Kora reggel volt. Véletlenül látta meg egy internetes hírben. Nem is gondolkodott. Azonnal kinyitotta az elektromos naptárt – pedig nem nagyon szerette ezt a fiataloknak való huncutságot –, és beállította az emlékeztetőt. A naptár megkérdezte, hogy mennyi ideig jegyezze meg a dátumot.
– Ezer évre, öcsém, ezer évre – dünnyögte és beírta a mezőbe, hogy 1000. Nyilván hibaüzenet lesz. Nincs ember, aki ezer évre gondolkozna előre. Talán a gépek igen, de azokat meg nem érdeklik a kerek számok, és különben is, a gépek most még csak követik a programokat, nem alkotják azokat. Majd pár száz év múlva. Akkor lesz ám szép világ.
A naptár mindazonáltal elfogadta a beállítást.
Megnézte a következő évet, és örömmel nyugtázta, hogy a gép kiszínezte a május 26-át. Akkor péntekre esik majd, de idén csütörtökre.
Nagyot sóhajtott, és tervezgetni kezdett. Mert holnapután ünnep lesz. Nem is akármilyen: május 26. Az év legjobb napja.
Reggel felkel és iszik egy normális teát. Semmi koffeinmentes rooibos, semmi vérnyomáscsökkentő hibiszkusz. Frászt. Fekete teát iszik majd, amit előtte ronggyá áztat, hogy az a kis csersav és koffein is kioldódjon belőle, ami még csenevész tea-kisbabakorában épült bele. És mehet bele a nagy kiskanál – nem az a szánalmas kis kiskanál – méz és citrom. És amikor majd belekortyol, csak úgy csattog majd a szájpadlása a tannintól.
És kakaós csigát eszik hozzá. Erre a napra nincs gyomorvédő kása. Sajnos elfogyott. Ó de kár!
A szabit majd előtte való nap kiírja. Vagy nem. Egyszerűen csak beteget jelent. Vagy esetleg még azt sem: beüzen.
A délelőtt egy kiadós fürdéssel kezdődik. Esténkét szokott, de most délelőtt lesz a merülés. Ázni fog, mint egy esőn felejtett ruha. Zenét hallgat majd hozzá, és még az is lehet, hogy elalszik a meleg vízben. Aztán amikor kikászálódik, olvasni fog. Csak úgy bármit. Lazán, semmi komoly elköteleződés. Dél környékén pedig elmegy egy nagyot sétálni. Nincs terv. Valami ismerős helyre megy, vagy éppen a város olyan részét látogatja meg, ahol még soha nem járt. Nézi majd a házak homlokzatát. Talán egyik-másik bérházba be is lóg, ahogy adódik, nincs kényszer.
Kiválaszt egy parkot magának és ott is olvas egy kicsit, és ha már éhes lesz, akkor betér egy ebédre. Bárhova. Egy ilyen napon nem érdemes átnyálazni a pénztárcát. Mindent csak érzés szerint.
Délután hazamegy és lepihen. Másfél óra szunyóka. Könnyű álom, miközben besült majd a délutáni nap és sárga fénycsíkokat rajzol a kanapé oldalára.
Amikor felébred, jöhet egy újabb tea. Pár oldal a könyvből, majd…
Most először érezte, hogy hevesebben dobog a szíve.
– Akkor is – mondta hangosan.
Tehát tisztességesen felöltözik és…
– Akkor is – mondta újra.
Ez egy ünnep. Az én ünnepem. És mint ilyen, ezen a napon kell belevágni valamibe. Valami nagyba. Mikor, ha nem ezen a napon? Hát nem?
Elmegy Elektrához.
Egy üveg borral kopogtat be hozzá, és együtt végre megisszák azt a húszéves Nebbiolot. Mikor, ha nem most? Elektra szemébe néz majd és mond valamit. Bármit, ami ehhez a naphoz illik. Majd jön magától.
Aztán pedig kiderül, hogy merre kanyarodik tovább a nap.
De bárhová is vezesse az este, ő nem fog elkeseredni.
Nem.
Az ember maradéktalanul kihasználja a napot, ami csak az övé. Az övé, hiszen ő alkotta meg a semmiből. Mint egy derűs isten.
Persze azért jó lenne, ha Elektrával evezne át a holnapba. Jó lenne.
– Te hülye vagy! – mondta miközben feltápászkodott a gép mellől.
Igen. De ez az én napom lesz, gondolta. Az én saját bejáratú, magán ünnepem. Ilyenkor érvényes a hülyeség. Érvényes minden, amit eddig nem mert megtenni. Érvényes kosarat kapni vagy társat kapni egy életre. Érvényes bátornak lenni, a jövőbe nézni, legyinteni a múltra, hagyni a józan észt a fenébe.
Mire való az ünnep, ha nem erre?
És ha valami nem jön össze, ha Elektra ajtót mutat neki, sebaj. Jövőre is lesz egy nap, ami csak az övé. És innentől ezer évig.
Fütyörészve tette fel a teavizet. Két nap múlva ünnep. A legnagyobb a világon.
*
Május 26-án tartják a „Csinálj magadnak egy saját ünnepnapot” napot. Egészen egyszerű megtartani: Csinálj magadnak egy saját bejáratú, magán ünnepnapot. Nem kell sok hozzá: Tartsd meg.
Én ezt úgy tettem meg ma hajnalban, hogy megírtam ezt a kis történetet és kinyitottam a Közösségi Olvasók Társaságát.
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)
Szép emberek(4)