– Meg kell mondjam, hogy a tegnap estét nem felejtem el soha – mondta C.
– Hadvezérem, én egy kicsit eszméletlenül rosszul vagyok – böffentette Titus, lenézett a lóról, és egy pillanatig nem tudta eldönteni, hogy földig ér-e majd az a nézés vagy sem, de végül megemberelte magát.
– Titus, nem csinálsz semmit, ami nem katonához méltó, értetted? – közölte vele szigorúan C.
– Igenis!
A sereg egy ideje némán várakozott. Nagy emberek dolgába senki sem szól bele, pláne, ha azok másnaposak.
C. az előttük csörgedező folyócskát szemlélte.
– Hát ez nem túl nagy. Mármint ahhoz képest, hogy tegnap mekkorának tűnt.
– Tegnap este minden más volt, mint rendesen, hadvezérem. Nem kellett volna elfogadni azt a bort a parasztoktól.
– Te rendesen beálltál, azt láttam.
Titus nem válaszolt. Hosszasan koncentrált, majd végül mégis megszólalt: – Istenekre mondom, soha többé nem iszom.
– Pedig azt hittem, ma megmondod a jövőt, barátom.
– A jövőt? Nagyjából azt sem tudom megmondani, hogy most mi van.
– Titus, Titus. Hogy számítottam rád. Tegnap azt mondtad, hogy ismered Jupitert, hogy csak kérned kell, és Terra bármit megszül neked a testéből. Istenemre, elástad a dárdád, hogy reggelre dárdafánk legyen.
– Tényleg? – nézett C. re Titus rémülten.
– Tényleg.
– Akkor ezért nem találtam.
– És elástad a pajzsod is, hogy legyen pajzsfánk. Megjegyzem, hogy Sextus hadnagyot is el akartad ásni.
– Ha iszom, paraszt leszek.
– Hát igen. Egyébként elástad még a sátor közepén a kupát, hogy legyen borfánk, és magadat is el akartad ásni, hogy reggelre több legyen belőled, mert idézem: „Terra az én nőm, ha akarom, reggelre ötöt szül belőlem!”
– Ezt én mondtam?
– Többek között.
Titus hümmögött. Egy ló a menetoszlopban nem bírta a feszültséget és felnyerített.
– Azt hiszem, hogy átkelünk – nézett a folyócskára C.
Az égen gólyák szálltak dél felé.
– Nagy döntés ez, uram.
– Nagy – bólintott C.
– Nem kéne konzultálni előtte? – kérdezte Titus. – Csak azért kérdezem, mert Fortuna véletlenül tényleg a barátom.
– Konzultálni? – nevetett fel C.
– Igen, igen. Pillanat! – Titus sietve túrta át nyeregtáskáját, majd páncélzata mélyét. – Nem találom – mondta végül elkeseredetten.
– Mi nincs meg?
– A kockám.
– Én tudom, hol van.
– Az egekre, hol?
– Ahol a kupád és a dárdád. – Titus értetlenül nézett barátjára. – Hát a földben, Titus. A kocka is el van vetve. Na, gyerünk! Nem érünk rá estig. Vár Róma! – mondta C. nevetve és ügetésre kaptatta lovát. Hátul megszólaltak az indulást jelző kürtök.
*
G.I.Caesar Kr. e. 49. január 10-én lépte át a Rubicon folyót. Ekkor hangzott el szájából a híres mondat: Alea iacta est/a kocka el van vetve.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!