Végül kiadták az új szabálykönyvet.
– Ez most komoly? – pöckölte át a telefonon mind a negyven oldalt Alfréd. Alig akarta elhinni, amit lát, de ez olyannyira megszokott volt manapság, hogy szinte hiányzott, ha valamin nem csóválhatta hetekig a fejét.
– Ez komoly – bólintott vigyorogva Antigon. – Én nem is indulok idén.
– Ne hülyéskedj! Te vagy a legjobb sílövő ez egész országban.
– Hát akkor sem. Kit tudja, még a végén nem futnék be a célba.
– Te vagy a legjobb.
– Én kihagyom. Talán jövőre, ha esetleg változtatnak valamit… Ki tudja?
Alfréd újra beleolvasott a telefonba.
– És ezt a nemzetközi szövetség jóváhagyta?
– A nemzetközi szövetség nem szólhat bele a helyi szabályalkotásba. Ha nemzetközi versenyen vagy, ott más a helyzet, de itt… Nálunk olyan a sílövészet, ahogy az nekünk tetszik.
– És ez nekem nem tetszik.
– Hát akkor ne indulj.
Antigon belenézett a fazékba. Ember nem csinált nála jobb csirkepörköltet. Ezt mindenki tudta az egész egyesületben.
– Jó lesz.
– Mindig jó. Anyád?
– A tiédet.
Nevettek. Ősi poén volt ez közöttük.
– Jól van?
– Persze. Beköltözött Szegedre. Gondolkodom, hogy leköltözök hozzá.
– Nem teheted meg velem.
– Ha már nem megy a sílövészet – vonta meg vállát Antigon.
– De megy.
– Nem megy, Alfréd. Nyugodj bele. Én nem indulok többet. Nem ér annyit. Új szabályok vannak itthon. Ott a kezedben. Hivatalos. Holnaptól ez él.
– Akkor tiltakozzunk.
– Minek? Mikor volt értelme bármiért is tiltakozni? Ez van, haver. Ez egy ilyen kemény hely.
– Ez marhaság.
– Ez korszellem. Nem is: országszellem. Ez jó – vigyorgott Antigon. – Országszellem. Ezt megjegyzem. El ne lopd!
– Hülye vagy – legyintett Alfréd. – A pörkölt után erre még visszatérünk.
Nem tértek vissza rá.
*
Az új szabályok szerinti első országos válogatón az üldözőversenyt rendezték meg utoljára. A sprintversenyen úgy hajtott, mintha az élete múlna rajta. Egy perc előnnyel nyerte meg a távot. Alig hitte el, hogy megúszta a dolgot, de az, hogy elsőént ért célba alapjában véve nem hit kérdése. Az üldözéses versenyt a következő napra írták ki. Amikor eldördült a rajt, torkában kalapáló szívvel veselkedett neki a távnak. A hátára vett fegyver tárjában ott pihent a húsz lövedék. A start egyenese rövid volt, hála a szervezőknek. Utána egy erős emelkedő következett, majd egy kanyar, be az erdő mélyére. Odáig kell eljutni. Az első ötszáz méterig mindent beleadott, mintha a célegyenesben lenne. Új szabályok, új taktika. Már felért az emelkedőn, és megkezdte a kanyart az erdő felé, amikor elsüvített füle mellett a golyó. Alig vétette el a nyakát. Szóval a második már a lejtő alatt van, gondolta és belehúzott, hogy eltűnjön az üldöző szeme elől. Semmi baj. Semmi baj. Egy lövést elvétett az a kis szemét. Most futhat egy büntetőkört…
