Karbantartás

– Aha! – mondta kedvesen bólintva.
Ez volt a nap szava, és nem bánta meg. A cikket véletlenül olvasta el a buszmegállóban. Rövidke kis cikk volt, semmi különös. A karbantartásról szólt. Már azon is csodálkozott, hogy egyáltalán tovább görgetett a cím után.

MIRE JÓ A KARBANTATÁS?

Ki a fenét érdekel, hogy mire jó a karbantartás? A karbantartókat nyilván, de ezen kívül kit? És mégis tovább olvasta. A cikk sorba szedte az előnyöket és a hátrányokat. A kopás, elhasználódás időbeni felfedezése, a komolyabb hibához vezető, de még alig látható a hibák lefülelése, a költségek, állásidők, raktározási kiadások, és így tovább. Még mindig nem érdekelte az egész, de képtelen volt ellapozni onnan. Olvasott a tervszerű megelőző és rendkívüli karbantartásról, azok rendszerességéről, előnyeiről, hátrányairól, a karbantartási naplók fontosságáról. Sor-sor után a leghalványabb érdeklődés nélkül. Már látta a cikk végét, és kissé megkönnyebbült, amikor elérkezett ahhoz a bizonyos sorhoz.

„Minden szerkezet számra biztosítani kell a megfelelő nyugalmi időt. Ez még a folyamatos üzemű berendezések esetében is igaz, mivel a leállás és újraindulás nem csupán felfedi a rejtett hibákat, de a legtöbb rendszert visszaállítja az eredeti konfigurációba, mely a használat alatt óhatatlanul is megváltozott. A legtöbb rendszer számára tehát feltételen szükség van a leállásra, a teljes nyugalmi (kihűlt)állapot elérésére, majd a tiszta értékekkel való beindítási folyamatra.”

Ekkor kattant valami. Nem hallotta a kattanást, de mégis érezte. A szavak beindítottak egy folyamatot, mely újabb folyamatokat keltett életre. Ha gép lett volna, akkor arra gyanakszik, hogy a rendszere kapott egy parancsot. De nem volt gép. Húsvér ember volt. És mégis. Érezte, ahogy belül megperdül vele a világ.
Felszállt a buszra, majd leszállt róla a hatodik megállóban. A cég, ahol dolgozott, nem volt túl nagy. Az osztály vezetőhelyettese volt már két éve. Szerette a munkáját, még akkor is, ha néha az agyára ment.
– A fél tizes értekezlet tízre csúszik – támadt rá a titkárnője.
– Aha – bólintott a nő felé, és besétált az irodába.
Kihörpintette a bekészített kávét, és az ablakon kinézve addig várt, míg el nem jött a tíz óra. A bent zajló folyamatokra figyelt. Vagyis azok hiányára. A hiány csodálatos dolog tud lenni. Helyet teremt.
Az értekezlet lezajlott, de ő egyetlen szót sem szólt. Kétszer tettek fel neki kérdést, mindkétszer azt válaszolta, hogy „aha”. A válasz értelmetlennek tűnt, de mindenki tovább lendült rajta, így úgy ítélte meg, hogy valahol mégiscsak helyes volt. Egyedül maradt néhány percig, majd a főnöke lépett be hozzá.
– Jól vagy?
– Aha.
– Csak azért kérdezem, mert a többiek szerint eléggé el vagy varázsolva.
– Aha.
– Az jó. De nincs gond, ugye?
– Nem. Nincs.
A főnök biccentett, hogy akkor rendben van, és elindult kifelé.
– Főnök. Van egy szöveg, amit el kéne olvasnod – mondta lassú, nyugodt tempóban. Bent szinte minden csendes volt.
– Szöveg?
– Aha.
– Milyen szöveg?
– Egyszerű. A karbantartás fontosságáról szól.
– Karbantartás? És nekem ezt el kéne olvasnom?
– Igen. És a többieknek is.
A főnök félrebiccentette a fejét, ezzel kérdezett.
– Ha köremailen elküldöm, hogy kötelező anyag, az nincs ellenedre ugye?
– Nincs. És mit akarsz karbantartani.
– Az mindegy. Karbantartani mindent kell, ami működik.
– Aha – bólintott a főnök.
– Aha – válaszolta ő.
Elküldte a teljes cégnek.
Délben állt fel az asztala mögül. Addig a fákat nézte az épület előtti parkolóban. Kilépett az irodából. A titkárnő felpislantott az számítógépe mögül.
– Elolvasta? – kérdezte a nőtől.
– Aha.
– És?
– Ez… ez rohad jó.
– Ugye? Jön ebédelni?
– Inkább kimegyek a parkba.
– Helyes. Menjen csak. Az sem baj, ha nem jön vissza.
– Soha?
– Nem soha, csak ameddig tart.
– Aha. És meddig tart?
– Míg ki nem hűl teljesen, gondolom.
– És bekapcsol majd?
– Hát… miért ne tenné?
– Aha. Miért ne tenné? – mosolyodott el a nő. – Ez logikus.
*
Február 27. Ne használt az agyad nap.
Mindenki megérdemel egy komplikációmentes napot. A modern világban megnövekedett a stressz és az által okozott betegségek is előkelő helyen állnak. Az idegesség, szorongás elsőszámú bűnöse a munkahelyi környezet, ezt követik a pénz, egészség, kapcsolat, média túlterhelés miatti aggodalmak.
Vegyél ki egy napot az idegrendszered számára, nyugodj le kicsit, ne menj bele olyan döntésebe, amitől pörög az agyad, sőt, ha lehet ne gondolkozz túl sokat, magyarán: legalább egy napig éld az élted egyszerűen.