Mélységi mámor!

Átfutotta az e-maileket, majd dünnyögve főzött egy teát. Eddig jó, győzte meg magát. A tea ízlett, ezért úgy döntött, hogy nem zavartatja magát holmi ígéretekkel. Ezért van az internet, nem? Ha nem ezért lenne, akkor nem találták volna ki. Akkor nem lógnának annyian rajta. Itt van az élet, kérem!

Hátradőlt a fotelben. Ma úgysem megy sehova. Nem idegesíti fel magát hülye ügyfelek miatt. Ma csak lazulás van és szabályszegés.

Felemelte a mobilt. Még egy utolsó pillanatra ellenőrizte saját hitszegését, de még mindig rendben valónak találta azt. Majd vigyáz. Az ember mindig érzi, hogy hol a határ. Nem az a lényeg, hogy belecsúszol-e valamibe, hanem az, hogy észreveszed-e, amikor csúszol, hogy feltűnik-e a pillanat, amikor a szakadék szélére sodródtál. Hát persze, hogy feltűnik. Ezért van az embernek józan esze, nem? Ezért verték meg ezt a fajt a ráció képességével. Nem lesz baj.

Kinyitotta az alkalmazást.

Az első néhány post érdektelen volt. Látszik, hogy egy ideje nem járt erre. Ezeréves, mára már érdektelen témák sodródtak az orra elé. Elhajtotta őket, mint Isten a bárányfelhőket. Megnézett egy videót. Sport.  A sportot szerette, és a ködös távolban serénykedő kobold-gépek tudták ezt. Jó kis összeállítás volt. Megnézett egy másodikat, majd egy harmadikat.

Örömmel konstatálta, hogy feltűnt neki a baj. Tehát a belső kis őrség működik. Időben szólt, hogy ne tovább, így a következő összeállítást már elhajtotta maga elől. A gonosz kis gépmanók most biztos bosszankodnak.

Fél óra telt el. Nincs itt semmi baj. A csónak a felszínen úszik, és bármikor a partra evezhet.

Megakadt a szeme a poston. Nem tehetett róla, de megtorpant. A cím titokzatos volt! „Az igazságtalan mákfagyi”. Ujja megállt a fényképen. Egy mákos fagyi hogy lehet igazságtalan? Nem hagyja elnyalni magát egyeseknek?

Az első kommentekre esett a pillantása. Valaki igazat adott a cukrásznak… Most már meg kell néznie, kattintott rá a cikkre. Ahogy várta: semmiség volt. Egy ismert cukrász még ismertebb mákfagyijában állítólag nincs mák, vagy ha van, akkor nem minden gombócban.

Felnevetett. Igen. Az élet komoly kihívások elé állítja a népet nap, mint nap. Szeme lecsorgott az első kommentre. „A fagyis a hibás”, nyilatkozott az illető. „Kilopja a mákot”. Felnevetett. Valóban ez lehet a megoldás. Éjszakánként saját fagylaltjából elcsen néhány mákszemet. Tovább olvasott. Egy ellenposzt állította, hogy a fagyis nem lop, csak fehér mák van benne. Erre jött persze a válasz, hogy fehér mák nem létezik. Mások állították, hogy igen. Persze, de csak azoknak, akik nem szeretik a feketéket. Feketék? Ki beszél itt feketékről?  Mindenki, aki normális. Mert a fagyis rasszista, ezért fehér a mák. Te vagy a rasszista, te állat! Az állatok nem rasszisták. De vannak olyanok is, mint te. Minden intoleráns marhát ki kéne kötni. Hogy lehet fehér mákot készíteni csak azért, mert valaki gyűlöli a feketét? Aki igy készít fagyit, az talán azonnal mérgezi is. Jó lenne, mi? Megölni másokat? A fagyisok ilyenek, falhoz kéne állítani őket. A fal is ilyen. Fagyit kéne csapkodni hozzá. Meg agyvelőt. Te állat! Te gyilkos! Soha ne egyél fagyit többé! Soha ne egyél! Minden cukrász kábítószeres gazember. Minden kábítószeres gazembernek van egy cukrásza. A gazdagok persze tudják. Mákot lopnak éjjel. Rohadjon meg mindenki, akinek van pénze fagyira. Rohadj meg te, mert nincs. Dolgozni kéne! Nem kéne lopni, akkor dolgoznék! Ezek lopnak! Nem, te lopsz. Akkor pusztulj el! Kivárom, hogy te pusztulj el! Öljünk meg minden fagyist! Öljünk meg minden fagyievőt! Öljünk meg a gyilkosokat! Megöllek! Inkább én! Öljük meg a mákot! Melyiket? A fehéret. A feketét. Minden mákot. Öljünk meg mindenkit, mert mindenki lop, mindenki állat, mindenki hülye, mindenki halál fia, mert

NEKEM IGAZAM VAN!

Nem vette észre, hogy felkel a fotelből. Azt sem, hogy kinyitja a szerszámos dobozt, kivesz egy kalapácsot és lesétál az utcára.

Akkor ocsúdott fel, amikor már véres volt a kalapács. De akkor már késő volt.

***
Kedves Olvasók!

Ez az első írás, amióta megnyílt a Közösségi Olvasók Társasága!

Köszönöm, hogy évek óta értelmes, olvasó emberekhez méltó, építő, izgalmas megszólalások jelennek meg az írások alatt. Nagy kincs ez egy végletekig erőszakossá váló társadalmi atmoszférában.