Hex Hédi Honorka lefékezett a ház előtt. Az utcán állva csendesen figyelte, ahogy a magasföldszinti lakásban csak úgy hemzsegnek a kollégák. Egyet sem ismert föl, így arra a következtetésre jutott, hogy külföldi, esetleg regionális találkozóról lehet szó. Erről senki sem küldött nekem memót, futott át rajta a gondolat, mely nem kis bosszúságot is vonszolt maga mögött. A város, és egyben a körzet tudományos életéért ő felelt. Hogyan hagyhatták ki? És főként ki hagyta ki? Elnyomott magában egy káromkodást, majd ezt enyhítendő elmorzsolt egy varázsigét is.
Bent nagy volt a hangzavar. Nyilván szekcióülések közötti szünet lehet éppen, gondolta. Ezek negyedórás kis időközök néha több hasznot hoznak a résztvevőknek, mint maguk az előadások. Így van ez: informális kapcsolatokból él a boszorkány is.
Valaki felkurjantott, és Hex Hédi Honorka a tudományos boszorkánytanács főmunkatársa felsietett a lépcsőn. Ennek utána kell járnia.
A forgatagban, mely meglepően heterogénnek tűnt – nem egy vámpír és egyéb túlvilági lény is felbukkant a kedélyesen italozók között –, könnyen elvegyült. A konferenciák már csak ilyenek. Az is lehet, hogy már lezajlott a program és a party részbe csöppent bele. Kerített magának egy poharat. Pezsgő volt, nem is a legrosszabb.
– Te ki vagy? – szólalt meg mögötte valaki.
Jelentőségteljesen fordult meg. Egy fiatal boszorkány állt előtte. Sört szorongatott a kezében – ezek a mai fiatalok –, és vadul vigyorgott rá.
– Hex Hédi Honorka vagyok – válaszolta Hex Hédi Honorka és várta a hatást.
– Aha. A virágosnál dolgozol, a sarkon, nem?
Hex Hédi Honorka megrázta a fejét: – Nem.
– Akkor a közérben. Ismerős vagy nekem. Valahol már láttalak.
– Hát azt meghiszem. Pláne, ha tudományos műsorokat nézel.
– Ó! A tévében vagy? Csúcs! – lelkendezett a lány és belekarolt Honorkába, aki meglepetésében hagyta magát. – Figyelj, tévés vagy. Szóval híres.
– Híres vagyok.
– Jó. Akkor lenne pár kérdésem – bólintott a lány és Honorkát lerángatta egy kanapéra. – Én Vulfia vagyok.
– Örvendek!
– Itt lakom a házban.
– Értem – bólintott Hex Hédi Honorka. – És?
– Ismered a Pistát? Steve-nek hívatja magát. Most mágus a konyhában.
Hex Hédi Honorka gondolataiba mélyedt. A mágusok külön szekcióban voltak. Kiállhatatlan népség, nem képesek levezetni egy konferenciát verekedés nélkül. Hímsoviniszta, röhejes egy bagázs.
– Pista?
– Pista. Nappal tanár. Töri, azt hiszem.
– Töri? – merengett el Hex Hédi Honorka, de semmi sem jutott az eszébe. Egyik szakágba sem illett a szó.
– Csak azért kérdezem, mert jó lenne egy kis szerelmi bűbájt bocsátani rá – kacsintott a lány.
– Hát bocsáss, csillagom. Mi akadályoz meg benne?
– Ez jó! – nevetett fel Vulfia és nagyot húzott a söréből.
– Igen? – kérdezte Honorka.
– Ja. Csúcs! És megmondanád, hogy hogyan?
– Mármint… – nézett elborzadva Honorka főmunkatárs a lányra. – Csinálj egy sima szerelmi kötést.
– De hogy? – vihogott a lány. – Csapjam fejbe? Itassak vele tequilát?
– Tequilát? Minek?
– Hogy elcsábuljon. Na, ne már! Egy ilyen híres boszorkánynak, mint te, csak van valami szered a Pistára. Legalább annyit, hogy hogyan induljak el.
Hex Hédi Honorka zavartan nézett a lányra, aztán a tömegre. A boszorkányok nem szoktak csak úgy megosztani személyes varázslatokat. Milyen hely ez? Valami newage-szeánsz?
– Na! – nógatta a lány. – Elárulom, hogy eddig mit csináltam.
– Az jó. Mondd – bólintott Honorka.
– Odamentem hozzá és kicsit flörtöltem vele. Kacsintás. Egy kis rapport?
– Rapport? – szaladt fel Honorka szemöldöke.
– Asszertivitás.
– Asszertivitás?
– Asszertív kommunikáció.
– Figyelek! – bólintott Hex Hédi Honorka és elővette a jegyzetfüzetét.
Nem hiába, a konferenciákon mindig tanul valamit az ember.
– Én is – bólintott Vulfia. – Szóval? Mit tegyek? Volt már egy kis ráhangolódás, de tovább nem jutottam. Valami bájital?
– De utána átvesszük az azt az „asszertárat”?
– Asszertív, de persze.
– Na, jó – bólintott Hex Hédi Honorka főmunkatárs. – A Pista szőrös?
– Nem vérfarkas.
– Tudom, most mondtad, hogy mágus. Azt kérdezem, hogy bozontos-e a férfi?
– Az.
– Oké. Akkor fogsz egy macskát.
– Pillanat – nevette el magát a lány és farzsebéből elővette a telefonját, majd megnyomott rajta valamit. – Tessék!
– Fogsz egy macskát.
– Milyet?
– Tök mindegy. Macska legyen.
– Ok.
– És levágod a farkát.
– Jesszus! Nem elég csak a szőre?
– Mit akarsz? Szerelmet vagy szexet?
– Szerelmet… vagy szexet. Még nem tudom.
– Akkor legyen a teljes farok az mindkettőre jó.
– De hogy vágom le?
– Mit tudom én: ollóval késsel, sarlóval. Amivel az iskolában vágtad.
– Én nem…
– Mi nem? Nem voltál gyakorlaton? Azt nem hiszem. Akkor nem lennél boszorkány.
– Ja, tényleg. Szóval levágom a cicám farkát.
– Ne a tiéd! Találj egy másikat. Annyi van.
– Oké. A szomszédomnak van egy ronda kandúrja.
– Jó lesz.
– És nem fog fájni a cicának?
– Hát hogy a francba ne fájna már neki? Neked is fáj, ha levágják az egyik ujjadat – nézett a lányra értetlenül Hex Hédi Honorka.
– Kivéve…
– Mi?
– Ha fájdalom ellen nem vetek be egy varázsigét.
– Mondjuk igaz – bólintott Honorka. – Akkor bevetsz, és úgy vágod, bár macskákra elég nehéz ráolvasni. Elég önfejű, mondhatni rohadtul hülye állatok tudnak lenni. Mindegy. Levágod. A kezedben a farok.
– A Pistáé? – vihogott Vulfia.
– Nem, a macskáé. A Pistáé később jön. A farkat megsütöd. Kétszázhúsz fok, három óra.
– Fúj!
– Kiszárítod.
– Fúj!
– Összetöröd és ráköpsz.
– Fúj és fúj! Mennyit köpök?
– Hármat, vagy két nagyot. A nyáltól függ. Aztán fogod és belekeversz egy adag hernyót.
– Mármint „hernyót”? – nézett nagyot a lány.
– Hernyót.
– Azért az elég durva, nem?
– Ne durván tedd bele. Össze kell azt is törni.
– De én nem akarom tönkretenni az életét.
– Már miért tennéd tönkre?
– Hát azért a hernyónak elég kemény hatásai vannak. Már kis adag is függőséget okoz.
– Ezt nem tudtam – hökkent meg Hex Hédi Honorka. – Én még soha nem szoktam rá. Nem is jó az íze.
– Rohadt nagy mázlista vagy. És egyébként nem is olcsó, és nincs is dílerem.
– Díler? Teljesen ingyen van. Találsz egy kertészetet és kérsz egy hernyót. Biztos adnak.
– Az a fű.
– Nem füvet. Az erre nem jó. Hernyó kell, de tudod mit, jó a százlábú is. Az minden pincében van.
Vulfia egy ideig üveges szemekkel nézte Honorkát.
– Ja, úúúúgy! – kiáltott fel végül és öt percig röhögött. – Félreértettelek. Szóval hernyó. Olyan kis zöld mászkáló izé.
– Az – bólintott komolyan Hex Hédi Honorka, és áldotta magát, amiért felhagyott a tanári szakmával. Az maga lehet a pokol manapság.
– Ez eddig merőben gusztustalan. És?
– És az egészet pépesre tritymákolod… Ne trutymákolj, mert nem lesz jó. Első évfolyam harmadik lecke. Szóval tritymákolj.
– Oké!
– Majd jön a fő összetevő.
– Az mi?
– A Pista magja.
– Állj! – emelte fel a sörét Vulfia. – Pontosítsunk. Mi az a mag? Most olyan magra gondolunk, mint mondjuk a baracknak van?
– Igen, csak kisebbek.
– És hol van a Pistában ilyen?
– A tökében, te lány. Hát nem igaz már! Melyik iskolába jártál te?
– Középsuli után pszichológia.
– Azt a szakágat nem ismerem.
– Olyan, mint a ráolvasás, csak egy kis tisztánlátással van keverve.
– Érdekes. Majd utána nézek. A lényeg a Pista magja.
– Hát igen. Az tényleg lényeges. És hogyan nyerem ki belőle? Mármint sejtem, de most itt egy kis ellentmondást vélek felfedezni.
– Igen?
– Hát igen. Most ahhoz csinálunk főzetet, hogy Pista az enyém legyen. Szexuálisan meg szerelmileg.
– Úgy van!
– Mindezt úgy, hogy előre megszerzem hozzá a… magját?
– Persze.
– Itt mintha lenne egy kis időrendi baki?
– Mármint? – rázta meg fejét értetlenül Hex Hédi Honorka.
– Mármint hogy a fenébe nyerjek ki a Pistából… anyagot, anélkül, hogy ne lenne ennek tudatában? Márpedig ha tudatában van, akkor ugye minek a bájital, hiszen eleve megoldottam a problémát. Pista készre van csinálva, ha simán elszedem tőle, ami van nála. Vagy meg kell erőszakolni?
Hex Hédi Honorka hitetlenkedve nézett a lányra.
– Ez komoly? – kérdezte Hex Hédi Honorka.
– Mi?
– Első osztályban tanulod. Igéző varázslat. Akaratod alá vonod, és azt csinál, amit csak parancsolsz.
– Komoly?
– Nem hiszem el, hogy ezt sem tudod. Hát mi lett az oktatással manapság? Sima igéző varázslat.
– És Pista csak úgy szórja a magot?
– Mint a szökőkút.
– De hol?
– Akárhol, lányom. Az utcán, most a konyhában. Nem mindegy? A lényeg, hogy szórja. Nem is kell sok. Beleteszed a kencébe és már csak meg kell vele itatni.
– Kivel?
– Hát kivel? Velem.
– Veled? – nézett nagyot Vulfia.
– Velem akarsz ágyba bújni?
– Nem!
– Akkor a Pistával, az ég szerelmére. Hogy diplomáztál te le?
– Online.
– Az nem tudom, hogy mi, de nagy hülyeségnek tűnik. Itasd meg a Pistával.
– De hogy?
– A száján át. Ne idegesísen, lányom. Odaadod, megitatod.
– Ja, persze! Itt van egy kis iszonyúan undorító trutymó, meginnád cukika?
– Használd az igézést! – kiabált Hex Hédi Honorka.
– Jól van, na! – vágott sértődős arcot Vulfia. – Én csak nem értem a folyamatot.
Hex Hédi Honorka kipirosodott arccal nézett a lányra. „A világnak annyi. Kipusztulunk”, gondolta elkeseredve.
Vulfia nagyot húzott a söréből: – És mi lenne, ha arra venném rá, hogy csak simán ágyba bújjon velem?
– Ja… – hümmögött Hex Hédi Honorka. – Az is megoldás. De csak pár órára hat. Aztán meg kell ismételni.
– Hát egye fene. Megismétlem.
– De azzal nincs szerelem. Ha az is kell, akkor szükség van a bájitalra.
– Majd szex közben megigézem az intellektusommal.
– Hát sok sikert hozzá.
– Köszi! – vigyorodott el a lány.
Körülöttük csak úgy hömpölygött a tömeg. Hex Hédi Honorka arra gondolt, hogy évtizedek óta nem volt ilyen zsúfolt konferencián. Azért a fiatalok is tudhatnak valamit.
– És te hogyan állnál hozzá? – kérdezte Honorka miután kiitta a pezsgőjét.
– Mármint mihez?
– A Pista becserkészéséhez?
– Ja. Az asszertív viselkedési mintázatok elég jól bejönnek.
– Macska kell hozzá?
– Mi? Nem! Csak pár jó technika, némi tudatosság. Semmi különös. Manapság a meggyőzés tudatalatt zajlik.
Hex Hédi Honorka a tudományos boszorkánytanács főmunkatársa egy órán át jegyzetelt, végül kifáradva dőlt hátra a kanapén.
– Azért ez sem rossz megközelítés. Nem annyira… – belepillantott a jegyzetébe – invazív.
– Ugye? – vigyorodott el Vulfia. Már a harmadik sörét itta. – Na, megyek, elbűvölöm a mágusomat.
– Sok sikert – mosolygott Honorka. – Kolléga!
– Tessék – nézett vissza a lány.
– Milyen gyakran tartják ezt a konferenciát?
– Ezt? Évente egyszer. Október 31-én. Könnyű megjegyezni. Úgy hirdetik, hogy Halloween – nevette el magát Vulfia. – Vicces vagy, kollegina. Nagyon vicces.
Hex Hédi Honorka nem értette az utalást, de a dátumot feljegyezte a jegyzetfüzetébe – egy megjegyzést is fűzött hozzá: „Október 31. Halloween? Szólni a többieknek is!”
*
Október 31. Halloween
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)
Szép emberek(4)
A vágy szűk utcája(4)
A sárkány(4)