(mese felnƑtteknek, hogy Ƒk se maradjanak ki)
1.
A TĂ©lapĂł megĂĄllt a falu közelĂ©ben Ă©s komolyan mĂ©regetni kezdte a tĂĄvolsĂĄgot. Hideg volt, a szĂĄn elakadt a parton, mert Rudolf valamit megint elbarmolt rajta, Ă©s neki gyalog kellett elmennie egĂ©szen KĂłpasker elsƑ utcĂĄjĂĄig. Nagyot fujtatott a levegƑbe. HĂĄrom hĂĄzba is be kellett hatolnia. De legalĂĄbb alacsony hĂĄzak voltak. Ennyi szerencsĂ©je mĂĄr csak lehet.
Az ĂłceĂĄn felƑl befĂșjt az Ă©szaki szĂ©l. ÖsszehĂșzta a kabĂĄtjĂĄt. JövƑre alĂĄvesz egy mĂĄsikat, Ă©s nem Ă©rdekli, hogy milyen szĂ­nƱ.
– Na, ez fos egy hely – bĂłlintott egyet csak Ășgy magĂĄnak.
Elindult a hĂłban. A zsĂĄk nehĂ©z volt – hĂĄla ismĂ©t Rudolfnak – Ă©s kĂ©nyelmetlen. Az egyik kiskölyök biciklit kĂ©rt. Ide! Minek? Ilyen hidegben nincs ember, aki szĂ­vesen bicajozna. BosszĂșsan legyintett, Ă©s tovĂĄbb gĂĄzolt a derĂ©kig Ă©rƑ hĂłban.
– Ha nem lesz bent kakaĂł Ă©s sĂŒti, akkor nincs ajĂĄndĂ©k, az tuti – dĂŒnnyögte bosszĂșsan az orra alĂĄ.
– Álljunk csak meg! – szĂłlalt meg valami közvetlen elƑtte.
– A nyavalya! – kapott szĂ­vĂ©hez TĂ©lapĂł.
Megållt, és az egyre komolyabb hóesésben megpróbålta kitalålni, hogy mi szólt hozzå.
– Ki vagy? – kĂ©rdezte reszketeg hangon.
– Te ki vagy – kĂ©rdezte a hang.
– Nem! Te ki vagy? Én ijedtem halĂĄlra – tiltakozott a TĂ©lapĂł.
Egy ideig nem törtĂ©nt semmi, majd TĂ©lapĂł elƑtt megmozdult a föld.
A föld egyre csak mozgott, mintha egy hatalmas hĂłvakond tĂșrta volna Ă©ppen felszĂ­nre magĂĄt. AztĂĄn az immĂĄr jĂł nĂ©gy mĂ©teresre növekedett kupac megfordult Ă©s megrĂĄzta magĂĄt. Egy hatalmas Ă©s nem tĂșl bizalomgerjesztƑ macska nĂ©zett le TĂ©lapĂłra a magassĂĄgbĂłl.
– Ó! A francba! – hĂĄtrĂĄlt kĂ©t mĂ©tert TĂ©lapĂł.
– No? TessĂ©k. Én vagyok.
– Ki?
– JĂłlakötturinn, ha nem tudnĂĄd.
– Nem tudnĂĄm – rĂĄzta meg fejĂ©t TĂ©lapĂł, Ă©s arra gondolt, hogy az egĂ©sz Ă©lete sokkal jobb lett volna, ha nem tudja meg ennek az emeletes szörnynek a nevĂ©t.
– És te ki vagy? – kĂ©rdezte a macska.
– Én a TĂ©lapĂł vagyok. AjĂĄndĂ©kot viszek a gyerekeknek.
– A gyereknek? Én is szeretem a gyerekeket – mosolyodott el a macska, pedig jobb lett volna, ha nem teszi. Nem volt megnyerƑ mosolya.
Télapó ismét håtrålni kezdett.
– SzĂ©p a sĂĄlad! – jegyezte meg a macska, Ă©s egy lĂ©pĂ©st elƑre lĂ©pett. – Új?
– Nem – ingatta fejĂ©t TĂ©lapĂł, Ă©s azon tƱnƑdött, hogy merre kĂ©ne futnia. KĂłpasker hĂĄzai elĂ©g közel voltak, de sajnos csak a macskĂĄn tĂșl.
– Biztos nem Ășj? Mintha mackĂłkötĂ©ssel lenne kötve.
– Mi van?
– MackĂłkötĂ©s. ElsƑ szemet rĂĄhajtĂĄssal ĂĄtemeljĂŒk, az elsƑ szem sima, aztĂĄn az elsƑ sor simĂĄn lekötött szemĂ©t rĂĄhajtĂĄssal ĂĄtemeljĂŒk Ă©s

– Nem mackĂłkötĂ©s.
– KĂĄr – bĂșgta a macska. – És biztos nem Ășj?
– Nem: tavaly kaptam.
– Aha! Ez is kĂĄr! – bĂłlintott a macska, Ă©s egy lĂ©pĂ©st Ășjra közelebb lĂ©pett. – És a kesztyƱd?
– Mi van vele – kĂ©rdezte TĂ©lapĂł Ă©s hĂĄtrĂĄlt egyet. Mire az alsĂłgatyĂĄmig jutunk, belehĂĄtrĂĄlok a tengerbe, futott ĂĄt rajta a gondolat.
– Az mintha Ășj lenne.
– De nem az.
– DĂŒftin?
– Hogy tessĂ©k? – kĂ©rdezett vissza TĂ©lapĂł.
– DĂŒftinnek nĂ©z ki Ă©s teljesen Ășjnak.
– Nem Ășj, de neked adom, ha bĂ©kĂ©n hagysz.
A macska megtorpant.
– Nekem adod?
– Ja. Persze. Nekem van másik a szánon.
– És az Ășj? – kĂ©rdezte a macska, Ă©s Ășjra Ăłvatosan lĂ©pkedni kezdett a TĂ©lapĂł felĂ©.
– Mondd, neked mi a frász bajod van?
– Semmi. Na, Ășj?
– Nem.
– KĂĄr – bĂłlintott a macska, Ă©s megnyalta a szĂĄja szĂ©lĂ©t. TĂ©lapĂł gerince mentĂ©n gyöngyözni kezdett az izzadtsĂĄg. – És a csizmĂĄd? Az Ășj? SzĂ©p fekete. VelĂșr?
– Te szabó vagy?
– Én? Nem. Én hĂșst eszem.
– AttĂłl mĂ©g lehetsz szabĂł – tiltakozott TĂ©lapĂł, majd hanyatt esett egy sziklĂĄban. A macska kĂ©nyelmes mozdulatokkal tornyosult fölĂ©. Egyik mancsĂĄt TĂ©lapĂł mellkasĂĄra tette. A konyhakĂ©s nagysĂĄgĂș karmok pĂĄr millimĂ©ternyire belekaptak TĂ©lapĂł subĂĄjĂĄba.
– ElĂ©g zsĂ­rosnak tƱnsz – sĂșgta a macska.
– Nem. Vagyis de, de mĂĄr kondizom – tiltakozott TĂ©lapĂł.
A macska Ășjra mosolyra hĂșzta szĂĄjĂĄt. Ez Ă­gy, hogy TĂ©lapĂł hasĂĄn ĂĄllt, kifejezetten fĂ©lelmetesnek tƱnt.
– És mondd! Nincs rajtad semmi Ășj?
– HĂĄt pĂ©ldĂĄul te. Ez egĂ©szen Ășj.
– Nem Ășgy Ă©rtem. Valami ruha. Nincs rajtad valami, ami Ășj?
Télapó fejében zåporoztak a gondolatok.
– Na? – kĂ©rdezte a macska, Ă©s egy centivel jobban kimeresztette karmait. Éles tƱszĂșrĂĄsok Ă©rtĂ©k el TĂ©lapĂł hasĂĄt. – Egy zokni? Vagy egy pĂłlĂł?
RĂĄjuk fĂșjt az ĂłceĂĄni szĂ©l. TĂ©lapĂłnak az arcĂĄt hĂł lepte. A hatalmas macska szeme vĂ©konyra szƱkĂŒlt.
– Azt hiszem, el fogom rontani ma a gyomrom – bĂșgta mĂ©ly hangon. A hĂłpelyhek megrezegtek TĂ©lapĂł Ƒsz szempillĂĄjĂĄn.
– Figyelj! – hebegte a TĂ©lapĂł, akinek most elƑször jutott eszĂ©be, hogy talĂĄn ez a karĂĄcsony elĂ©g feketĂ©re sikeredik a vĂ©gĂ©n.
– Figyelek!
– A sapkĂĄm. Azt tavaly kaptam. MĂ©g egĂ©szen Ășj. Azt neked adom.
A macska alig Ă©szrevehetƑen megrĂĄzta a fejĂ©t. Szeme pokoli sĂĄrgĂĄn sĂŒtött a fekete Ă©g alatt.
– SajnĂĄlom. Olyan kell, amit idĂ©n kaptĂĄl.
– IdĂ©n?
– IdĂ©n. Semmi?
– Atyavilág, neked mi bajod?
– Na? Semmi? ElĂĄrulom, hogy nem baj, ha kicsit hasznĂĄlt, a lĂ©nyeg, hogy mostanĂĄban kaptad. Így sem?
– Nem. – fintorgott TĂ©lapĂł.
– Ha tĂ©nyleg semmi, akkor sajnos kĂ©nytelen leszek megenni. Vagyis elƑtte szĂ©ttĂ©plek. Egyben mĂ©g Ă©n sem tudnĂĄlak lenyelni.
– HĂ©ha! – kiĂĄltott fel a TĂ©lapĂł, Ă©s oldalt hemperedett. – MĂ©sz te a francba!
A macska nevetve ugrott le a Télapó hasåról.
– Ez szinte cuki.
A TĂ©lapĂł nĂ©gykĂ©zlĂĄbra tornĂĄzta magĂĄt, Ă©s araszolni kezdett a hĂłban. Az a rohadt Rudolf! TalĂĄn Ƒ tervelte ki az egĂ©szet. NagyjĂĄbĂłl öt mĂ©tert tehetett meg, amikor felnĂ©zett. A macska – Ă©szaki hegyomlĂĄs – szemben ĂŒlt vele. SzĂĄjĂĄt ĂłriĂĄsira tĂĄtotta.
– A franc! – fĂ©kezett le TĂ©lapĂł.
– Ez vicces volt – nevetett fel a macska. – De most sajnos dolgom van. UtĂĄnad jön az a Freyja JakobsdĂłttir. Ɛ jĂł lesz desszertnek.
Télapó felnyögött.
– Freyja? Oda Ă©n is megyek.
– Nem, piroska. Oda Ă©n megyek. Neked semmi Ășj cuccod nincs. És neki sem. Ez van, ĂŸetta er lĂ­fið, ahogy itt mondjuk.
TĂ©lapĂł felĂŒlt.
– Neked ez valami belövĂ©s? MĂĄrmint az Ășj ruha?
A macska furcsa grimaszra hĂșzta a szĂĄjĂĄt.
– Ennek kulturĂĄlis gyökerei vannak. Nem Ă©n talĂĄltam ki.
– HĂĄt elĂ©g nagy hĂŒlyesĂ©gnek tƱnik.
– Nem hiszem, hogy ezt pont neked kĂ©ne megĂ­tĂ©lned – mosolyodott el a macska. – Itt ez megy. Bocs!
Télapó talpra tornåszta magåt.
– Figyelj! Ez azĂ©rt nem tĂșl logikus

– HĂĄt ez nem Ă©rdekel. Van Ășj cuccod vagy nincs?
– Nincs.
– Pech – mondta a macska, Ă©s egy ugrĂĄssal TĂ©lapĂł elƑtt termett. MancsĂĄnak egyetlen suhintĂĄsĂĄval leterĂ­tette, majd szĂ©lesre tĂĄtotta a szĂĄjĂĄt.
TĂ©lapĂł csĂșszva tolatni kezdett a hĂłban. A macska egy ruganyos lĂ©pĂ©ssel közelebb lĂ©pett. SzĂĄja mĂĄr TĂ©lapĂł csizmĂĄjĂĄnĂĄl jĂĄrt.
– Az alsĂłgatyĂĄm! – ĂŒvöltötte TĂ©lapĂł.
– Mi?
– Az alsĂłgatyĂĄm Ășj. Ma vettem fel Ășjonnan. OriginĂĄl, egyenesen a csomagbĂłl.
A macska becsukta a szĂĄjĂĄt, Ă©s Ășjra felĂŒlt: – Ezt miĂ©rt nem voltĂĄl kĂ©pes elmondani elƑbb? LegalĂĄbb ötször kĂ©rdeztem.
– Nem jutott eszembe.
– HĂĄt te azĂ©rt elĂ©g hĂŒlye vagy – bĂłlintott a macska, majd egy gyors mozdulattal TĂ©lapĂł nadrĂĄgjĂĄhoz hajolt, Ă©s nagy szippantott a levegƑbe. – Éreztem. EzĂ©rt kĂ©rdeztem meg. Nyolcvan szĂĄzalĂ©kos gyapjĂș, tĂ­z szĂĄzalĂ©k mƱszĂĄl.
– Ez egĂ©szen ijesztƑ! – suttogta a TĂ©lapĂł.
– Nem is rossz – szaglĂĄszott tovĂĄbb a macska. – És te kĂ©pes voltĂĄl elfelejteni!
– HĂĄt
 ja – törölte meg izzadt homlokĂĄt a TĂ©lapĂł.
– HĂĄt ja? – csĂłvĂĄlta meg fejĂ©t a macska. – Ha megkĂ©rhetlek, legközelebb ne hĂșzd az idƑm.
– Nem ĂĄllt szĂĄndĂ©komban.
Håtuk mögött Kópaskerben valaki énekelni kezdett. Részeg lehetett.
– Akkor viszlát! – mondta a macska. – Nekem dolgom van a faluban.
TĂ©lapĂł felĂŒlt a hĂłban. FutĂłlag eszĂ©be jutott, hogy Ă©letĂ©ben nem esett el mĂ©g ennyiszer ilyen rövid idƑ alatt. FeltĂĄpĂĄszkodott, Ă©s elindult a zsĂĄkja felĂ©. A piros szövet alatt – a macska biztosan tudja, hogy zsenilia-e vagy bĂĄrsony – kirajzolĂłdott a biciklikormĂĄny sziluettje.
– HĂ©! – kiĂĄltotta el magĂĄt.
– Na? MĂ©gsem Ășj a gatya?
– De igen – bĂłlintott a TĂ©lapĂł. – Csak az jutott eszembe, hogy a fjordon tĂșl biztos, hogy talĂĄlsz valakit, akinek semmi Ășj cucca nincs.
– Valóban? – kerekedett ki nagyra a macska szeme.
– Valóban. Rudolfnak hívják.
– Rudolf. Nem helyi nĂ©v.
– És az számít?
– Hát nem – vont vállat a macska.
– Akkor siess, mert lehet, hogy közben elszelel – intett TĂ©lapĂł az ĂłceĂĄn felĂ©.
A macska beleszagolt a levegƑbe. – Fura szaga van.
– Ɛ maga is fura.
– De ember?
– HĂĄt
 elĂ©g emberes – bĂłlintott a TĂ©lapĂł.
A macska Ășjra beleszagolt a levegƑbe.
– JĂł. Ezt megnĂ©zem – mondta.
– Azt jĂłl teszed – bĂłlintott TĂ©lapĂł.
– Kösz a tippet! – mondta a macska, Ă©s hangtalanul, szĂ©lsebesen iramodott el a part felĂ©.
Télapó egy pillanatig még követte szemével az egyre zsugorodó alakot, majd sarkon fordult és futåsnak eredt.
2.
A kĂ©mĂ©ny szƱk volt, de leszarta. Egy szökellĂ©ssel ugrott fel a tetƑre, Ă©s vetette be magĂĄt a kĂ©mĂ©nybe. A szokĂĄsos suhanĂĄs utĂĄn hatalmas robajjal jutott be a nappaliba. Egy szƑke kislĂĄny ĂĄllt a nappali közepĂ©n. Szeme akkorĂĄra tĂĄgult, mint a Hold.
– TĂ©lapĂł?
– Az! – bĂłlintott TĂ©lapĂł.
– Elhoztad a biciklimet?
– Biciklit? FrĂĄszt. IdĂ©n zoknit kapsz – mondta TĂ©lapĂł, Ă©s lerĂșgta a csizmĂĄjĂĄt.
3.
A parton elviselhetetlen volt a hideg. MetszƑ Ă©szaki szĂ©l sĂŒvĂ­tett be a legszƱkebb rĂ©sbe is. Rudolf alig lĂĄtott a förgetegtƑl. A szĂĄn elkĂ©szĂŒlt. Csak a tĂ©lapĂłra vĂĄrtak.
– Na! – szólalt meg mellette valaki.
Rudolf és a többi rénszarvas egyszerre kapott a szívéhez.
TĂ©lapĂł ĂĄllt elƑttĂŒk. Egyetlen alsĂłgatya volt rajta. Reszketett Ă©s nem lehetett tudni, hogy a hidegtƑl vagy a pipĂĄtĂłl.
– TĂ©lapĂł! – nĂ©zett rĂĄ megrökönyödve Rudolf.
– BedrogoztĂĄk – sĂșgta Csillag.
– Na! – mondta Ășjra TĂ©lapĂł. – Rudolf. Jegyezd szĂ©pen fel. Ide nem hozunk mĂĄst többĂ©, csak ruhĂĄt. Sok-sok ruhĂĄt. – Rudolf szĂłtlanul bĂłlintott. – És ha mĂĄr itt vagyunk, akkor megjegyeznĂ©m, hogy soha többĂ© nem megyek sehova szĂĄn nĂ©lkĂŒl. – Rudolf Ășjra bĂłlintott. – TĂ©lapĂł felszĂĄllt a szĂĄnra. KissĂ© didergett. – Na, megyĂŒnk, vagy megvĂĄrjĂĄtok, hogy halĂĄlra fagyjak?
Rudolf fĂŒttyentett, a többiek pedig szĂł nĂ©lkĂŒl tettĂ©k a dolgukat. MĂĄr magasan jĂĄrtak, amikor TĂ©lapĂł Ășjra megszĂłlalt.
– Rudolf. Nem járt nálatok egy macska?
– De. Valami szabĂĄsz. ElkĂŒldtĂŒk a francba! – vĂĄlaszolt azonnal Rudolf.
– Rohadt rĂ©nszarvasok – dörmögte az orra alatt TĂ©lapĂł, Ă©s kotorĂĄszni kezdett a pĂłtruhĂĄja utĂĄn. Lent Izland fĂ©nyeit elnyelte a hĂłvihar.
***
JĂłlakötturinn (Yule-macska) az izlandi folklĂłr ĂłriĂĄsira nƑtt macskĂĄja.
A karĂĄcsonyhoz közeledve a JĂłlakötturinn a havas vidĂ©ken kĂłborol, Ă©s bekapja azokat, akik nem kapnak karĂĄcsonyra Ășj ruhĂĄt. A karĂĄcsonyi macska ugyanis gyerekekkel/nĂ©ha felnƑttekkel tĂĄplĂĄlkozik.
A gazdĂĄknak igyekezniĂŒk kellett, ha azt akartĂĄk, hogy a gyapjĂș feldolgozĂĄsa mĂ©g karĂĄcsony elƑtt meglegyen. A munkĂĄsok kaptak a kĂ©sz ruhĂĄkbĂłl. Mert, ha nem kapnak ruhĂĄt karĂĄcsony elƑtt (mert nem kĂ©szĂŒltek el), akkor jön a JĂłlaköttur Ă©s megeszi Ƒket!
A hiedelem elsƑ Ă­rĂĄsos emlĂ­tĂ©se a 19. szĂĄzadbĂłl valĂł.
Az irodalmi köztudatba a horrormacska JĂłhannes Ășr Kötlum(wd) izlandi költƑ versĂ©bƑl kerĂŒlt be, aki szerint azonban a macska nem az embert, hanem a karĂĄcsonyra feltĂĄlalt lakomĂĄt falja fel. Ez marhasĂĄg: az embert ette meg, majdnem a TĂ©lapĂłt is.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!