A NAGY START-ra meglehetősen hosszú ideig készültek, de minden komoly versennyel ez volt a helyzet. Ott volt például a telepítés. Egy ilyen munka pontos, jól megválogatott csomagokat kíván meg, nem is beszélve arról, hogy a versenyzőket éppen időre kell formába hozni. Az egész egy logisztikai rémálom, persze, de Ilamatecuhtli akkor is szerette.
– Mennyi még? – nézett át Lakshmi Ilamatecuhtli válla fölött.
A térkép hatalmas volt, nagyobb, mint az előző versenyé, márpedig az sem volt valami kicsi.
– Ez böhöm nagy! – jegyezte meg Lakshmi.
– Az. Talán egy kicsit elméreteztük.
– Az igazi versenyeket nem lehet eléggé nagyra csinálni. Szerintem ez gyönyörű.
Egy ideig elégedetten nézegették a térképet. Valóban hatalmas volt, tele bonyolult kiismerhetetlen folttal, kiszögelléssel, olyan tereppel, ahol még talán ők is tanácstalanul nézek volna körbe, hogy akkor most merre?
– Szerintem ott Thor is…
Felröhögtek.
– Thor bárhol eltéved. Ő nem mérce – törölgette meg szemét Ilamatecuhtli.
– És hogy állnak? – kérdezte még mindig vigyorogva Lakshmi.
– Néhány óra és mind készen van. Vagyis a legtöbb. Azért vannak késők.
– Hogy lehet késni egy rajtról? Esküszöm, nem értem. Minden be van szépen állítva. Csak tenniük kell a dolgukat és még így is?
– Nyugi, Lakshmi – csitította Ilamatecuhtli. – Minden rendben lesz.
– Ja! Aztán majd minket tolnak le, mert a fele nem állt ott, amikor eldördül a pisztoly. Egyszerre kell indulniuk, különben nincs semmi értelme a versenynek. És persze fogadni sem lehet majd. Egy rakás pénzt vesztünk. Arról nem is beszélve, hogy az izgalom…
– Lakshmi! Túlpörögtél. Higgadj le. Minden rendben lesz.
Lakshmi fujtatott egyet, majd a térkép fölé hajolt.
– És azok? – mutatott egy kék starthelyre.
Ilamatecuhtli közelebb hajolt, hogy jobban lássa a versenyzőt.
– Még nem állnak készen. Szerintem nem is melegítettek be, de nyugi, ők is időben elindulnak. Ott állnak majd a startnál.
– Hát álljanak is, egy csomó pénzem… – Lakshmi elharapta a mondatot.
Ilamatecuhtli kitágult pupillákkal nézett barátjára.
– Ugye nem…?
Lakshmi összeszorította a száját.
– Lakshmi! Zeusz meg fog ölni, ha kiderül.
– Már miért derülne ki? – vont vállat Lakshmi.
– Miért? Miért! Mert mindig kiderül. Ezt egyszerűen nem hiszem el. Benne vagy a szervezőbizottságban, te kérted be magad, aláírtad, hogy te nem, és kiderül, hogy mégis, hogy fogadtál? Lakshmi! Te hülye vagy.
– Egészen kis összeget tettem rá. Csak az izgalom miatt. Nem leszek belőle gazdag.
– De hogy lehetsz ennyire felelőtlen. Ha bárki rájön, akkor lefújják az egész versenyt.
– De nem jönnek rá.
– De igen. Csak egyet mondok. Brahma. Saját kollégád.
– És? – fintorodott el Lakshmi.
– És? De hát négy feje van. Szerinted nem jön rá? Az isten szerelmére!
– Melyik isten szerelmére?
– Mindegyikére, te bolond!
Lakshmi vállat vont.
– És egyáltalán, kik ezek? – nézett a térképre Ilamatecuhtli.
– Nagyon cukik. És szerintem szuper esélyeik vannak. Már ha kikeverednek innen – mutatott egy nehéz terepre Lakshmi. – De utána már tuti nyerők.
Ilamatecuhtli mereven bámulta a térképet, és tudta, hogy Lakshminak igaza van. Ha kikeverednek a ködből és után jól ítélik meg az irányokat, akkor tényleg van esélyük. Pláne, hogy a felkészülésük is egészen jól megy. Mire eldördül a startpisztoly, már készen lesznek.
Csendben ingatta a fejét. Haragudott Lakshmira… de….
– És mennyit tettél fel? – kérdezte Ilamatecuhtli anélkül, hogy levette volna szemét a kék starthelyről.
– Ó, te kis huncut – vigyorodott el Lakshmi.
– Még nem mondtam semmit – rázta meg fejét Lakshmi
– És mi lesz a négyfejűvel?
– Semmi. Észre sem fogja venni.
– De az előbb azt mondtad, hogy…
– Mennyit tettél fel?
– Négyet.
– Tegyél még hozzá tizenhatot.
– Az igen!
– És kussolsz, míg vége nincs a versenynek.
– Igenis! – hajolt meg Lakshmi. – Ó, nagy Ilamatecuhtli, és megtudhatom, hogy miért ereszkedsz le az illegális fogadások porába hozzám?
Ilamatecuhtli félmosolyra húzta a száját: – Mert szeretném látni az önelégült Fukurokuju képét, amikor nyerek. Sima bosszú a múltkori futamért. Ő mindig fogad.
– Ki nem? – vigyorodott el Lakshmi.
Ilamatecuhtli nem válaszolt így Lakshmi útjára eredt.
– Lakshmi!
– Tessék!
– És hogy hívják ezeket? Érdekelne, ha már Zeusszal húzunk ujjat.
– Már a nevük is cuki: ember. Tuti nyerni fognak, feltéve, ha elkészülnek a startig.
– Elkészülnek, arról innentől én gondoskodom – bólintott Ilamatecuhtli.
– Az jó! – intett felé Lakshmi és eltűnt a térképszobából.
Ilamatecuhtli egy ideig még nézte, ahogy a kék starthelyen egyre nagyobb a nyüzsgés. – Kis hülyéim, aztán csak ügyesen azzal a tájékozódással – súgta alig hallhatóan.
A jubileumi 1000000-ik Nagy Tájékozódási Verseny Startjára szinte mindenki eljött. Ezer szem nézte izgatottan a térképet. Tudták, hogy bár az előző verseny is jó volt, de ez a mostani egyenesen észvesztő lesz.
Az unalmas beszédek és a szokásos, senkit sem érdeklő műsor után végül Zeusz a versenybizottság választott elnöke lépett a szónoki székbe. Néhány sallang után a pályához hajolt és dörgedelmes szavakkal – a dörgéshez nagyon értett – a galaxis fölé tette kezeit.
–… és ezennel a 1000000-ik Nagy Tájékozódási Versenyt elindítom! – kiáltotta, majd egy csettintésével felrobbantotta a pálya közepén álló fekete lyukat, mely fülsiketítő dörrenéssel adta tudtul minden versenyzőnek, hogy a verseny elkezdődött. Ideje futni.
Futni és tájékozódni.
*
Május 24. a Tájékozódási futás világnapja.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!