– Én komolyan megőrülök, ha nem tudunk elmenni nyaralni – roskadt le a kanapéra Margó.
Éliás már egy ideje a neten szörfözött. Egy pillanatra megtorpant egy új sorozat első részén, de végül csak könyvjelzőt pöccintett rá. Margóra oda kellett figyelni, ha ideges volt. Ez alapszabály.
– Mindenképpen elutazunk – mondta óvatosan.
– Igen, persze, de nagyon nem mindegy, hogy mit csinálunk ott. Én napozni akarok, szörfözni, fagyizni. Azt akarom, hogy egész nap kint rohadjunk a strandon.
– Úgy lesz.
– Mert te már tudod.
– Érzem – válaszolta higgadtan Éliás, és kicsit bánta, hogy nem kezdte el inkább a sorozatot, ami valószínűleg beszippantotta volna Margót is. Havas gyilkolós volt. Mindketten szerették.
– Mit érzel? Nem vagy te béka. Ha jön egy front, akkor vége az egésznek. Majd bent ücsöröghetünk egész nap.
– Az sem baj. Sorizunk.
– Most ez nem mondod komolyan? Egy valag pénz fizettünk ki a szállásért. Nem fogok sorizni, amit itthon is megtehetünk. Én lófrálni akarok, ha lehet vitorlázni…
– Annyi pénzünk nincs.
– Azt majd csak bízd ide. Kerthelyiségben akarok vacsorázni veled egy sör társaságában.
– Sört bárhol ihatunk.
– Éliás, ne idegesíts fel.
– Ennél jobban?
– Egyáltalán. Én nem arról beszélek, hogy mit tehetünk meg itthon, hanem azt, hogy mit nem szoktunk megtenni, amit egy rohadt hét múlva szívesen megtennék. Én nyaralni akarok. Klasszikusan. Ahogy nyaralni kell. Flappogós papucsos lődörgések veled a plázson naplementekor. Összebújás a csillagos ég alatt. Nem igaz, hogy nem értesz meg.
Éliás jobbnak látta nem válaszolni.
– De persze nem fog összejönni. Soha nem jön össze, amikor így rákészülök. Mintha én tehetnék az egészről.
Margó hangjában sírás bujkált, de nem túl ügyesen, mert leleplezték. Kövér könnycseppek gördültek le az orcáján.
Éliás nagyot sóhajtott. Megértette a nőt. Nem az elkeseredését, nem is a háborgását. A vágyát értette meg. Talán ez a szeretet egyik legfontosabb sarok köve: a megértés.
Ujjával lapozni kezdte a netet.
– Inkább nézzünk egy sorit. Az a havas gyilkolós jó lehet – hüppögte Margó.
Éliás nem figyelt rá. Tudta, hogy hova akar navigálni. Elérte az oldalt. A felületen megjelent a szokásos szöveg.
TOVÁBBLÉPÉS 5 KREDITÉRT
– Most hova mész? – kérdezte Margó. – Hagyd! Annyira nem érdekes.
– De érdekes – mondta komolyan Éliás és egy pöccintéssel befizetett egy látogatásnyi összeget.
Az oldal feltárult. Egy nő nézett velük farkasszemet. AI volt, ehhez kétség sem fért, de attól még szép. Nyilván Éliáshoz igazodott elődlegesen, de persze Margótól is vett némi adatot. Ezzel a nővel talán mindketten kikezdtek volna. Legalábbis ez az oldal erre törekedett.
– Sziasztok! – mosolyogott rájuk a nő. – Ez a legpontosabb időjárási site a világon. Nyilván tudjátok.
– Tudjuk.
– Akkor azt is tudjátok…
– Milyen lesz jövőhéten az idő? – vágott durván a szavába Éliás.
– Ahogy nézem, a tóhoz mentek – válaszolt mosolyogva a nő.
Éliás megcsóválta a fejét. Bár tudta, megszokta, sőt, néha kifejezetten számított arra, hogy a net mindent tud róluk, valahol mégis zavarta a dolog.
– Jól nézed. Szóval?
A nő mosolyogva tárta szét a karját.
– Van egy rossz hírem és egy jó. Melyikkel kezdjem?
– A rosszal.
– A rossz az, hogy előreláthatólag már minden hajó ki van bérelve a tavon. Szóval erről lemaradtatok.
– És a jó! – kérdezte izgatottan Margó.
– A jó bizony az, hogy jövő hétre kifejezetten csodás nyaralóidő várható. Vasárnap egy front érkezik hozzánk és vagy tizenöt fokkal csökken a hőmérséklet. A tó harmincra hűl, a napi maximum nem éri el a harminckettőt. Igazi, klasszikus nyaralás vár rátok!
Margó felpattant és örömében körberohanta a nappalit. A nő mosolyogva nézte a lelkesedését, ami Éliást kifejezetten zavarta. Gyorsan bontotta a kapcsolatot, majd Margóra kacsintott.
– Én mondtam, hogy érzem!
– Hurrá nyaralunk! – repült mellé a kanapéra Margó.
Aztán belekezdtek a havas gyilkososba.
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)
Szép emberek(4)
A vágy szűk utcája(4)