Elment a net és nem jött vissza többé. Egy ideig reménykedtek, majd elfogadták a tényt. Főként a fiatalok szenvedtek a hiánytól. A falu egy ideje már nem kapott hírt kívülről és a vezetők úgy döntöttek, hogy talán ez jó is így. Jobb, mint valamit megtudni, amit úgy is sejtettek. Meghozták a határozatot, melynek értelmében senki sem távolodhat el a falutól egy kilométeres körön túl, mely valójában Oriána kiszuperált büfékocsiját jelentette a bekötőút végén. A kilométert nemigen jegyezte meg senki, de a lepusztult lakókocsit, ahol nem is olyan rég még elviselhető fagylaltot lehetett kapni igen.
Hónapokig nem történt semmi. Áram még volt hála a napelemeknek és annak, hogy a falu vezetősége régen paranoiásnak tűnt. Most előrelátónak nevezték őket.
Lassan csordogált az élet. Kintről főként távoli zajok és baljós felhők tudatták velük, hogy jó helyen laknak. Más nem. És ennek főként az öregek örültek igazán. Addig jó, míg minden így marad, mondák, és így is gondolták. A fiatalok pedig tovább szenvedtek a semmittevésben. Egészen addig a bizonyos vasárnapig.
*
Robinzon aznap reggel komótosan sétált ki a falu központjához. Kezében egy kartonlapot, és egy kalapácsot szorongatott – két szög is lapult a zsebében. Biccentett a kocsma előtt ücsörgő öregek felé – bor még bőven volt a tavalyi hordókban, így az ő életük még nem billent meg igazán – ők visszabiccentettek, és lanyha érdeklődéssel nézték, ahogy a férfi kiszögeli a hirdetőtáblára a kartont. Vastagon szedett írás volt rajta.
MA ESTE FILM!!!
HELYSZÍN: KOCSMA.
IDŐPONT: 20.00
Robinzon ravaszkás mosollyal az arcán sétált vissza a házába, de még be sem lépett a kertbe, amikor egy kölyök ért a sarkába.
– Robinzon bácsi!
Robinzon megfordult és csendre intette a kamaszt.
– Mit nem értesz a kiíráson?
– Van net?
– Az van kiírva?
– Nem, de… – bizonytalanodott el a kölyök.
– Este film! Ha érdekel, ott leszel.
– De milyen film?
– Film. Amilyennel tele van net.
– Van net? – csillant meg a gyerek szeme ismét.
Robinzon egy pillanatig mélységes sajnálatot érzett. Látta a vágyat a kölykön, azt a végtelen sóvárgást, melynek régen függőség volt a neve. Rabság, ha így tetszik. Elmosolyodott és kedvesen, de határozottan szólalt meg újra.
– Bogumil, fiam. Ennél nem mondok többet. És ne küldj a nyakamra senkit, mert akkor nem lesz film. Megértetted?
A gyerek bólintott. Még mindig csillogott a szeme és ez Robinzont nevetésre késztette.
*
Hétkor már tulajdonképpen mindenki ott volt a kocsma előtt. Az öregek nem csak a műsor miatt várakoztak, hanem mert Robinzon és Oriána negyed órája kitessékelte őket az asztalok mellől. Vártak. A gyerekek a netről sugdolóztak, streamingről és olyan dolgokról, amit az öregek csak hírből ismertek. Mindenki izgatott volt, és ez igencsak jót tett a vasárnap estének.
A kocsma pontban este nyolckor nyitotta ki az ajtaját. Robinzon jelent meg a küszöbön.
– Emberek. Ahogy mondtam, hamarosan egy filmet nézhetünk meg közösen. Kérem, hogy a kényelmes székekre a nőket engedjétek leülni. A kicsik a képernyő előtti pokrócokon foglalhatnak helyet. Aki nem kívánja nézni az előadást, annak a hátsó asztaloknál alakítottunk ki helyeket. Őket arra kérem, hogy ne legyenek túl zajosak. A hangszórók nem túl erősek – mondta egyszuszra és félrehúzódott.
A kocsma egy szempillantás alatt megtelt. Az ablakot függönnyel takarták le, előtte a kocsma régi TV készüléke álldogált, mely már hónapok óta nem közvetített semmilyen adást. Most halványan derengett és már ez a kis elektromos vibrálás is izgalomba hozta a társaságot. Amikor mindenki elhelyezkedett, Robinzon a TV készülék elé lépett és lehajolt. A teremben várakozók többsége csak most vette észre azt a szürke dobozt, mely egy sámlira téve csendben várakozott. Robinzon a doboz tetejéről egy jóval kisebb fekete apró dobozkát fett fel, melyet furcsa, kattogó hangok kísértében eltüntetett a nagyobb szürke doboz belsejében.
– Az mi, Robinzon bácsi? Modem? – kérdezte egy kölyök, aki közvetlen a TV készülék elött ücsörgött izgatottan.
– Majd meglátod – mondta Robinzon, aki nem fordult meg, hanem valamit megnyomott a dobozon. Néhány másodperce elteltével a TV életre kelt. Hullámok futottak át rajta, majd egy színes kép jelent meg váratlanul, ferde volt és fekete-fehér csík húzódott éppen a közepén. Aztán a kép kitisztult, nem volt olyan éles, mint amit megszoktak a kölykök, de kép volt, mozgókép.
A film elkezdődött és a fejekben zakatoló kérdések idővel semmivé váltak, ahogy a képek peregni kezdtek.
Itt-ott tapsoltak. Főként az öregek. A fiatalok tátott szájjal bámultak. Hónapok óta nem láttak semmit képernyőn keresztül.
– Hát ez? – kérdezte Ariadné, amikor Robinzon a leghátsó sorba húzódott.
– A padláson találtam. Volt egy csomó kazetta is. Nem nagy gyűjtemény, de több mint a semmi.
– Jóval több. Ez komoly előrelépés – bólintott a nő.
– Vagy hátra. Nézőpont kérdése.
– A lényeg, hogy egy lépés valamerre. – A falu szerint együtt voltak. Ők még nem tudtak erről. – És ha nem lesz áram? – kérdezte Ariadné.
– Akkor visszalépünk egyet. Vagy előre, ugye?
– Az-az?
– Könyveink vannak. Marad a felolvasás. Oda elég egy gyertya is.
Ariadné bólintott.
Egy ideig csendben nézték a filmet.
– Egyébként mi ez a borzalom?
– Az a címe, hogy Mad Max. Nem ismered? Az első rész.
– Jesszusom, van több is? Nekem oktatófilmnek tűnik.
– Hát… akkor még nem annak szánták – vont vállat Robinzon. – De most talán annak is jó lesz.
– Reméljük, hogy nem – fogta meg a férfi kezét lopva Ariadné.
Aztán őket is magába szippantotta a történet.
*
Június 7. VCR (videomagnó) napja
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Mindenki Augusztusz bácsija(4)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)