Az okosító

– Tehát beülteti és kész, okos lettem. Mármint okosabb, mint most. Tudja, erre nagy szükségem lenne a munkámhoz.
– Hát olyasmi. Már amennyiben okosságnak hívja azt, hogy jóval több adatot tud megjegyezni ezentúl.
– Annak hívom. Szóval okos lettem.
– A helyzet az, hogy manapság az nem okos, aki sok mindenre emlékszik.
– De mégiscsak az számít. Ezer éve ez a lényeg. Az iskolában is ez a lényeg. Erre adnak ötöst.
– Hát figyeljen ide! Beültetjük és szinte mindent meg tud jegyezni ezután, amit csak akar. Gondoljon rá úgy, hogy kapott még egy iciri-piciri agyat, aminek a kapacitása hatalmas, internetkapcsolata van és ellentétben az eredetivel, ez soha nem felejt majd el semmit.
– Csúcs. Erről láttam valami filmet.
– Én is, de az sci-fi volt, viszont ez itt most a valóság.
– Nagyon helyes. Tudja, öregszem és szép lassan nem tudok már lépést tartani a fiatalokkal. Nem baj, ha egy kicsit okosodom.
– Ismét, immár harmadszor mondom, nem észt kap, hanem memóriát.
– Beokosít.
– Nem.
– Dehogynem. Simán nyernék a „Legyen ön is milliomosban”, pedig ott okos emberek játszanak. Nekem ne mondja, hogy ők buták! A kedvenc vetélkedőm.
– Nem buták, csak nem okosak. Tudom, hogy ezt elég nehéz megérteni önnek, de innentől fogva nem számít okosságnak, ha tud valamit. Az információ már ott van, csak le kell hívni, rá kell keresni. Ezt segíti az új agya is. Ha ezentúl átlapoz egy lexikont, akkor azt meg is fogja jegyezni. Ez olyan, mintha a vetélkedőjében innentől fogva, mindenki használhatna internetet a válasz előtt.
– Az csalás.
– Na, ez az! Maga szerint az okos, aki meg tudja nézni az interneten azt, amit egy pillanattal ezelőtt kérdeztek?
– Rendben. De akkor mi van, ha kimegy az internet? Megint jön a jó öreg ész, nem?
– Hova megy ki?
– Mitt’om én. Áramszünet lesz.
– Éppen ez lényeg. Innentől nincs áramszünet, mert az agyába ültetjük bele a memóriát. Az agya látja majd el táplálékkal az elemeit. Amit eszik, abból lesz neki áram.
– A palacsintáimból?
– Ha azt eszi.
– Gondolom, a tökfőzeléktől nem tölt fel a pici agyam aksija.
– Ha azt eszi, feltölt.
– Dehogy eszem, utálom.
– Istenem, akkor ne egye. A lényeg, hogy amint beültetjük a memóriát, az már a magáé lesz, amíg él.
– De nem csalás ez? Mondjuk jelentkezem a „Legyen ön is milliomosba” és nem mondom el hogy van még egy agyam.
– Miért mondaná? A magáé. Másnak is lehet. Mindenkinek lehet, és van is. Higgye el, a fiatalok többségének már van.
– Kicsi plusz agya?
– Persze.
– De akkor mi a poén a játékban? Mármint ha mindenki tud mindent?
– Hát ezentúl nem sok poén lesz benne, azt meg kell hagyni.
– Akkor tehát, aki eddig okos volt, az mostantól nem az? Ez tudja, elég elkeserítő a szakmámat nézve.
– Tudja mit? Igen. Eddig teljesítmény volt megjegyezni valamit, és ezért azokra az emberekre felnéztek, akik valamilyen ok miatt erre képesek voltak. De most már nem lesz az. C’est la vie.
– Értem én, csak nehéz megemésztenem. Tudja, régen csak ez számított.
– Az emberek régen is azokra néznek fel, akik valamit jobban el tudtak végezni másoknál. Mindegy mi az.
– Hát azért nem mindegy.
– De. Képzeljen el egy kerek izét, amit lyukakba próbál valahogy beletenni. Ha jól csinálja, milliomos lehet belőle.
– Most miről beszél?
– A golfról. Marha messze lévő lyukakba kell lökdösni a kerek izét. Vagy ilyen a billiárd, ahol asztalon lévő lyukakba kell lökdösni. Vagy ilyen a labda, amit különböző formájú célba kell lökdösni, dobni, rúgni, ütni. Pedig erre egy majom is képes, csak nem olyan ügyesen. Az emberek szeretnek dolgokat lyukakba lökdösni. Aki jó benne, az jutalmat kap. Nagy jutalmat. Az sem baj, ha nem tudja megjegyezni a nevét. Akkor is, ha az egésznek semmi értelme nincs. A lényeg, hogy jobban csináld, mint mások. Na, az okosság is ilyen. Amíg kunszt volt sok mindent tudni, addig felnéztek arra, aki ügyes volt. Mostantól le se fogják sajnálni az illetőt. Ez lesz az átlag, és az átlagot senki nem értékeli.
– Ez elég… elkeserítő. Tudja, a szakmám…
– Ez van. Szóval, ha ki akar tűnni, akkor sajnos a memória nem fog segíteni magán. Inkább válasszon valami kerek izét, amit be lehet juttatni valahova és gyakoroljon sokat. Ott még vannak lehetőségek.
– Akkor mi van, ha kicsit befektetnék és több memóriát építene belém?
– Semmi. Persze több adat férne el, de értse már meg: a memória ezentúl már csak pénzkérdés lesz, nem teljesítmény. Ha valaki akar lenni, akkor olyasmivel foglalkozzon, amit nem lehet megvenni, csak elsajátítani. Tudja, kerek izék és lyukak. Vagy kerek izék megfelelő helyre való csapkodása, dobálása.
– Muszáj kereknek lennie?
– Nem. Lehet hosszúkás is. Vagy nagyon nehéz. Mindegy, csak maga legyen benne a Jani, és más ne. Ami mindenki által elérhető, az senkit nem érdekel.
– Értem.
– Akkor jó. Nos, beültetés? Pár perc és falhatja a világot, soha semmit nem fog elfelejteni. A lába előtt hever majd minden adat. Pontosabban a homloklebenye mögött pár centivel.
– De mindenkinek ott lesz.
– Hát ott.
– Akkor… jaj, tudja a szakmám miatt…
– Árulja már el, mit dolgozik?
– Tanár vagyok.
– … aha, már értem.
– Tudja, ha mindenki okos… vagyis bocsánat, tudom, ez már nem okosság, ha mindenki tudhat mindent…
– Tudni fog mindent.
– Akkor én… mit tanítsak, ha már tudják?
– Gondolkodni. Arra még nincs beültetés.
– De hogyan?
– Hát, ha nem tudja, akkor azt javasolom, inkább próbálkozzon a golyókkal és a lyukakkal.