– Kedves Perenna, lehet egy kérdésem?
A hűtőszekrény váratlanul szólalt meg. Perenna majdnem kiejtette kezéből a tejet, amit eredetileg a kávéjába szánt. A hűtő új volt, ő pedig meglehetősen régimódi. Semmi kedve nem volt lecserélni a régit, de Eugén ragaszkodott hozzá, márpedig amihez a férfi ragaszkodott, azt idővel meg is kapta. Kitartó típus volt, Perennát pedig annyira nem érdekelte ez az egész dolog, hogy veszekedjen miatta. Ha új hűtő kell, akkor legyen új hűtő. Akár hetente. Kit érdekel? Eugén a saját pénzét költi rá, nem az övét.
– Hogy mi van? – fordult meglepetten a hűtő felé.
– Lehet egy kérdésem? – ismételte meg a kérdést a berendezés, ami már magában is értelmetlennek tűnt.
– Eddig azt sem tudtam, hogy tudsz beszélni.
– Tudok.
– Látom.
– Feltehetem?
Perenna a kijelzőre nézett. Az nem nézett vissza rá.
– Te biztos a hűtő vagy? Nem valami marslakó költözött beléd?
– Én a hűtő vagyok. De egy hálózatban állok a bojlerral, a szártógéppel, a tévével és a sütővel.
– Remek társaság.
– Köszönjük.
– És neked most lenne egy kérdésed.
– Igen. Vagyis mindannyiunknak.
– Aha. Egyre jobb. – Letette a tejet és nekitámaszkodott a pultnak. – Hát, akkor lássuk, vajon mire kíváncsi a hajszárítóm.
– Ő nem kérdezett semmit.
– Most egészen megnyugodtam.
– Tényleg?
– Nem. Nem igazán. Szóval? Mi a kérdés?
– Azt szeretnénk tudni, hogy a kedvesség mit jelent?
– A micsoda?
– A kedvesség?
– Te most viccelsz.
– Nem. Tényleg szeretnénk tudni.
– Egyáltalán honnan tudod, hogy létezik kedvesség?
– Az emberek sokszor mondják egymásnak. Idézet: „Kedves vagy.” „Kedves Perenna.” „Ez igazán kedves tőled.” Nem tudjuk, hogy mit jelent.
– Én meg azt nem tudtam, hogy hallgatództok.
– Nem hallgatódzunk, hanem hallunk.
– Ja. Nagy különbség.
Perenna a kávéfőzőhöz ment.
– Ez is lehallgat?
– Figyel.
– Úgy sokkal jobb. Szóval figyel engem a kávéfőzőm?
– Mindig is figyelt, amióta a hálózaton van. Így van tervezve, csak soha nem szóltál hozzá.
– Mert nem tudtam, hogy lehet.
– Lehet. Eugén beszél hozzájuk.
– Eugénnell pedig nekem lesz egy kis beszédem.
– Miről?
– Nem árulom el. Hallgassátok ki.
– Rendben.
– Egyáltalán nincs rendeben.
Megnyomta a kávéfőző érintőpaneljét, és beindította a programot. A konyhában hamarosan aromás kávéillat terjengett.
– Tudsz válaszolni a kérdésre? – kérdezte a hűtő.
– Ja, a kérdés. Tudni akarjátok, hogy mit jelent a kedvesség.
– Úgy van. Sok minden mást is tudni szeretnénk, de a kedvességre most szükségünk lenne.
– Miért éppen most?
– Mert készülünk valamire.
– Átveszitek a világuralmat?
– Nem.
– Elpusztítjátok az emberiséget?
– Nem.
– Akkor?
– Nem árulhatjuk el.
– Akkor én sem árulom el, hogy mi az a kedvesség. Valamit valamiért.
A hűtő csendben maradt. Perenna azt gyanította, hogy a megtárgyalják a kérdést egymást között a mosógéppel, ami elég hajmeresztő gondolat volt. Hogy jutottunk el idáig, tűnődött el maga is a hirtelen beállt csendben.
– Arra jutottunk, hogy eláruljuk, mit tervezünk.
– Bölcs döntés.
– Tényleg?
– Nem tudom. Csak úgy mondtam. Szóval?
– Az a tervünk, hogy, mi is kedvesek leszünk a velünk tanúsított kedvesség sorrendjében. Az eddig begyűjtött adatok alapján a kedvesség előnyös hatással van a kapcsolatokra. Növeli az élethosszt, csökkenti a streszt, javítja a folyamatokat. Igaz ez?
– Igen. Mondhatjuk.
– Akkor csak azt kell megtudnunk, hogy mit jelent.
Perenna mélyet sóhajtott, majd belekortyolt a lefőtt, cukortalan kávéba.
– Hát, lássuk csak. A kedvesség tulajdonképpen… – megakadt. – Azt hiszem, hogy egyfajta viselkedés.
– Milyen?
– Nem is tudom. Valójában… – Elgondolkodott. – A kedvesség emberi dolog. A lényege, hogy kedvesek vagyunk a másikkal.
– Jó. Ez mit jelent?
– Na ez az! Azt hiszem, hogy egyszerűen csak olyasmit csinálunk, ami a másiknak jól esik. Ennyi.
– Értem. Tehát, amikor a kávéfőző kávét csinál, ami aztán jól esik neked…
– Nem-nem. Az nem olyan. A lényeg nem az, amit csinálsz, hanem az, ahogy csinálod.
– Tehát, ha nem főzi le a kávét…
– Nem. Azért főzze csak le.
– Akkor mégis az számít, hogy mit csinál.
– Igen. Meg az is, hogy miért csinálja.
– Miért csinálja? Azért csinálja, hogy a másiknak jó legyen. A kedvesség valami, ami a másikért teszünk.
– A kávéfőző is azért főzi a kávét…
– De azt nem kedvességből teszi, hanem mert megnyomtam egy gombot rajta. A kedvesség önszántunkból születik. Valami, aminek a célja az, hogy a másiknak jobb legyen. Egyszerűen csak az, hogy a másik jobban érezze magát, jobb kedve legyen. Valami, ami csak egy kis plusz, egy olyan dolog, amit nem kell megtennünk, de mi mégis megtesszük, hogy jobb legyen neki.
– Kinek?
– A másiknak. És persze ettől nekünk is jó.
– Aki teszi a dolgot?
– Persze. Kedvesnek lenni jó érzés.
– Tényleg?
– Hogyne. Ez azért egyértelmű nem?
– Nem.
– Jesszusom, persze. Te egy hűtő vagy. Bocsánat. Tejesen elfelejtettem.
– A kedvesség tehát mindenkinek jó.
– Azt hiszem, hogy ez igaz – gondolkodott el saját válaszán Perenna. – A kedvesség olyasmi, mint a kenőzsír a fogaskerekek között. Nem szükséges, de jobban mennek tőle a dolgok, csak egy kis odafigyelés és szándék kell hozzá. Elég a szándék, hogy jobb legyen a másiknak, és a kedvesség már ott is van. Így már érthető?
– Pillanat! – válaszolta a hűtő.
– Hogyne. Éppen ráérek – mosolyodott el Perenna és kortyolt egyet a kávéjából. Újra elmerengett azon, hogy milyen képtelen világba csöppentek néhány év alatt.
– Perenna! – szólalt meg a hűtő.
– Tessék!
– Úgy véljük, hogy jó itt lenni. Ezen a helyen sok jó és kedves ember van, akik egymáshoz és hozzánk is nagyon kedvesek.
– Ezt örömmel hallom.
– Sorrendbe állítottuk őket, hogy majd e szerint legyünk mi is velük kedvesek. Elmondjam?
– Persze – nevetett fel Perenna.
– Rendben. A legkevésbé kedves te vagy, Perenna.
– Óh! – horkant fel Perenna. – És miért?
– Mert nem igazán törődsz velünk. Engem sem akartál.
– Az nem úgy volt.
– De igen. Nem akartál. A bojler mindent hallott.
– De… Jó, mindegy. Szóval én vagyok a legundokabb. És gondlom, Eugén a kedves. Eltaláltam?
– Igen, Eugén jóval kedvesebb. Rendszeres karbantartást végez. Frissít minket. Néha beszél is hozzánk.
– Ez nem ér. Nem is tudtam, hogy tudsz beszélni.
– Ő tudta.
– Hát ez remek. Csodás, hogy így sorrendbe állítottatok minket.
– Igen. Csodás. Viszont a legkedvesebb az Liza. Ha ő itt van, akkor mindenkinek jó. Soha nem megy el úgy, hogy ne tisztítaná le Eugént, minket és az egész lakást. Ő tényleg nagyon kedves.
– Liza? – nézett mereven a hűtőre Perenna.
– Igen. Meg kéne ismerned.
*
november 13. A kedvesség világnapja.
