– Fú, ez nagyon skibidi – nevetett fel a kölyök.
Ismerős srác volt a szomszédból. Összefutottunk. Kifejezetten hülye sapka volt rajtam. Amikor felvettem, viccesnek tűnt, most már nem tudtam eldönteni. Megálltunk a bérház ajtajában.
Kitágult a szemem: – Milyen?
– Skibidi – vigyorgot rám.
Pimasz, jó fej kiskamasz volt.
– Az mi?
– Az olyan skibidi?
– Jó, de a skibidi most rossz vagy jó?
– Is-is.
– Az milyen lehet? Hogy lehet valami olyan, hogy jó vagy rossz egyszerre?
– Van ilyen. Ez a sikbidi.
– Aha. És most ez akkor milyen? Jó skibidi, vagy rossz skibidi?
– Egyik sem.
– Az remek. Akkor főnév?
– Ezt nem értem.
– Ez most valami, vagy valamilyen?
– Ja. Ez most skibidi.
– Vagyis?
– Vagyis valamilyen.
– De nem jó.
– Nem.
– Nem rossz.
– Nem.
– Mégis milyen? És ne mondd, hogy skibidi, mert egy örök hurokba kerülünk, és itt fogunk elpusztulni a kapualjban. Szóval?
A kölyök kuncogott egyet.
– Ez olyan fura.
– Aha. Akkor a skibidi azt jelenti, hogy fura.
– Azt is. Meg azt is, hogy érdekes, és hihetetlen, meg nagyon durva, meg gyilkosan vicces, meg nagyon ciki, baromi gáz, és persze azt is jelenti, hogy röhejes.
– Ezt így mind jelenti? – bólintottam elismerően. – És honnan lehet tudni, hogy most éppen melyik?
– Hát nem is tudom. Az csak úgy jön.
– Ja. Értem. Pontosabban nem értem, de tegyük fel, hogy értem. Szóval, ha mondani akarsz valamit, de nem tudod, hogy igazán mit, akkor azt mondod, hogy skibidi.
– Nem. Akkor mondom, ha valami olyan skibidi.
– Amiről nem igazán tudod, hogy milyen.
– Ja. Hát azt hiszem.
– Tehát, ha van valami, amiről csak azt tudom, hogy valamilyen, de igazándiból nem tudom, hogy milyen, viszont valamit mondani akarok róla, de nem tudom, hogy mit, közben persze ez a valami nem egyértelműen valamilyen, hanem csak amolyan tessék-lássék valamilyen, nem egyértelmű, de attól mégis csak valamilyen. Na akkor ahelyett, hogy keresnél egy jó jelzőt, inkább azt mondom, hogy skibidi. Jól értem?
– Nem.
– Remek.
– A skibidi az valamilyen.
– De hát nem tudod, hogy milyen.
– De tudom. Skibidi. Ezért mondom.
– Ugye tudod, hogy nem árt, ha a szavaknak, amit kimondasz a szádon van értelmük?
– Ennek van.
– Ja, csak nem tudod, hogy mi. Vagyis tudod, de túl sok értelme van. Mintha azt mondanám, hogy ez olyan blurfiz.
– Blurfiz? Az mit jelent? – csillant fel a kölyök szeme.
– Pont azt, amit a skibidi. Mindenre jó. Lehet főnév is, jelző is, sőt talán még határozószó is. Mondok egy példát. Blurfiz mennem kell, mert indul a vonatom. Olyan általános lingvisztikai egyenértékes, mint az arany.
– Aha! Ezt most találtad ki, ugye?
– Ahogy te a skibidit.
– Azt nem én találtam ki.
– Akkor ki?
– Nem tudom, nem én.
– Valaki?
– Aha.
– És te használod.
– Sokan használják.
– Úgy, hogy tulajdonképpen senki sem tudja, hogy mit jelent és mikor kell használni.
– De tudjuk. Akkor kell használni, amikor valami olyan valamilyen fura.
– Akkor azt jelenti, hogy fura.
– Nem. Nem fura, hanem valamilyen fura. Mondjuk viccesen fura, vagy gázul fura, vagy fura fura.
– Ezzel előre léptünk, de nem sokat. És mondd. Van olyan, amikor valami nem fura, csak simán skibidi?
– Persze. Például ez a beszélgetés is az.
– Oh! Ez most skibidi?
– Persze.
– Azt hittem blurfiz.
– Ja… – gondolkodott el a kölyök. – Hát lehet, hogy blurfiz. Belefér.
– Mi? Az, hogy blurfiz?
– Aha.
– De honnan veszed, hogy olyan? Most hallottad először.
– És? Attól még lehet olyan.
– De hát nem tudod, hogy mit jelent?
– Na és? Azt úgy érzi az ember.
– Érzi?
– Aha. Érzi.
– Na menj fenébe.
– Oké! – nevetett fel a kölyök. – Egyéként ez tuti blurfiz volt – mondta és elviharzott.
Elindultam a közért felé. Az ég szürke volt, bár fent erőlködött egy kicsit a nap. Ez tuti skibidi, futott át a fejemen. Bár nem. Inkább blurfiz. Legyen az bármilyen is.
*
Január 9. Szó-kockák napja.
Vagyis olyanok napja, akik szeretik a fura, alig használt, különös szavakat.
A “skibidi” kifejezés egy abszurd, vicces internetes szleng, amely eredetileg angol nyelvű TikTok-mémekből terjedt el világszerte, de Magyarországon is felkapta a fiatalok közösségi médiás köre. Pontos jelentése nincs, inkább töltelékszóként, nonszenszként vagy ironikus erősítőként használják – gyakran abszurd vagy vicces kontextusban.
