/Szerdánként általában a Közösségi Olvasónak szoktam írni, most kiteszem mindeki számámra. Kösznöm azoknak, akik tagáságukkal támogatnak. V.L./
Leona kinyitotta az alagsorba vezető ajtót. Lentről felszűrődött a játék ismerős zaja. Hevesen vert a szíve. Legszívesebben lerohant volna, hogy csatlakozzon, de a konyhában még volt egy kis teendője, azt pedig nem kockáztathatta meg, hogy Titusz szülei berágjanak a társaságra. Az egyetlen pince volt, ahol éjjel nappal mehetett a játék anélkül, hogy az ősök hőbörögtek volna. Leona úgy vélte, hogy Titusz szülei hősök, az ifjúság megmentői. Most éppen ő volt a soros a mosogatásban, és a takarításban. Délután öt volt. Titusz anyja még nem volt otthon, és az apja is később érkezett valami értekezlet miatt. Mindezt a közösen megosztott naptár miatt tudta: A többiek számára is egyértelmű volt, hogy mikor kell majd nekik egy kis házimunkával kiengesztelni Titusz istentermészetű szüleit.
Beindította a mosogatógépet és egy ideig figyelte, ahogy a kijelző átvált az ECO programra. Az ételt pár perc múlva befejezi a sütő, és akkor mehet le a többiekhez, hogy vacsoráig – amit mindig kikapcsolt gép mellett, együtt költöttek el röhögve az egymással szembe tolt kanapékon ülve – még lejátsszon pár menetet. A kocsibehajtó felől fénycsóvák jelezték, hogy a ház ura megérkezett. Leona egy pillanatig azon tűnődött, hogy inkább lemegy a pincébe, minthogy összefusson Titusz apjával. Nem mintha nem bírta volna az öreget, de egy öregemberrel beszélgetni mégiscsak kínos és időpazarló dolog. A sütőnek még volt öt perce, így a kérdés eldőlt.
– Szia, Leona! – szólalt meg váratlanul Titusz apja.
Leona ijedten perdült meg a sarkán.
– Azt hittem… – hebegte.
– Mit hittél?
– Hogy a kocsi… hogy…
– Mi van a kocsival?
– Most jött… – mutatott a konyhaablak felé, ahol a fényszórók még mindig fénycsíkot húztak az üvegre.
– Az Margaret. Én itthon vagyok már egy ideje – mosolygott a férfi.
– Aha! Ezt nem tudtam – bólintott Leona.
– Semmi baj. Egyébként minden rendben?
Leona bólintott. – Persze. A vacsora hamarosan kész.
– Isteni. És mi lesz?
– Spagetti. Sütőben sütve.
– Az igen. Szeretem, amikor te vagy soron.
Leona szégyenlősen megvonna a vállát.
Gusztáv, Titusz apja tényleg jó fej volt. Kissé merev és némileg humortalan, de attól még rendes alak, ahogy Margaret is megállta a helyét. A legfurcsább közülük maga Titusz volt, aki alig evett – öröklött bélgyulladás kínozta –, és soha nem pihent. A játékban olyan munkabírása volt, ami idővel örökös vicc tárgyává vált közöttük. Titusz a ló. Titusz az örökmozgó. Titusz a játékgép, és így tovább.
– Menj le nyugodtan – nézett a sütő felé Titusz apja.
– Biztos? Megvárom, hogy kész legyen.
– Menj csak. Úgy is kéne már egy új, normálisan programozható sütő. Most legalább tudatosítom magamban, hogy mennyire – nevetett fel az öreg.
Leona bólintott egyet és elindult az ajtó felé.
– Egész éjjel itt lesztek? – kérdezte Gusztáv.
– Ez a terv. Egy komoly pályán vagyunk és nem hiszem, hogy hajnalig kikeveredünk belőle.
– Nyilván nem. Ki kívánna ilyet? – tárta szét karját az öreg.
– Szia, Leona – jelent meg az ajtóban Margaret. – Csak nem spagetti?
– De, csókokom! És elég finom.
– Te egy angyal vagy! – adott csókot Leona arcára Margaret.
Leona arra gondolt, hogy angyaltól ő igencsak távol áll, viszont Titusz szülei elég jó tempóban haladnak a megüdvözülés felé. Jó lenne egyszer ilyen öreggé válni.
– Hallom, hogy hajnalig fent lesztek a hálón.
– Igen, de ha kell, akkor az egyszerűbb felbontást…
– Nem! Sőt, Gusztávval majd spórolunk egy kis sávszélességet. Tegnap letöltöttem pár részt a sorozatunkból, hogy ma éjjelre elég sávotok legyen. A hegyvidék nem egyszerű terep, oda kevés a gyenge felbontás.
Leona szája tátva maradt.
– Tetszik tudni, hogy hol tartunk?
– Nyilván tudom. Hiszen szinte itt éltek. Az ember figyel azokra, akikkel együtt él. És Titusz sem néma. Csak majdnem – nevetett fel Margaret, így Leona is jogosnak érezte, hogy elnevesse magát.
– Akkor én megyek – mutatott az ajtó felé Leona.
– Persze. Siess és vacsoráig ki se dugd a fejed a netről. Majd leviszem a vacsit.
– Igenis! – tisztelgett katonásan Leona.
Margaret viszonozta a tisztelgést.
Leona már a folyosón állt, amikor Gusztáv kérdése utolérte.
– A fejetek jól van? Senkinek sem fáj?
Leona megtorpant.
– Nem. Mostanában nem volt komoly migrén senkinél.
– Az jó. De szóljatok, ha valakinél beüt. Nem szeretném, hogy innen egyenesen a korházba menjetek.
– Nem hiszem, hogy ilyesmiről szó lehet. Ne tessék aggódni.
– Mi azért aggódunk. A fejetek egy komoly műszer. Annyi adatot feldolgozni másodpercenként nem könnyű feladat. Régen a gyerekek a felét sem kapták egy nap alatt, mint ti ott lent egyetlen perc játék közben. Ez már más világ, de az agyatok még mindig a régi. Szóval csak okosan. Nincs több játék, ha fájni kezd a fej. Érthető?
– Persze. Ne aggódjon. Ha fáj, levesszük a sisakot.
– Nem. Ha fáj, akkor leveszitek a sisakot és többet nem veszitek fel aznap. Ezek a szabályok. Annyit játszhattok, amennyit akartok, de a fejfájást tisztelni kell. Egy hülye játékért, még akkor is, ha azt élvezitek, nem éri meg kiégetni az agyatokat.
Leona biccentett. Ilyen kedves emberek nem léteznek. Hol, melyik univerzumban élnek olyan öregek, akik azon aggódnak, hogy az éjjel nappal a pincéjükben lógó kamaszok mennyire erőltetik meg magukat a netes játékokon? Talán robotok, gondolta Leona, pedig tudta, hogy nem azok. Közvetlenül Gusztáv bácsi után veszélyes volt bemenni a vécébe, és ezt mindenki tudta.
– Nem lesz baj. Ha fáj, akkor nincs net.
– Akkor aznap nincs net. Halljam!
– Akkor aznap nincs net – ismételte vigyorogva Leona.
– Helyes! Óvni kell azt a kis kopjútert, ott fent. Aki megszegi a szabályt, az többé nem jöhet ide – zárta le a szentbeszédet Gusztáv bácsi és ő is tisztelgett egyet, ahogy a tábornokok szoktak.
Leona is megcsinálta a mozdulatot, ő is tábornokosra vette a figurát, majd kinyitotta a pinceajtót.
Lent komoly csatában voltak a srácok. Öt harcos ült egymás mellett sisakban. Fejük hevesen járt, izmaik meg-megfeszültek a ruhák alatt.
Leona is felvette a sisakot. Érezte, ahogy az agyába ültetett percom csatornái kinyíltak – az öregek nem hazudtak, a legnagyobb sávszélességgel jött az adat – és néhány másodpercen belül már a csatatéren volt egy fedezék mögött.
– Na, mi van? – gördült mellé Titusz. – Az ősök?
– Jó fejek, mint mindig. Azt mondták, hogy éjjelre teljes sávot kapunk.
– Hurrá! – kiáltotta el magát valahol a távolban Ulrik.
– Az jó! – bólintott Titusz, és leellenőrizte a fegyverét. – Szükség lenne rád. Jössz?
Leona bólintott, aztán újra ránézett a barátjára.
– Te, Titusz, a szüleid tényleg bányászok?
– Aha! – bólintott Titusz.
– És mit bányásznak?
– Valamilyen adatot. Nem mentem bele igazán. Mégiscsak vének, annyira nem lehet fontos meló – legyintett a fiú és kikémlelt a fedezékből.
Leona egyetlen pillanatig maga elé bámult. Mintha egy gondolat jutott volna az eszébe, ami fontosnak tűnt, de aztán egy rakéta csapódott be melléjük így komolyabb teendők után nézett. Érezte, ahogy a játéktól felpörög az agya.
– Akkor gyerünk! – intett a csatatér felé.
*
Június 12. A gyermekmunka elleni világnap
**
1. 2009. január 3-án egy máig ismeretlen ember (hálózati nevén Satoshi Nakamoto) közvetlenül a 2008-as gazdasági világválság kirobbanása után megjelentette a Bitcoint, és létrehozta az első blokkot.
2. A Bitcoin bányászathoz (ez által lesz az egész rendszer mindenki számára megbízható) nagyon komoly gépi erőforrás kell. A rendszer fenntartásához szükséges erőforrások 2018–19-ben magasabbak voltak egyes közepes országok energiafogyasztásánál is.
3. Az agy a jelenleg legjobban működő és leggyorsabb szuperkompjúter a világon…
4. A gyerekeknek van agya.
**
Kedves Olvasóm!
Kinyitott a Közösségi Olvasók Társasága! ‼️
Egy olyan közösség, akik tagságukkal lehetővé tették/teszik, hogy egy író írhasson mindenki számára. Most te is ezért olvashattad el ezt a történetet.
Ha fontosnak véled, hogy támogass egy írót, aki mindenkinek ír, tedd meg a tagságoddal.
Hetente 5 ‼️ írást kapsz kettő helyett. És persze azt a 1079 novellát, néhány hosszabb kisregényt is, melyek eddig megjelentek.
Köszönöm!
Varga Lóránt
Közösségi író
Link a kommentben.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!