Az Undaunted elegánsan kormányozta be magát a mólóhoz. Szerette a fregattokat, volt bennünk valami kecses erőszakosság. A parton ezres tömeg éljenzett felé. Lám, még mindig szeretik.
– Császárom! – állt mögé a kapitány. – Portoferrario a lábai előtt hever.
– Az egész világ a lábaim előtt hevert – jegyezte meg hűvösen.
Egy ideig mereven nézte a tömeget, aztán intett feléjük. Meg kell adni a népnek, amire szüksége van. Ez a hatalom egyik alapelve. Ha ez teljesül, utána már bármit lehet tőlük kérni. Bármit.
– Őfelsége, ha gondolja, a kormányzói palota már várja önt.
– Ne sürgessen! – vetette oda fagyosan.
Nem. Egy császár nem engedelmeskedik semmilyen felszólításnak. Az a gyengeség jele. Minden a szabad akaratából kell, hogy megszülessen. Az is, amit rá kényszerítenek. Aki így tesz, uralkodóvá válik. Ha persze van elég ereje.
Kivárt, hogy elmúljon a felszólítás hatása, majd a már leeresztett rámpa felé indult. A tömeg fellelkesült. Újra intett. Érezte, hogy a keze lassan jár. A teste kissé nehéz volt. Nem halálosan, még csak nem is kórosan, de attól még nem úgy, ahogy azt elvárta volna magától. Beleszippantott a levegőbe. Elba. Mennyire izgult, hogy ide küldjék. Végtelen reménnyel és bizalommal várta az ítéletet. Persze tett is érte. Megverve, megalázva, saját romjaiban is össze tudta szedni magát annyira, hogy irányítsa némileg az eseményeket. De koránt sem volt biztos a dolgában. Amikor aztán kihirdették a szerződés részleteit, mázsás kő esett le a szívéről. Elba. A sziget úgy világított az éjszakában, mint egy fáklya. Forrás volt a források minden jótéteményével. Körbenézett. A katonák távol tartották a néptől. Bolondok. Itt minden érintés maga az élet, minden kupa bor és elfogyasztott vacsora maga a megújulás. Ellépett a katonák sorfala között és besétált az ünneplők közé. Válon veregették, kezet fogtak vele. Egy pillanatra becsukta a szemét. Igen. Máris érezte, hogy erősebb. A vére pezsegni kezdett. Még nem forrt. Ahhoz sok időnek kell még eltelnie. Talán fél évre is szüksége lesz. Vagy többre. Ki tudja? De mindegy is. A lényeg, hogy itt van. Itt, ahol visszakap mindent, amit elveszített a hidegben, a hőségben, csatákban, a sérülésekben, a vereségekben. Mindent visszakap, amire csak vágyik. Nincs más dolga, mint élni, enni, inni, tenni a dolgát és várni. Türelemmel, figyelemmel, kitartással kivárni, hogy a midikloriánok újra felszaporodjanak végre a testében.
*
1814. május 4-én érkezik száműzetésére Elba szigetére Bonaparte Napóleon. Kilenc hónap után megszökött onnan és visszatért Párizsba.
Május 4. Star Wars nap.
A midikloriánok a Star Wars univerzum fikciós mikroszkopikus szimbióta organizmusai, amelyek minden élő sejtben jelen vannak, és összekötik a gazdatestet az Erővel. Ezek teszik lehetővé az Erő érzékelését és használatát: minél nagyobb a sűrűségük, annál erősebb az illető Erő-érzékenysége. Egy átlagembernél az az érték kb. 2500/sejt. Anakin Skywalkernél ez a szám 20 000. Napóleonnál kb. 8.000 lehetett. 
A nemzetközi Star Wars-napot minden év május negyedikén tartják a Csillagok háborúja sorozat rajongói. A dátum eredete egy angol szójáték. A filmek visszatérő mondata, „Az erő legyen veled!” eredetileg, angol nyelven így hangzik: „May the force be with you!”, amit könnyen „May the fourth be with you!”-nak (Május negyedike legyen veled!) lehet érteni vagy mondani.
A szójáték a Star Wars IV. rész – Egy új remény 1977-es bemutatója után két évvel lett ismert. 1979. május 4-én, Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság első női miniszterelnökének megválasztása után pártja a következő hirdetéssel köszöntötte a London Evening Newsban: “May the Fourth Be with You, Maggie. Congratulations.” (Május negyedike legyen veled, Maggie. Gratulálunk.)
