy logó, egy mondat és két mező köszönt rá.

 

„Üdvözöljük az anonim elégedettségi kérdőív felületén. A kérdőívhez való ugráshoz kérjük, adja meg szervezeti azonosítóját és jelszavát: ”

 

Mercedes hangosan nevetett.

Aztán elsírta magát.

Így múlik el az őszinteség dicsősége!