Gréta megállt a liftben, és megnyomta a piacszintet jelző gombot. Elhatározta magát, és már nem volt visszaút. A reklám hatott, ő pedig azóta hitt a reklámoknak, mióta bevezették az igazságtartalmi törvényt. Azóta tudta, hogy a legrosszabb esetben is csak tíz százalékkal verhetik át. Az meg semmi.
A lift lerepítette a szintre. Ráérősen lődörgött egy ideig a boltok és standok között. Szerette a piacszintet. Itt mindig volt élet. Még éjfélkor is. Vett egy csomag állítólag földet is látott epret.
– Ez tényleg földben nőtt?
– Úgy bizony. Talán még kukac is érte a gyökerét.
– Igazi, vagy e-kukac?
– Igazi, asszonyom. Igazi bizony. Ehető.
– Pfúj!
– Nem kell megenni, de meg lehetne – vigyorgott az eladó.
Tovább sétált és hamarosan megtalálta a boltot. Bátran lépett be a helyiségbe. Megpillantott egy karosszékben ücsörgő férfit.
– Helló!
– Helló! – pattant talpra a férfi. – Miben segíthetek?
– Nem tudom.
– Értem, az még mindig jobb, mintha tudná, de én nem segíthetnék.
Gréta kuncogott egy sort.
– Tehát? – kérdezte a férfi.
– Valójában nem értem a szolgáltatást. Mit jelent az, hogy „Kézműves gyerek?”
– Áhá! Akkor jó helyre jött. Ebben segíthetek.
– Megtenné? Peggi barátnőm küldte át a hirdetést, de nem fűzött hozzá semmit. Ez fura, szóval kíváncsi lettem.
– Peggi – biccentett elgondolkodva a férfi.
– Ismeri?
– Ez üzleti titok.
– Értem. És az is az, hogy miről van szó?
– Az nem titok.
– És elárulja?
– Hogyne. Ezért vagyok itt – bólintott a férfi. Megnyerő mosolya volt. – Valójába egészen egyszerű a dolog. Gyereket csinálunk kézműves módon.
– Azt hogyan kell?
– Hát elég egyszerű. A testünket használjuk hozzá.
– Aha. Test. És úgy…?
– Úgy.
– És milyen eszközöket használnak hozzá?
– Egy csomó eszközt alkalmazunk.
– A kezét is?
– Az sem hagyjuk ki. Hogy nézne ki a kézműves gyerek kézimunka nélkül? Sehogy. Ez elég ősi módszer. Ez benne a pláne.
– Nem ismerem.
– Sejtettem.
– De a végén lesz egy gyerek?
– Lesz ám. Egy normális, organikus gyerek.
– Ez érdekes.
– Ugye? Szerintem is.
– A gyerekről még kérdezhetek?
– Bármennyit.
– Mikor alkalmazzák a gén-rendezést?
– A génrendezést? A kézműves gyerekben nincs génrendezés.
– De akkor hogyan lesz irányított a jellege?
– Sehogy. Ez benne az autentikus. Ez a gyerek „aeup” lesz.
– Az micsoda?
– „Ahogy esik, úgy puffan”. Ősi dolog.
– Az milyen?
– Izgalmas.
– És mikor fogják korrigálni a fizikai tulajdonságokat? Ne szeretném utólag. Állítólag az nem egészséges.
– Hölgyem, ezen nem is kell gondolkodnia. Itt nincs korrigálás. Ez is a módszer jellegzetessége. Kijön, és úgy marad.
– Mi?
– A gyerek. Ez benne a jó. Minden termék teljesen egyedi. Nincs másolat, nincs tömeggyártás. Ha így csinálja, akkor biztos, hogy megismételhetetlen eredményt tudhat magáénak.
– Az izgi.
– De még mennyire.
– Aha…
– Aha!
…
…
– Akkor kellene egy ilyen.
– Biztos?
– Ha maga mondja, hogy egyedi lesz.
– Originálisan egyedi. Efelől kezeskedem.
– Jó. Akkor legyen!
– Remek. Mikor készítsük el?
– Mármint hogy…mi ketten?
– Persze. Ez így megy. Kell hozzá maga is. Ezt sem mondta a barátnője?
– Nem mondott semmit.
– Pedig így van. Ketten kellünk. De nem nehéz munka. Sőt, mindenki élvezi, aki nekikezd.
– Tényleg?
– Ezt is garantálom. Nos?
– Hát… Végül is…
– Én azt mondom, vágjunk bele. Ha nem tetszik, bármikor abbahagyhatjuk.
– Jó. Legyen. Hol a műhelye?
– Itt hátul. Nem kell hozzá nagy hely – mutatott egy ajtó felé a férfi.
– Remek. Nem hoztam magammal munkaruhát. Az nem probléma?
– Az nem probléma. Ehhez kifejezetten ellenjavalt a munkaruha.
– Nem?
– Nem bizony.
– Mármint hogy…
– Mármint hogy!
Gréta arcára pír ült ki.
– De ha nem akarja….
– Ja… ezt nem mondtam. Csináljuk csak.
– Csináljuk.
– Ja… izé. Persze.
– …
*
Holnap lesz a Kézművesek világnapja. Hogyan ünnepelhetjük? Csináljunk valamit a testünkkel.
