Az edző hatalmas lendülettel lépett a terembe. Már ez szimpatikussá tette a legtöbb diák számára. Ez igen, aki így tud bejönni, az harcolni is tud, az már fix.
– Mindenki elhozta a felszerelést? – nézett szigorúan a csoportra.
Nem lehetett eldönteni, hogy komolyan haragszik-e vagy ez is az image része, mert az image manapság minden, a jó fellépés aranyat ér.
– Én nem kaptam e-mailt – tette fel a kezét egy középkorú nő.
– Úgy! – hajtotta le fejét az edző. – Nem kapott.
Megfagyott a vér mindenkiben.
Az edző egy lépést tett a csoport felé. A csoport egy lépést hátrált. Az edző még egyet lépett előre, mire a társaság úgy nyílt szét előtte, mint a Vörös-tenger, ámbátor senki sem volt jelen a nagy alkalomkor, így nem tudhatták, hogy a Vörös-tenger hogy nyílik szét.
– Nem kapott e-mailt – állt a nő elé az edző.
Többen meg mertek volna esküdni, hogy a férfi gyilkolni készült. De persze igaza van: hogy lehet felszerelés nélkül eljönni egy önvédelmi tanfolyamra? Süket ez a nő, vagy túl buta?
– Nem – suttogta a nő.
A cipője orrát nézte. Nagyon helyes, hogy szégyelli magát, gondolták többen is. Az ilyen hanyag renitenst jobb már az elején kigyomlálni a csoportból.
– És mégis mit tegyek magával?
– Nem tudom. Talán…
– Mi talán? – csattant fel az edző.
Páran összerezzentek. Kemény egy tanfolyam lesz, az már biztos. De nem baj. Ezért jöttek.
– Talán nem olyan nagy baj…
– Mégis hogy képzeli? Mi? Küldözgetem magának az e-maileket naphosszat, fáradtságot, erőt, áramot nem sajnálva. Állítom itt össze magának a listát, hogy mindene meglegyen, hogy a tanfolyam végén felkészülten, keményen, sérülés nélkül sétálhasson ki a teremből, erre maga? Mit csinál maga?
Többen válaszolni akartak a nő helyett, de aztán persze senki sem szólalt meg. Jobb nem beállni a tűzvonalba, pláne, ha már ott áll valaki.
– Bocsánat! – suttogta a nő.
– Mi? Nem értettem! – sziszegte a férfi.
– Bocsánat! – préselte ki a szót magából még halkabban a nő.
– Nem értem! Beszéljen már hangosabban!
– Bocsánat! – lehelte hajszálvékonyan a nő.
Az edző még egy apró lépést lépett előre. Testük nem ért egymáshoz, de a szikrák már ott pattogtak kettejük között.
– Nem értem! – suttogta. – Mit mondott?
A csoportból ketten rosszul lettek. Talán nem kellett volna egy eleve haladó szintként meghirdetett tanfolyamra beiratkozni. De a szórólap azt mondta, hogy bátrabb kezdők is csatlakozhatnak. Na de hogy ennyi bátorság kell már az első órához, azt azért senki sem közölte.
– Azt mondtam, hogy nem jött e-mail – szólalt meg a nő.
Egy közelben álló terebélyes asszonyság tátva hagyta a száját.
– Mi? Nem értem – kérdezte az edző.
Hangjában észrevétlenül bizonytalanság lopakodott.
– Ha azt mondom, hogy nem jött e-mail, akkor azon azt értem, hogy nem jött e-mail.
– Az nem lehet.
– De lehet – válaszolta a nő, és felnézett a cipőjéről, egyenesen az edző szemébe. – Malacka.
– Mit mondott! – lépet egy lépést hátra az edző.
– És nem tetszik a hangnem, borzaska – mosolyodott el a nő.
Az edző a hajához kapott.
A terebélyes asszonyság szédülni kezdett, és le kellett ülnie.
– És ha még egyszer ilyen hangon beszél velem…
– Igen? – csattant fel az edző.
Erős hang volt, de a többség érezte, hogy nincs benne erő. Gyufaláng egy viharban.
– Akkor megnézheti magát, büdösborz. Elsőként kimegyek a szobából, felsétálok az irodába, megkeresem a főnökét és elbeszélgetek vele.
– Nincs bent! – vágta rá az edző, majd lopva a hóna alá szagolt.
– De bent van. Tudom, hogy még dolgozik, maga nyálas csiga!
– De asszonyom!
– Csönd! Most én beszélek!
– Ez az, bébi – kiáltotta el magát egy fiatal srác a terem végéből.
– De… – nyitotta ki száját az edző, majd újra becsukta, amikor a nő szisszentett egyet. Olyan szisszenés volt, mint a kígyóé. Nem voltak benne szavak, még csak hangsúly sem. Egy éles, rövid kis „szissz”, és az edzőben bennszakadt egy szakajtó szó.
Hosszú, jelentőségteljes csend következett. Várták, hogy a nő kivégezze az edzőt.
– Nos? – szólalt meg a nő, de szavait nem az edzőnek, hanem a tátott szájjal bámuló csoportnak intézte.
– Ez az bébi! – kiáltotta újra a srác.
Többen felnevettek.
– Ez… ez… – rázta meg fejét az asszonyság.
– Jó volt? – kérdezte nő.
Néhányan tapsolni kezdtek.
– Jó volt? – kérdezte hangosabban a nő.
Még többen csatlakoztak a tapsolókhoz.
– Jó! Akkor kezdődjön a tanfolyam. Engem Kemény Ariadnénak hívnak. Én leszek az edzőjük. Állandó segítőm, Jeremiás – mutatott az edzőre kecsesen. – Kérem, üljenek le!
Ariadné várt, majd amikor már mindenki ült, és vigyázó szemeiket rá vetették, kedves hangon szólalt meg újra: – Akkor kezdődjön az edzés! Füzeteket elővenni! Első óra: Önvédelmi mondattan. Első rész: leggyakoribb önvédelmi és elhárító jelzők és határozószók…

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!