A tökéletes

Már besötétedett, amikor bevette a pirulákat. Volt elég, nem kellett számolgatni. A whisky hideg volt, és ő arra gondolt, hogy lehetne hidegebb is. Legalább az lehetne tökéletes. Aztán arra gondolt, hogy butaságokat mond a hang fejében. Hiszen a tökéletesség borzalmas dolog. Annál gyilkosabb teremtmény nem létezik a világon. Mert mi a tökéletesség? Olyan, mint az a kínzóeszköz – most nem jutott eszébe neve – az az ember alakú baba, ami szögekkel van kiverve, és amibe belekényszerítik azt, akit meg akarnak ölni. Ez a tökéletesség. Egy szögekkel belülről kivert baba, mely kívülről szép, sőt, pontosan olyan, mint ő maga, de amelyben nem lehet mozdulni, lélegezni, élni.
A tökéletességbe csak belehalni lehet.
De a legszörnyűbb az, hogy ezt kívülről észre sem veszik. A sok bolond azt képzeli, hogy a baba nem létezik, hogy ő szabadon, boldogan áll fent valahol a szirten, ahol mindenki látja, csodálja, imádja őt. Senki sem veszi észre, hogy egy babát látnak, melyben csendben halálra vérzik valaki.
Aztán majd csodálkoznak.
Nagy lesz a riadalom.
De miért tette, hiszen tökéletes volt?
És csak páran nyitják ki majd a babát, de akik kinyitják, azok sem értik, hogy mit keres benne egy, az elvárások vasszegei által elvérzett törékeny kis test.
Felhajtotta a poharat. Ennyi elég.
Holnap már nem lesz tökéletes.
Szabad lesz, könnyed, boldog és
öntudatlan
Majd egyszer talán visszajön, és lentről néz fel a szirtre a babák felé. De ő látni fogja a benne lévő foglyokat, és sajnálni fogja őket. És eközben örül majd, hogy nem ő áll ott, hogy ő most tökéletlen, gyarló, láthatatlan, de boldog ember. Akkor majd tökéletlenül szeretkezhet, hisztizhet, kedveskedhet, lehet majd tökéletlenül szemét másokkal, és tökéletlenül nagylelkű. Övé lesz a tökéletlenség, melyet át lehet ölelni, ha elég bölcs az ember.
Utolsó gondolata az volt, hogy a boldogság maga a tökéletlenség. Az a pont, amikor az ember megszabadul a babától, kilép belőle, vagy magából veti ki azt, ha belül van, és ennyit mond csak:
„Jó ez úgy, ahogy van: tökéletlenül.„
*
1962. augusztus 4. Marilyn Monroe 36 évesen barbituát túladagolással véget vet az életének. Ő volt a szex-szimbólum, akinek soha nem volt boldog magánélete. A pop-kultúra ikonja, akit mindig is nyomasztott az az elérhetetlen kép, melynek kialakításában saját maga is tevékenyen részt vett. Örök példa ő azok számára, akik azt hiszik, hogy „fent jobb az élet”.