Pannonikák#7: A demokrácia ünnepe

Az irodába úgy robbant bele Hugó hangja, mintha egy ágyút sütöttek volna el.

– Kire szavaztok? – üvöltötte Hugó, és felállt egy közeli íróasztalra.

– Hugó, ezt nem kéne – állt elé Johanna. Suttogott.

– Ugyan már! Hétvégén itt a demokrácia ünnepe. A demokráciáé. Ez csodálatos. És mi mind ünnepelni fogjuk. Mind. „A demokrácia görög eredetű szó, a démosz (nép) és kratein (uralom) szavakból jött létre. Jelentése: népuralom. Alapelve, hogy a társadalom tagjai közötti mindennemű hatalmi kapcsolat azokban gyökerezik, akik engedelmeskednek és nem azokban, akik parancsolnak. Mivel mindenki maga dönti el, hogy engedelmeskedik-e vagy sem, csak akkor fog engedelmeskedni, ha azt előnyösnek ítéli. A demokrácia egyik legmeghatározóbb sajátossága a szólás- és véleményszabadság.” Emberek, ünnepeljünk!

Az irodában teljes csend volt. Szótlanul bámulták Hugót, aki nem állt le.

– Benő, te kire szavazol? Kiben ünnepled a demokráciát?

– Hugó, ezt fejezd be! – csóválta meg fejét Benő.

– Béni, Tünde, ti kire szavaztok?

– Hugó! Szállj le az asztalról. Kérlek! – súgta újra Johanna.

– Hát ti meg hogy ünnepeltek? Mi? Feri, legalább te. Kire szavazol?

Hugó végigkérdezte az irodát, aztán végre megunta a dolgot, és kiviharzott. A nyitott ablakból még hallani lehetett, ahogy az utcán ordibál: – Ez a demokrácia ünnepe. Te kire szavazol?

Az iroda képtelen volt visszatérni a munkához. Hugóról ment a pletyka, és persze halkan másról is. Végül Benő oldotta meg a helyzetet.

– Kedves kollegák! – mondta reszelős hangon. – Tájékoztatásuk közlöm, hogy az általunk szeretett és tisztelt Hugó kollegánknak tegnap ötöse volt a lottón. Ami minket, kevésbé szerencséseket illet, azt javaslom, hogy térjünk vissza a munkához, mert ahogy a nagy költő mondja: ne szólj szám, nem fáj fejem, továbbá jobb félni, mint megijedni. Egyébként pedig egyetértek Hugóval, éljen a demokrácia.