Hétfőn hatkor
(dal még zene nélkül)
Most már tudom, hogy mikor lett vége,
Amikor végleg kihagyott a net,
semmivé vált az utolsó fontosnak hitt komment.
Amikor rájöttünk, hogy a véleményünk egy nagy nulla,
de mindenkié az volt, hulla hátán hulla.
Amikor kihűltek a vezetékek és az a sok minden
köddé vált, a helyén még üresség sincsen.
Ami kitöltötte az időt most halott.
Sokan felnyögtek: „Egyedül vagyok”
Viszlát, szevasz, kommentek kora,
amikor minden gyors volt, minden szapora.
Csak mi maradtunk meg, külön-külön aggyal,
Elárvult arcok tele gondolattal.
Hétfőn hatkor lett vége.
Felnéztem az égre.
És megláttam a napot,
Nézd, áram nélkül ragyog!
Eleinte féltem, fájt a hiány, mint a kevés lájk a posztjaim után
Aztán fájt még az unalom, a témák felé kapkodó tudatom
Kiköpte magából a tényt, hogy nincs többé video és podcast
Hogy soha többé nem lesz már élő egyenes broadcast.
Vége lett a kornak hétfő este hatkor
Az élet váltani akart és úgy döntött, kikapcsol.
Megmakacsolta magát az áram, nem folyt tovább,
Vagy mi csináltunk valamit, valami oltári ostobát.
Vagy ennek így kellett lennie, ki tudja?
A lehetőségeinkből csak találgatásra futja.
Ugye, Zs. te is látod?
Lekoptak az online barátok.
Hatkor lett vége.
Felnéztem az égre.
És megláttam a napot,
Nézd, áram nélkül ragyog!
Hat után magunk elé meredtünk egy ideig
Bámultuk a vakká vált kijelzők milliárdjait
De aztán lassanként dolgunk akadt, más,
éhesek lettünk, és ott volt még a szaporodás
Beszélni is kellett mások fülébe
Hogy kapjunk egy verbális kommentet cserébe,
Egy embernek, akinek teste van, húsvér valaki,
Megtettem mindent, hogy veled tudjak maradni
És jóval később, mikor a fiatalok már öregek voltak
A nap végén összejöttünk és ők meséket mondtak
Hogy régen a felhőben kommentek szálltak és lájkok
„Ne próbáljátok megérteni, úgysem tudnátok
De higgyétek el, hogy volt egy ilyen kor
Aminek vége lett egy hétfőn, pontban délután hatkor.”
Emlékszem, amikor felnéztem az égre.
Még nem tudtam, hogy éppen akkor lett vége.
*
1959. február 3. – A Buddy Hollyt és e zenésztársait szállító repülőgép Moorhead (Minnesota) közelében lezuhant, minden utasa életét vesztette. Don McLean „American Pie” című számában emlékezett meg a tragédiáról: „The day the music died” („a nap, amikor a zene meghalt”).
Egyszer mindennek vége lesz. És örüljünk, ha arról utána valaki majd dalt tud írni, mert ha igen, akkor nem is volt akkora baj.
Oberon álma 2. rész(9)
Az archívum 2. (befejező) rész(6)
A szócikk(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Mindenki Augusztusz bácsija(4)
A forrás 1.(4)