A második emelet elképzelhetetlenül gazdag volt. Széles, fényes folyosók ameddig a szem ellátott. Márványpadló csillogott szolidan. A mennyezetről szigorú ritmusban elegáns csillárok lógtak.

Lassan indult el a folyosón. Az ajtók vastag, intarziás berakásaikkal olyan helyeket és időket rángattak a jelenbe, amelyhez eddig csak a valamilyen képernyőn keresztül volt szerencséje. Önkéntelenül is szaporábban vette a levegőt, és ezért szégyellte magát. Hiába, vannak olyan emberbe égetett reflexek, melyek fájó jelenlétét csak akkor vesszük észre, amikor már működnek.

Jobb oldalán földig érő ablak kísérte a folyosót. Földbe gyökeredzett a lába. Most vette észre, hogy milyen magasan is van. Az üvegen túl a lába alatt zöld ligeteket látott, parkokat, bennük pavilonok, úszómedencék kínálták magukat. A makulátlan zöld gyepen, a medencék azúrkék vízében elvétve embereket is megjelentek. Nem voltak sokan, és szemlátomást jól érezték magukat. Persze a bánat és a szorongás nem mindig látszik madártávlatból. Ami fentről szép, az közel érve maga lehet a rothadás. A magasság torzít és széles teret ad a képzelet számára. Ezért szükséges a felemelkedés ahhoz, hogy az embert ne zavarja az, ami fölött hatalmat gyakorol, jutott eszébe a gondolat. Nem tudta eldönteni, hogy az övé, vagy hallotta valahol. Végül is mindegy, most már az övé.

Az iskola valahol alatta terpeszkedett, de innen egyetlen részletét sem volt képes felfedezni. Képtelen volt elszakadni a látványtól. Újra és újra átpásztázta az álomszerű édenkertet. Ahogy szeme meg-megállt egy részleten úgy vált egyre mélyebb meggyőződésévé a gondolat, hogy az itt lakók soha életükben nem jártak még az alsó szinteken. Hány és hány regény, színmű, film ragadta már meg ezt az allegóriát? Talán milliónál is több. A gazdagok fent, a szegények lent, az urak a magasban szárnyalnak, a szegények a porban csúsznak-másznak. Elcsépelt közhely, gondolta, majd felnevetett. Hiszen itt áll a kellős közepében. Amit lát az most a valóság, nem holmi szerencsétlenül összeeszkábált regény. Ez van. Itt és most. És mindez nem hasonlat. Hogyan is lehetne az? A gazdagok valóban fent laknak. Penthouse. Vajon miért mindig az a legdrágább lakás a házban? Mert fent van. A lenézés élményét meg kell fizetni. A valóságos és az átvitt értelmű lenézés egyformán sok pénzbe kerül, szinte minden társadalomban. Márpedig, ami drága, azt csak kevesen engedhetik meg maguknak. Így ér össze a tárgy és a szellem, egy második emeleti penthouse teraszán. És a valóság nem lehet elcsépelt. Az csak megszokott lehet. Semmi több.

Ideges lett, de nem tudta volna meghatározni, hogy miért. Talán a fel felbukkanó medencék üdítő kékje tett rá ilyen hatást. Vágyott a vízbe. Az a vágy, mely egészen idáig elhozta, összekeveredett ezzel az újszerű, erőszakos vággyal. A kettő közös gyökerekkel rendelkezett. Ehhez kétség sem fért. Mégis, volt benne valami egészen más. Talán az íze tért el attól, amit a felfelé kapaszkodás közben oly könnyedén megszokott. A most érzett vágy erős volt, de ízetlenül, nem volt tartalma, csak érzete. Mintha egy üres doboz nyílt volna meg előtte, mely anélkül hívogat, hogy bármit is ígérne. Végtelen erővel vonzotta a kinti vidék, miközben semmit nem látott ott, ami valóban érdekelte volna. Maga a látvány nyújtogatta felé ragadós csápjait, és ő elképzelte, hogy végül enged a vonzásnak és leereszkedik valahogy a zöld ligetek szintjére. Talpa alatt érezte a bársonyos gyepszőnyeget, a medencék hűs ölelését. Az érzés bár hatalmas volt, de nem ígért ennél többet, csak ismétlődő érintést és ölelést. A végtelenségig. Nincs benne semmi ismeretlen, nincs kihívás, csak a puha, már most is jól látható jelen.

Megrázta a fejét, és megpróbálta összeszedni magát.

Ahogy egyre ismerősebbé vált a vidék úgy vette észre a buja zöld mező alatti különös alakzatokat. Mesterséges peremek hegygerincként türemkedek ki az amúgy is változatos talajon. Itt-ott kilátszott még a beton, de a növényzet lassan ott is teret hódított hála a szorgalmas kezeknek, melyek szemlátomást keményen dolgoztak azon, hogy minden szemnek kellemetlen kopár felületet eltüntessenek.

Egy kertész csapatot fedezett fel éppen alatta. Szakis gyerekek voltak, ehhez kétség sem fért. Megismerte az egyenruhájukat. Ahogy a pálya körüli kertekben úgy itt is végezték a dolgukat. Fentről nem vehetett ki arcokat, de innen is látta, hogy gyorsabban és erőteljesebben dolgoznak, mint a gyakorlatok alatt. Gyerekhangyák egy hatalmas termeszvárban. A lenti csapat egy a fák között kitüremkedő fém állványzathoz igyekezett, mely egy magasabb, hosszan elnyúló zöld gerinc mögött éktelenkedett. Amint odaértek, többen felugrottak a gerincre, és ott valamit építeni kezdtek. Néhány perc alatt egy vékonyka vastraverz jelent meg munkájuk nyomán. Ekkor néhányuk a gerinc aljához készített növényket nyújtott fel a traverzen állóknak, akik sűrű sorba rendezték azokat. Pillanatok kellettek csak ahhoz, hogy a gerinc mögötti állvány már csak félig látsszon ki a frissen felhúzott építmény mögött. Hosszú ideig nézte a munkálatokat, mire ráköszöntött a felismerés: a már alig látszó állványzat egy stadion óriási lámpakonzolja volt. Annak is a legfelső pereme. Ezt torlaszolták el szemnyugtató, hívogató zölddel a gyerekek. Újra – most már tudva, hogy mit kell keresnie – végignézett a tájon. Ott voltak az árulkodó jelek. A lenti sportpályák és stadionok legmagasabb pontjai fel-felbukkantak a sűrű, zöld rengetegben.

– Soha nem tudtam eldönteni, hogy mi lesz magával – szólalt meg mögötte valaki.

Felismerte a hangot. A fakó királynő volt. Az első ember, akit megpillantott ezen falak között.

– És mi lett? – kérdezte miközben még mindig a lenti munkálatokat figyelte.

Nem mert megfordulni.

– Feljutott ide. Ezt kevesen mondhatják el magukról.

– Ön elmondhatja.

– Én nem lakom itt, csak néha felhívnak. Az első és a második emelet között kimondhatatlanul nagyobb a különbség, mint az első és az alatta elvő összes szint között.

– Mert ez már nem az iskola – bólintott Prudencia.

– Úgy van. Ez már nem az. Sok minden húzódik alatta, nem csak az.

– A sportpályák például.

– Például.

Prudencia megfordult. Az előtte álló Dominika egy hajszálnyival sem változott azóta a reggel óta. Hideg, kemény szemei élénken ugráltak hűvös, hosszúkás arcának keretében.

– Miért van itt?

– Azt hiszem, hogy dolgom van errefelé.

– Valaki hívta?

Prudencia megrázta a fejét.

– Akkor? Azt nem hiszem, hogy ennyi ajtót felejtettek volna nyitva. Különösen azért, mert ide csak lifttel lehet feljutni.

– És lám, én mégis itt vagyok.

Dominika újra kérdezni akart valamit, de aztán meggondolta magát.

– Elég különös egyenruhája van – váltott végül témát. – Úgy tűnik, hogy azóta sem szereti a rendet.

Prudencia magára nézett. Teljesen kiment a fejéből, hogy iszonyatosan nézhet ki. Fekete lába kikandikált szintén koszos, kissé megtépázott pizsamája alól.

Felnevetett.

– Ezt nem igazán tudom megmagyarázni. Túl hosszú időbe telne.

– Pedig valamit gyorsan tennie kell. Vagy magyarázatra van szükség, vagy cselekvésre. Mindkettő jó, de legalább az egyik elengedhetetlen. Rendben van, nem kérdezem, hogy hogyan került ide, de ha itt akar maradni, akkor az itteni szabályok szerint kell játszania.

– Itt is vannak szabályok? Most őszintén meglepődtem.

– Ne ízetlenkedjen. Szabályok mindenhol vannak. Attól van rend. Rend pedig szükséges ahhoz, hogy emeletek létezzenek. Beleértve ezt az emeletet is. A kérdés tehát nem az, hogy vannak-e szabályok, hanem, hogy ki hozta őket és kinek kell betartani azokat.

– És itt ki hozta a szabályokat?

– Azok, akik itt élnek. Ezért könnyű nekik betartani. De attól még be kell tartani, különben szétesik minden. Tehát?

– Tehát?

– Mi a magyarázat erre a… – Prudenciára mutatott. – Nem is tudom, hogy mire.

– Ezt elég nehezen tudnám most felvázolni, feltéve, ha nem ismer egy mélyben álló oszlopcsarnokot, melyen egy óriási kürtő áll.

– Soha nem hallottam róla – vágta rá Dominika.

– Biztos? – hunyorgott rá Prudencia.

– Most ne kezdjük bele egy ilyen körbe. Ha azt mondtam, hogy nem ismerek ilyesmit, akkor az úgy is van. A lényeg, hogy nem tudja megmagyarázni.

– Ebben az esetben nem.

– Akkor viszont nincs sok időnk! – bólintott határozottan a nő és sarkon perdült. – Jöjjön utánam.

– Hova megyünk?

– Fürödni és felöltözni. Mondtam, hogy vagy magyarázat, vagy cselekvés. Úgy tűnik, hogy a második marad.

Erős tempóban gyalogoltak el egy ajtóig. Dominika nem nézett hátra úgy ragadta meg a kilincset. A jó három méter magas ajtó nehezen fordult el a zsanérjain. Prudencia belépett a nő után, aki azonnal nekiveselkedett az ajtónak, mely végül döndülve záródott be erőfeszítésének köszönhetően.

Inkább teremben álltak, mintsem szobában. A falakon szekrények sorakoztak, mintha egy maszkabál próbatermében cseppentek volna.

– Ez elég veszélyes volt – sóhajtott megkönnyebbülve Dominika. Prudencia most először látott a nő arcán valódi érzelmet.

– Igen?

– Igen. Itt fent mindennek súlya van. Főként azoknak, akik nem itt laknak.

– Mert rájuk más szabályok érvényesek? – mosolygott Prudencia.

– Hát persze. Aki lentről jött, az hozza magával azokat a szabályokat, amik rá érvényesek. És ezek nem keverednek össze azokkal a szabályokkal, amit az itt lakók maguknak tartanak be. Mint az olaj és a víz. Hiszen maga történelem tanár. Ennyit azért csak megértett már a szakterületéből.

– Én már matematika tanár vagyok, ha nem emlékezne rá.

– Hagyjuk ez az önsajnálatot! – legyintett Dominika.

– Ez maga szerint önsajnálat…

– Árulja el, hogy mit keres itt. Ne kerteljen, ne hazudjon. Tudnom kell.

– Mert?

– Mert annak megfelelő lesz a következő lépésem. Itt most nincs idő finomkodni. Miért jött ide?

Prudencia elgondolkodott egy pillanatra. Amit legszívesebben mondott volna, azt maga sem hitte. Nem látta az utat, csak azt, hogy azon áll. Nyilván mindenki így van ezzel, aki az ismeretlen jegét töri. Ettől még nehéz lett volna a célhoz vezető utat értelmes szavakba önteni.

– Tényleg nem tudja? – csóválta meg a fejét Dominika. – Azt hittem, hogy van egy terve.

– Talán volt, de azt elmosta az iskola. Az új terv pedig elég keszekusza. Ahogy as Iskolaszent mondta valamikor pár órája: az ember azokra a falakra támaszkodik, ami valahogy alá került, és nem azokra, amikre szeretne.

Dominika szeme elkerekedett: – Beszélt az iskolaszentjével?

– Igen. Ma. Vagyis tegnap. Nem tudom, mióta vagyok fent.

– De beszélt vele.

– Igen.

– A másodikkal.

– Igen. Fent, valahol a felhők fölött, bár ennek a kijelentésnek így semmi értelme nincs.

A nő arcára mély megrökönyödés ült ki.

– Prudencia, figyeljen! Nem tudom, hogy ki maga. És azt sem, hogy mit akar, bár most nekem úgy tűnik, hogy ezt maga sem tudja.

– Ezt ennyire konkrétan azért nem állítanám. Egyre tisztább a kép…

– Én megpróbáltam figyelmeztetni kétszer is.

– Maga volt az az étkezőben?

– De már látom, hogy nem ez a dolga… – Dominika megtorpant egy pillanatra. – És maszk volt rajta?

– Kicsodán?

– Az iskolaszenten?

– Nem. A kezében tartotta.

– Látta az arcát?

– Elég jól.

Dominikán egy sereg érzelem suhant át.

– Mindenképpen fel kell normálisan öltöznie.

– Ez nem elég jó?

– Ugye viccel? Ezen az emeleten a ruha az egyik legfőbb szabály – mosolyodott el Dominika és a szekrényekhez lépett. Szakértő szemmel kezdett válogatni a ruhák között.

– Biztos, hogy nekem erre van szükségem? – kérdezte Prudencia.

– Egészen biztos. Feltéve, hogy itt akar maradni egy percnél tovább. Itt ez a belépőkártya. Az első a kapcsolat, a második a színház, a harmadik a közös titkok. Ebből magának csak a második áll rendelkezésre, de ha jól játszik, akkor életben maradhat – mondta és átnyújtott egy elegáns, egyáltalán nem hivalkodó kosztümöt. – Ez pont jó lesz. Elég üzleti.

– Én nem akarok itt üzletelni.

– Itt minden egyes lélegzetvétel üzleti is. Ez is szabály. Fürödjön le és öltözzön – biccentett fejével egy ajtó felé.

Prudencia nem érzett ellenállást magában. A ruha tetszett neki. Még az ő szeme is azt súgta neki, hogy drága anyagból készült.

– Megjegyezném, hogy bár szabályos ruhában leszek, de attól az arcom még ugyanaz maradt, mint volt.

– Itt senki sem látta még magát.

– Azt kétlem.

– Higgye el. Ami lent van, az nemigen jön ide fel. Készülődjön.