Penész

– Nem szeretem a korrupciót – mondta borús arccal a Nagyember.

Üdvöske átérezte a férfi fájdalmát. Egy hete próbálta rendbe tenni a Központi Tartomány dolgait, és nem volt könnyű dolga. A lovak szétszaladtak, a megbízhatóság ködös fogalommá vált. Márpedig a „Kötelék teremti a Rendet”, ahogy ezt éppen a Nagyember hirdette hosszú évtizedek óta. Üdvöske nem értette pontosan, hogy mi rejtőzhet a „kötelék” fogalma alatt. Kötődni sok mindenhez lehet. Persze tudta, hogy miről van szó, és mégis: amikor elmerengett a jelentésén, valahogy mindig belezavarodott.

– Értem – válaszolta gyorsan Üdvöske, mielőtt ráégne a figyelmetlenség vádja.

– Azért nem szeretem, mert átláthatatlanná teszi a dolgokat. A korrupció valójában egy második hálózat a rend fölött. Mint egy penészcsík a húson.

– Szép hasonlat.

– Szinte nem is hasonlat, hanem a valóság. A korrupció egy alig látható gombafonalháló, ami felülírja és eltorzítja a valódi folyamatokat. Ez által a rend nem a saját logikája szerint működik, ahogy annak terv szerűen működni kéne, hanem a penészgomba szabályai szerint. Ez pedig sokszor oda vezet, hogy a rendszer eredeti céljának néha pontosan az ellenkezője történik.

– Nem szeretem a penészes dolgokat.

– Nyilván senki sem szereti. A rothadás nem kellemes dolog – bólintott a Nagyember.

A teraszajtónál egy inas állt, mintha nem is figyelte volna őket, holott Üdvöske tudta, hogy a Nagyember egyetlen szemvillanását sem téveszti szem elől. A Nagyember elgondolkodott.

– Az a baj a penésszel, hogy könnyen elvadul. Ez ugye érthető?

– Nem egészen – válaszolt azonnal Üdvöske.

– Persze. Mert kihagytam egy lépést. Gondoltam, megugorja.

Üdvöske arcát elfutotta a pír.

– Elnézést.

– Persze – legyintett a Nagyember. – A közbülső lépés a nemespenész volt. Tudja, hogy mi az a nemespenész?

Üdvöske tudta, de abban nem volt biztos, hogy ez e a jó válasz. Köztudomású volt, hogy a Nagyember néha szerette az okos nőket, néha pedig kifejezetten rühellte őket. Az pedig, hogy most éppen melyik álláspont volt az uralkodó szélirány benne, kitalálhatatlan volt.

– Hallottam már róla – mondta elnavigálva a két véglet között.

A Nagyember bólintott, hogy a válasz tetszik neki: – Ott van például a sajt. Nem egy sajt attól jó, hogy kint nemespenész védi. Kint a penész nem csupán megvédi a bent érlelődő sajtod, de egyenes az ad neki aromát és jelleget. A húsnál is hasonló a dolog. Remek húsokat lehet alkotni nemespenésszel. A borról már nem is beszélek. A nemespenész helyes alkalmazása valójában művészet. De! – emelte meg hangját a Nagyember. Üdvöske összerezzent. – Ha valaki nem mestere az érlelésnek, és hagyja, hogy a penész elhatalmasodjon, sőt, ha egyenesen nem jó penészt használ, akkor minden kicsúszik a keze közül. Ez így érthető gondolom. – Üdvöske bólintott. – Helyes! Nos, nekem olyan ember kell, aki ért a penészhez, aki felismeri a penészt, és kiírtja azt a húsról. Nem akarom a számban érezni a vadpenész írmagját sem. Szóval kell egy szakértő. Egy mester, aki érti a folyamatokat, és lekaparja a korrupció minden egyes apró kis szigetét. Nekem azt mondták, hogy maga ilyen.

– Alapos vagyok – bólintott Üdvöske.

– Az jó. És ahogy hallom, átlátja a dolgokat.

– Remélem, hogy így van.

– Én is. A nők olyasmit is meglátnak, amit egy férfi észre sem vesz. Ezért kell nekem maga. Nő lévén érzékenyebb a penészre. Ebben biztos vagyok. Kiszagolja a korrupciót, legyen az akárhol. Tiszta helyzet kell. Tiszta rend, tiszta folyamatok. A kérdés, hogy ezt képes-e nekem biztosítani.

– Merem remélni, hogy igen – bólintott komolyan Üdvöske.

– Én is merem remélni. Ez a tartomány tiszta lesz. Bármi áron.

– Hogyne.

– Rendben – bólintott a Nagyember. – Megbízok magában.

– Köszönöm. Mikor kezdek?

– Akár most is nekiláthat. A megbízást megkapta. A Tartománytitkár jó cím lenne?

– Remek.

– Akkor ezt megbeszéltük. Nekem finom, jól rágható, porhanyós hús kell. Érett, imádni való, krémes, lágy sajt kell. Ugye ért engem?

A Nagyember felállt így Üdvöske is a talpára pattant. Magassarkúban pár centivel magasabb volt a legtöbb férfinál. Emlékeztette magát, hogy ilyen hibát többé nem követhet el.

– Lenne egy kérdésem.

– Mondja – karolt bele a Nagyember miközben a terasz bejárati felé kísérte.

– A jogosultságokat mikor kapom meg? Amíg nincs hozzáférésem a rendszerekhez, és nincs döntési jogköröm, addig nem tehetek semmit.

– Tájékozódni azért tájékozódhat, nem?

– Igen. Persze. De addig nem nyúlhatok a penészhez. Ahhoz kesztyű is kell, vegyszerek, kefék és kaparók.

A Nagyember felnevetett. Tetszett neki a hasonlat.

– Jól van, Üdvöske. Még ma átküldöm az apáddal. Délután úgy is együtt ebédelünk.

– Remek. Egyébként apa jól van? Egy hónapja nem láttam.

– Dolga volt. De ma már itthon lesz.

– Puszilom.

– Átadom.

Az inas pont akkor nyitotta ki előttük az ajtót, amikor odaértek.

*

December 9. Korrupcióellenes világnap