– Kisasszony, egy pillanatra!
– Elnézést, bácsi, nem baj, ha még azt az asztalt kiszolgálom?
– Az asztalt? Itt öntudatosak az asztalok?
– Nem úgy értem, a vendégeket körülötte. Minden nap jönnek, de állandóan rohannak, és ma kedd van, akkor különösen türelmetlenek. Csak bezúdítják a feketét és már itt sincsenek, a pénz az asztalon, a mosatlan csészék alatt. De mondjuk megértem, hajtanak egész nap, egész évben.
– Fiatalok.
– Fiatalok.
– Hát pont ezért kéne… betartani a szabályt.
– Milyen szabályt? Ne már, megint van valami rendelet, amiről nem tudok?
– Van. Egy perc alatt elmondom.
– Jó… most nem figyelnek… Szóval? Hogy is szól az a szabály.
– Minden dolognak van egy ideje, amit órával mérnek és egy, amit fejben.
– A bácsi fizikus?
– Nem. Összeadni sem tudok, de ezt nem ér kihasználni a számlánál.
– Nem fogom.
– Szóval mindennek van egy fizikai ideje. Egy fekete lehörpintése, ami ha azbesztből van az ember torka, akkor úgy öt másodperc.
– Én megiszom három alatt is.
– Jesszus! Na, akkor három. De a kávé felhörpintésének van ám egy fejben mért ideje. És az bizony akár több óra is lehet, attól függően, hogy mennyire figyeltünk oda.
– Bácsi, értem, de nekem azért most nincs sok időm.
– Tudom. Erről beszélek. Tudja kisasszony, az emberi életnek is van ám egy órával mérhető és egy fejben mérhető ideje. Az órával mérhető egyszerű, évek, hónapok, napok. De a fejben mérhető idő, na kisasszony, azt hívja majd magácska úgy, hogy: ez volt az „életem”.
– Mennem kell.
– Várjon! Kifizetek tíz kávét, ha még marad egy percig.
– Jó.
– Nézze azokat a fiatalokat, ahová mindjárt viszi a kávét. Felhörpintik és észre sem veszik, hogy megitták. A koffein kell nekik, és nem a kávézás élvezete, pedig tudja kisasszony ez a lényeg. Ez az élet lényege, mert az élete tudja, miből áll össze a végén?
– Hát nem.
– A fejben töltött időből. Évek maradhatnak ki belőle, ha órában méri és nem fejben. Hopp elfutott tíz év. Mit csináltam? Dolgoztam. Volt munka, és munka, és munka, és ez meg az meg az meg ez. Egy pillanatnak tűnt. És tudja, miért?
– Bácsi!
– Még nem telt le a perc, figyeljen! Tudja, miért?
– Nem.
– Akkor figyeljen, mert most változtatom meg az életét. Azért, mert a fejben eltöltött idő attól függ, hogy mennyire figyelünk oda, és mennyire élvezzük azt. Az élet élvezet, kiasszony. Van, akinek kevesebb, és van, akinek több, de élvezet. És efelől maga dönt. Egy kávé felhörpintése lehet maga a csoda, élvezni az ízt, a pörkölést, a vizet, a kávéház zsibongását. Egy jól, élvezettel elkortyolgatott kávé akár évek múlva is eszébe jut az embernek. Olyan, mint a zene. Belemegy a fejbe és nem jön ki onnan néha egy egész életen át. Mert a zenét is lehet így hallgatni és nem hallgatni, dúdolhatjuk anélkül, hogy figyelnénk rá, vagy megérinthet minden hangja. A zene különösen jó erre, de a kávé is. Kisasszony, látom, hogy menni akar, de ez fontos, mert maga is meg fog öregedni és csak akkor veszi majd észre, hogy a fejben töltött idő számít. Azok az idők ragadnak majd meg a fejében, amikre odafigyelt. A többi… huss, elpárolog, semmi sem lesz, fehér folt. De egy éteri, időből kizökkent kávézás, az megmarad. Egy szám a rádióból, ha végre odafigyel, az megmarad.
– Értem.
– Nem érti, de tegyen meg nekem, egy öregembernek, aki ma csúnyán feltartotta a munkában egy szívességet. Megteszi, ha megkérem? Fizetek érte öt feketét holnap reggel.
– Ha ráérek, igen.
– Akkor üljön le ma valamikor pár percre, a külső idő nem számít. Hangosítsa fel a rádiót, vagy tegyen valami izét a fülébe, amit minden fiatal szokott, és kapcsoljon be rajta egy zenét, amit szeret. És ne törődjön mással, csak a kávé illatával, a csésze vonalaival, az ízzel a szájában, és mindezt járja át a zene, a hangok bújjanak bele fejébe, és itassák át a kávét, és élvezze, élvezze, élvezze minden pillanatát! Mert jóval később, majd, amikor annyi lesz, mint én, erre fog emlékezni és nem másra. Kisasszony élni tudni kell. A zene és a kávé segít. Sokat segít. Ezek, azonnal örömet adnak, ha odafigyelünk rájuk. És persze a sonkásszendvics. Hozna egyet, persze majd csak, ha ráér? Én nézelődni is szeretek.
– Hogyne, de ma van a vegetáriánus világnap, nem kér inkább egy gombásat?
– Az is jó lesz. És ne feledje, megígérte! Mégpedig egy öregembernek.
– Rendben, megígértem.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!