Amikor megváltoztatták a hangosbemondó szövegét, megnyugodott. Jobb ez így. Legalább kevesebbet hallja. Hetek teltek el anélkül, hogy a peronhoz közeledve felreccsent volna a hang.
Nem baj, ha az ember beismeri saját hibáit. Sőt, általában ezt szorgalmazza mindenki. Őszinteség, önismeret. Csupa szép és jellemformáló erény. Akkor miért ne tehetné meg egy társaság, vagy egy cég? Talán ez tetszett benne leginkább: az őszinteség.
Péntek este volt. A töltés tövében sétált. Még vagy száz méter, fel a lépcsőn az állomásig aztán jöhet a kényelmes várakozás. Az idő nem számít, telik az mindenhol. A lényeg, hogy hazajusson. Felnézett az állomás épületére. Régen bezzeg futott, mint egy bolond, hogy aztán az utolsó pillanatban megszólaljon a FÉRFI és közölje vele, hogy hiába volt a sietség. De most? Most minden rendben van. Minden a legnagyobb rendben van.
Fütyörészni kezdett.
Talán a jókedve miatt, talán mert annyira váratlanul érte, földbe gyökerezett a lába, amikor a peron felől felcsattant a férfi hangja.
– Mi? – nézett fel megrökönyödve. – Ez nem lehet igaz! A fene egye meg!
Futni kezdett. Átnyargalt az úttesten, és a töltés felé iramodott. Még legalább hatvan méter a lépcső, onnan minimum tíz másodperc, míg felér, és persze a vonat nem ott áll meg, hanem sokkal, de sokkal előrébb. Rákapcsolt.
A lépcső közelébe sem volt, amikor a vonat már átrobogott a hídon. De miért most? Miért?
A töltés végében aztán feladta. Nekitámaszkodott a korlátnak és zihálva próbálta megakadályozni, hogy elájuljon. A feje fölött a FÉRFI pedig kedves, magabiztos hangon immár másodszor tudatta vele az új szöveggel, hogy:
„A MENETRENDSZERINTI 19.34-KOR LAJOSMÁZSA FELŐL ÉRKEZŐ SZEMÉLYVONAT ELŐRELÁTHATÓLAG NEM KÉSIK. A NEM KÉSÉS OKOZTA KELLEMETLENSÉGEK MIATT SZÍVES ELNÉZÉSÜKET KÉRJÜK!”
Oberon álma 2. rész(8)
A nagyfiú(5)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
Szép emberek(4)
A vágy szűk utcája(4)
A sárkány(4)
Mélységi mámor!(4)