A busz nyikorogva fékezett le a garázsban.
– Na, mi a baj? – kérdezte Brúnó, és kikászálódott a kopott fotelből, amibe egy jó órája huppant bele. Meghúzta overáljának övét. Jó lett volna még ücsörögni egy kicsit, de nem tehette meg, a munka az munka. Életek múlnak rajta. A gondolattól nevethetnékje támadt. Kinyílt a busz ajtaja, és Bodó kiabált ki rajta.
– Hello, Brúnó, nem fog a fék.
– Mennyire nem fog? – kérdezett vissza Brúnó.
– Nagyon nem fog. Jézusom, megnéznéd?
– Jól van már! – emelte fel kezét védekezőn Brúnó. – Még valami?
– Csúszik a kuplung.
– Még valami?
– Az ablaktörlő nem megy.
– Tovább!
– A kormánymű hülyül. A nagy kanyart a vár alatt nem akarta bevenni. Átsodródtam a szemköztibe.
– De bevetted?
– Éppen csak! – emelte meg hangját Bodó, és lesétált a buszról.
– De bevetted!
– Majdnem nem!
– Figyelj! Itt vagy, nem?
– Itt vagyok, hogy a fene essen beléd.
– Esetleg még valami?
– Szivárog az aksi. Hátul büdöset jeleztek az utasok.
– Füstöt is, vagy csak büdöset?
– Csak büdöset.
– Jó. Az akkor még elmegy.
– Brúnó, hova megy el? Köhögtek.
– Influenzajárvány van. Én is köhögök. Ha elől nem köhögtek, akkor nincs gond.
– Elöl is köhögtek.
– Akkor tuti influenza. Az aksik hátul vannak.
Bodó a fejét ingatta, de nem válaszolt, míg el nem vánszorgott a fotelig.
– Megcsinálod, vagy sem? – kérdezte, amikor feltette lábát a valamikor szebb időket is látott, most már főként olajfoltokkal díszített dohányzóasztalra.
– Mit?
– A hibákat. Most soroltam fel.
– Mind? – nevetett fel Brúnó.
– Ja, nem. Dehogy. Szúrópróbaszerűen gondoltam. Válassz ki egyet, a többi nem érdekes!
– Na azért – biccentett Brúnó.
Bodó újra megcsóválta a fejét, és lapos pislantásokkal figyelte, ahogy Brúnó felnyitja a motorházat, majd bemászik a busz alatti szervízaknába.
– Ja, és a kipufogó bőg! – kiáltott le Bodó.
– Én is szoktam – jött vissza a válasz.
– Egyébként egyedül vagy?
– Két hete.
Bodó mosolyogva grimaszolt egyet.
– És végzel reggelig?
– Valamivel biztos – mászott ki Brúnó az aknából.
– De most komolyan. Holnap egész nap gyerekjárat lesz.
– Miért, ma mi volt?
– Ma is az volt.
– Hát akkor meg ne ijesztgess!
– Én nem ülök be, ha…
– Mi az, hogy nem ülsz bele? És a kölykök? Menjenek gyalog? Mi? Dehogynem ülsz be! Én megcsinálom, te meg beülsz és tekergeted a kormányt, ahogy kell – kelt ki magából Brúnó.
– Azt, amit alig tudtam ma tekergetni?
– Azt! És ne tarts fel, ha kérhetlek!
– Bocs, mester! – emelte égnek kezét Bodó, és feltápászkodott a fotelből. – Reggel jövök!
Brúnó nem válaszolt.
Két órán át gyűjtötte az alkatrészeket, és szerencsésnek érezte magát, hogy két busz is bemondta az unalmast tegnap. Nyersanyag volt bőven. Egyik-másik kopott volt már, de a kopott az nem törött. Minőségi különbség, kérem. Néhány szerszámot nem talált, de ez sosem volt gond. A fékkel nem volt gond. Csak a betétet kellett cserélni, és a másik busz betétje majdnem jó volt bele. Kis faragással meg lehetett oldani gond nélkül. A kuplunghoz nem nyúlt. Bodó mindig is finnyás volt. Ez a cucc elmegy még hónapokig. A kipufogó sem érdemelt törődést. Ha búg, hát búg. Dúdoljon vele a hülyegyerek panaszkodás helyett.
Hajnal három volt, amikor szüntet tartott. Párizsis zsemle és egy kis kávé. Kár, hogy nem látta Benőt két hete. Nála mindig volt valami egzotikus szendvics, amit el lehetett cserélni. Kihörpintette a kávét, és felhangosította a rádiót. Kereskedelmi, meg tele van hülye műsorvezetőkkel, de hajnalban jó a zene. Diszkó, dögivel.
Nekiesett a kormánynak. Látta a hibát, de a másik busz merevítője sehogy sem akart bepasszolni ebbe a koszládába. Miért nem lehet egyforma merevítőket gyártani? Jó egy órán át próbálkozott, mire feladta.
– Anyád! – rúgott a kerékbe, amikor kikászálódott az aknából, hogy megigya következő, jól megérdemelt kávéját. Bosszankodott egy ideig, de amikor lement a Dancing Queen, már tudta, hogy mi a megoldás. Nem gyári volt, nem is a kiszuperált buszról jött, de a műhely fala mentén, az eresz alatt ázó sínek közül az egyik pont megfelelt a feladatra. Kipróbálta és működött.
– Mint a vaj! – tekerte meg a kormányt próbaképpen.
Aztán nekilátott az aksinak, de ott sem volt mit tenni. Pót nem volt. Azért letisztította a sarukat. Talán két hetet kibír. Addig szerez valahonnan. A lényeg, hogy menjen a bolt, zötyögjenek a gyerekek. Éppen beindult a rádió reggeli showja – folyton jókedvűnek és boldognak tűnő műsorvezetők húzták szabványban az ívet – amikor hullafáradtan végre lerogyott a fotelre.
– Azóta itt ülsz? – csapta hátba Bodó.
– Ja. Végig aludtam – vigyorodott el Brúnó.
– Minden megvan?
– Többé-kevésbé.
– Fantasztikus. És mi nincs meg?
– Az ablaktörlő. De most mondták, hogy ma nem fog esni.
– Akkor jó. – vont vállat Bodó, felsietett a lépcsőn, ráadta a gyújtást és elfordította a kormányt.
– Zsír! – vigyorgott le Brúnóra.
– Inkább vaj!
– Egy zseni vagy – mutatta hüvelykujját Bodó, és beindította a buszt.
– Nyugtával dicsérd, Bodó, nyugtával – morogta Brúnó.
– A lényeg, hogy megy, nem? Na, kölykök! Jön a buszos bácsi! Reszkessetek! – kiáltotta Bodó, és gázt adott. Brúnó betapasztotta a füleit. A kipufogót majd tényleg meg kell hegeszteni, gondolta. „Money, money, money”, zúgta az ABBA. Vele dúdolt. Ja, Mani, úgy azért könnyebb lenne.
*
Ha egy nemzet pedagógusai nem kapják meg a szükséges anyagi és erkölcsi elismerést, akkor az oktatás eme igavonó buszai lassan kikopnak, lerobbannak, elöregednek és végül elromlanak. A karbantartás nem luxus, nem szükségtelen hóbort, hanem pontosan olyan fontossággal bír, mint maga a busz. A rossz, gyengébb minőségű buszokat is éppúgy karban kell tartani, mint a buszok kiemelkedő modelljeit. Minden busznak szüksége van rá. És nem azért, mert ez a busznak jár. Nem. Itt a tévedés. Azért van rá szükség, mert megfelelő karbantartás nélkül maga az utasszállítás áll le. A tanárok megbecsülése valójában nem a tanárok, hanem az oktatás magasra emelését jelenti. Az „oktatás” csupán egy fogalom, mint ahogy a „tömegközlekedés” is az. Tanárok és buszok teszik élővé ezeket a fogalmakat. Amikor „oktatásról” beszélünk, akkor (fizetést, megélhetést, elismerést igénylő) húsvér tanárokról beszélünk, ahogy a „tömegközlekedés” is karbantartást igénylő buszokból áll.
A gyerekek pedig ezekbe a buszokba, és ezekbe az iskolapadokba ülnek be nap mint nap.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!