(kinyitott a Közösségi Olvasók társasága, ahol megkapod az összes eddig írást, és azt is mi a következő évben jön. Belépés: www.kozossegiiro.hu
Kistepsi!
Ez a szó jutott eszébe.
Kistepsi. Felvette és közelebbről megnézte. Apró volt, de fontos. Beletette a sajtot, majd Elzára nézett. A lány rá se hederített. Gödröcskékkel az orcáján csevegett a barátnőjével. Elza nagyon tudott csevegni. Többek között ez volt a szexepilje. A másik a gödröcske volt. A harmadikra most még nem is mert gondolni. Újra megnézte a kistepsit és egy hirtelen ötlettől vezérelve beletett egy halványvékony szalonnát is. Ez valahogy önbizalmat adott neki, és önbizalomra bizony szüksége volt.
Betette az asztal közepén álldogáló sütőbe. Kistepsi. Kissütő. Kisremény.
Elza még mindig beszélgetett, de valaki a társaságból rászólt, így kapkodva tele lapátolta a saját kistepsijét.
Aztán a két kistepsi egymás mellett melegedett.
Valaki tósztot mondott. Felemelte a poharát. Elza is. Ez is szinkron sikerült. A szinkronizáció nagyon fontos. A gépeknél is. Hát még az embereknél, akik csak láthatatlan, amorf fogaskerekekkel rendelkeznek, olyan illesztékekkel, melyek bármikor elállítódhatnak. Mondjuk az ő fogaskerekei nem szoktak elállítódni. De Elzáért nem tette volna tűzbe a kezét.
– Na? – nézett rá Elza.
Nem mert válaszolni. Milyen kérdés ez? „Na?” „Na, szeretlek?”. Na, menj a fenébe?”, „Na, már megint Fahrenheitben mondtam, hogy milyen kint az idő?”. Most melyik „na”? Azok a vacak fogaskerekek.
Elza megdöntötte a fejét. Majdnem hozzáért a vállához. Elvörösödött. A tepsik csinálják. Elég meleg lett. A sütő alatt pedig már tombolt a kémia. A betett sajt olvadási pontja 40 C. Utánanézett. De a szalonna ott még meg sem mozdul. Viszont az égési pont jóval arrébb van. Valahol 300 fok fölött. Ennek nem nézett utána. Hát elég hülye volt. Mindegy.
– Na? – kérdezte megint Elza és rákacsintott.
A kacsintás jó volt. Az ő olvadáspontja valószínűleg most 10 C. A „na” már megint zavarta. Ennél azért lehetne precízebb, még akkor is, ha ilyen pokolian helyes.
– Na! – mondta komolyan, hátha ez a válasz.
Elza ránézett, majd kacagni kezdett. Igen. Ez jó jel. Ott vannak a gödröcskék.
– Akkor gyerünk! – mondta Elza, felhörpintette a tányérja előtti stampedlit és előrehajolt.
Elbűvölve nézte a lány kezét. „Na” az is szép volt.
Elza megfogta a kistepsijének fogantyúját és tányérjára csúsztatta belőle a sajtot. Aztán újra az asztal közepe felé nézett és az ő kistepsijét is kivette.
– Nyami! – mondta és a már barnára sülő sajt (minimum 250 fok fölött) benne a halványvékony szalonnával is Elza tányérján kötött ki.
Mereven bámulta a kistepsijét, amit Elza újra megpakolt sajttal. Aztán Elza tányérját nézte. Két halom gőzölgött rajta. Elzáé és az övé.
Elszorult a torka.
Nem tudta, hogy mit sajnál, de valamit sajnált. Talán a gödröcskéket. Vagy a szétbicsakló fogaskerekeket. Vagy talán a sajtot. A sajtot egy kicsit biztosan. És azt, ami mögötte ott lebegett. Nagyot nyelt. Elza nekilátott az ő adagjának.
Nézte.
Újra koccintottak, de neki nem volt kedve.
– Az óvári sajt égéspontja 353 C – szólalt meg valaki mellette.
Ott is egy lány ült. Nem tudta a nevét. Gödröcskéi nem voltak, de mosolyogni szépen tudott.
– Az eidamié 357 – válaszolta csendesen.
– Hú, azt nem tudtam. Te nem eszel? – kérdezte a lány.
Elza tányérjáról eltűnt mindkét adag. A lány már újra két kistepsit igazgatott. Az övé volt az egyik.
– Nincs kistepsim.
– De van! – vigyorodott el a lány és kivette az egyik kistepsit a sütő alól. Sajt volt benne. És egy kis szalonna. És egy vékony hagymakarika.
– A hagymáé 410 fok. Mire az meggyullad, a sajt már lángol – kacagott fel a lány, és az egész kistepsit a tányérra borította. Sajtostul, szalonnástul, hagymástul. Csak úgy odaadta neki.
Ő pedig érezte, hogy a fogaskerekek valahol szinkronizálni kezdenek.
*
December 13. Világ Raclette nap!
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Mélységi mámor!(4)
Mindenki Augusztusz bácsija(4)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)