(mese felnőtteknek, hogy ők se maradjanak ki)
1.
A Télapó megállt a falu közelében és komolyan méregetni kezdte a távolságot. Hideg volt, a szán elakadt a parton, mert Rudolf valamit megint elbarmolt rajta, és neki gyalog kellett elmennie egészen Kópasker első utcájáig. Nagyot fujtatott a levegőbe. Három házba is be kellett hatolnia. De legalább alacsony házak voltak. Ennyi szerencséje már csak lehet.
Az óceán felől befújt az északi szél. Összehúzta a kabátját. Jövőre alávesz egy másikat, és nem érdekli, hogy milyen színű.
– Na, ez fos egy hely – bólintott egyet csak úgy magának.
Elindult a hóban. A zsák nehéz volt – hála ismét Rudolfnak – és kényelmetlen. Az egyik kiskölyök biciklit kért. Ide! Minek? Ilyen hidegben nincs ember, aki szívesen bicajozna. Bosszúsan legyintett, és tovább gázolt a derékig érő hóban.
– Ha nem lesz bent kakaó és süti, akkor nincs ajándék, az tuti – dünnyögte bosszúsan az orra alá.
– Álljunk csak meg! – szólalt meg valami közvetlen előtte.
– A nyavalya! – kapott szívéhez Télapó.
Megállt, és az egyre komolyabb hóesésben megpróbálta kitalálni, hogy mi szólt hozzá.
– Ki vagy? – kérdezte reszketeg hangon.
– Te ki vagy – kérdezte a hang.
– Nem! Te ki vagy? Én ijedtem halálra – tiltakozott a Télapó.
Egy ideig nem történt semmi, majd Télapó előtt megmozdult a föld.
A föld egyre csak mozgott, mintha egy hatalmas hóvakond túrta volna éppen felszínre magát. Aztán az immár jó négy méteresre növekedett kupac megfordult és megrázta magát. Egy hatalmas és nem túl bizalomgerjesztő macska nézett le Télapóra a magasságból.
– Ó! A francba! – hátrált két métert Télapó.
– No? Tessék. Én vagyok.
– Ki?
– Jólakötturinn, ha nem tudnád.
– Nem tudnám – rázta meg fejét Télapó, és arra gondolt, hogy az egész élete sokkal jobb lett volna, ha nem tudja meg ennek az emeletes szörnynek a nevét.
– És te ki vagy? – kérdezte a macska.
– Én a Télapó vagyok. Ajándékot viszek a gyerekeknek.
– A gyereknek? Én is szeretem a gyerekeket – mosolyodott el a macska, pedig jobb lett volna, ha nem teszi. Nem volt megnyerő mosolya.
Télapó ismét hátrálni kezdett.
– Szép a sálad! – jegyezte meg a macska, és egy lépést előre lépett. – Új?
– Nem – ingatta fejét Télapó, és azon tűnődött, hogy merre kéne futnia. Kópasker házai elég közel voltak, de sajnos csak a macskán túl.
– Biztos nem új? Mintha mackókötéssel lenne kötve.
– Mi van?
– Mackókötés. Első szemet ráhajtással átemeljük, az első szem sima, aztán az első sor simán lekötött szemét ráhajtással átemeljük és…
– Nem mackókötés.
– Kár – búgta a macska. – És biztos nem új?
– Nem: tavaly kaptam.
– Aha! Ez is kár! – bólintott a macska, és egy lépést újra közelebb lépett. – És a kesztyűd?
– Mi van vele – kérdezte Télapó és hátrált egyet. Mire az alsógatyámig jutunk, belehátrálok a tengerbe, futott át rajta a gondolat.
– Az mintha új lenne.
– De nem az.
– Düftin?
– Hogy tessék? – kérdezett vissza Télapó.
– Düftinnek néz ki és teljesen újnak.
– Nem új, de neked adom, ha békén hagysz.
A macska megtorpant.
– Nekem adod?
– Ja. Persze. Nekem van másik a szánon.
– És az új? – kérdezte a macska, és újra óvatosan lépkedni kezdett a Télapó felé.
– Mondd, neked mi a frász bajod van?
– Semmi. Na, új?
– Nem.
– Kár – bólintott a macska, és megnyalta a szája szélét. Télapó gerince mentén gyöngyözni kezdett az izzadtság. – És a csizmád? Az új? Szép fekete. Velúr?
– Te szabó vagy?
– Én? Nem. Én húst eszem.
– Attól még lehetsz szabó – tiltakozott Télapó, majd hanyatt esett egy sziklában. A macska kényelmes mozdulatokkal tornyosult fölé. Egyik mancsát Télapó mellkasára tette. A konyhakés nagyságú karmok pár milliméternyire belekaptak Télapó subájába.
– Elég zsírosnak tűnsz – súgta a macska.
– Nem. Vagyis de, de már kondizom – tiltakozott Télapó.
A macska újra mosolyra húzta száját. Ez így, hogy Télapó hasán állt, kifejezetten félelmetesnek tűnt.
– És mondd! Nincs rajtad semmi új?
– Hát például te. Ez egészen új.
– Nem úgy értem. Valami ruha. Nincs rajtad valami, ami új?
Télapó fejében záporoztak a gondolatok.
– Na? – kérdezte a macska, és egy centivel jobban kimeresztette karmait. Éles tűszúrások érték el Télapó hasát. – Egy zokni? Vagy egy póló?
Rájuk fújt az óceáni szél. Télapónak az arcát hó lepte. A hatalmas macska szeme vékonyra szűkült.
– Azt hiszem, el fogom rontani ma a gyomrom – búgta mély hangon. A hópelyhek megrezegtek Télapó ősz szempilláján.
– Figyelj! – hebegte a Télapó, akinek most először jutott eszébe, hogy talán ez a karácsony elég feketére sikeredik a végén.
– Figyelek!
– A sapkám. Azt tavaly kaptam. Még egészen új. Azt neked adom.
A macska alig észrevehetően megrázta a fejét. Szeme pokoli sárgán sütött a fekete ég alatt.
– Sajnálom. Olyan kell, amit idén kaptál.
– Idén?
– Idén. Semmi?
– Atyavilág, neked mi bajod?
– Na? Semmi? Elárulom, hogy nem baj, ha kicsit használt, a lényeg, hogy mostanában kaptad. Így sem?
– Nem. – fintorgott Télapó.
– Ha tényleg semmi, akkor sajnos kénytelen leszek megenni. Vagyis előtte széttéplek. Egyben még én sem tudnálak lenyelni.
– Héha! – kiáltott fel a Télapó, és oldalt hemperedett. – Mész te a francba!
A macska nevetve ugrott le a Télapó hasáról.
– Ez szinte cuki.
A Télapó négykézlábra tornázta magát, és araszolni kezdett a hóban. Az a rohadt Rudolf! Talán ő tervelte ki az egészet. Nagyjából öt métert tehetett meg, amikor felnézett. A macska – északi hegyomlás – szemben ült vele. Száját óriásira tátotta.
– A franc! – fékezett le Télapó.
– Ez vicces volt – nevetett fel a macska. – De most sajnos dolgom van. Utánad jön az a Freyja Jakobsdóttir. Ő jó lesz desszertnek.
Télapó felnyögött.
– Freyja? Oda én is megyek.
– Nem, piroska. Oda én megyek. Neked semmi új cuccod nincs. És neki sem. Ez van, þetta er lífið, ahogy itt mondjuk.
Télapó felült.
– Neked ez valami belövés? Mármint az új ruha?
A macska furcsa grimaszra húzta a száját.
– Ennek kulturális gyökerei vannak. Nem én találtam ki.
– Hát elég nagy hülyeségnek tűnik.
– Nem hiszem, hogy ezt pont neked kéne megítélned – mosolyodott el a macska. – Itt ez megy. Bocs!
Télapó talpra tornászta magát.
– Figyelj! Ez azért nem túl logikus…
– Hát ez nem érdekel. Van új cuccod vagy nincs?
– Nincs.
– Pech – mondta a macska, és egy ugrással Télapó előtt termett. Mancsának egyetlen suhintásával leterítette, majd szélesre tátotta a száját.
Télapó csúszva tolatni kezdett a hóban. A macska egy ruganyos lépéssel közelebb lépett. Szája már Télapó csizmájánál járt.
– Az alsógatyám! – üvöltötte Télapó.
– Mi?
– Az alsógatyám új. Ma vettem fel újonnan. Originál, egyenesen a csomagból.
A macska becsukta a száját, és újra felült: – Ezt miért nem voltál képes elmondani előbb? Legalább ötször kérdeztem.
– Nem jutott eszembe.
– Hát te azért elég hülye vagy – bólintott a macska, majd egy gyors mozdulattal Télapó nadrágjához hajolt, és nagy szippantott a levegőbe. – Éreztem. Ezért kérdeztem meg. Nyolcvan százalékos gyapjú, tíz százalék műszál.
– Ez egészen ijesztő! – suttogta a Télapó.
– Nem is rossz – szaglászott tovább a macska. – És te képes voltál elfelejteni!
– Hát… ja – törölte meg izzadt homlokát a Télapó.
– Hát ja? – csóválta meg fejét a macska. – Ha megkérhetlek, legközelebb ne húzd az időm.
– Nem állt szándékomban.
Hátuk mögött Kópaskerben valaki énekelni kezdett. Részeg lehetett.
– Akkor viszlát! – mondta a macska. – Nekem dolgom van a faluban.
Télapó felült a hóban. Futólag eszébe jutott, hogy életében nem esett el még ennyiszer ilyen rövid idő alatt. Feltápászkodott, és elindult a zsákja felé. A piros szövet alatt – a macska biztosan tudja, hogy zsenilia-e vagy bársony – kirajzolódott a biciklikormány sziluettje.
– Hé! – kiáltotta el magát.
– Na? Mégsem új a gatya?
– De igen – bólintott a Télapó. – Csak az jutott eszembe, hogy a fjordon túl biztos, hogy találsz valakit, akinek semmi új cucca nincs.
– Valóban? – kerekedett ki nagyra a macska szeme.
– Valóban. Rudolfnak hívják.
– Rudolf. Nem helyi név.
– És az számít?
– Hát nem – vont vállat a macska.
– Akkor siess, mert lehet, hogy közben elszelel – intett Télapó az óceán felé.
A macska beleszagolt a levegőbe. – Fura szaga van.
– Ő maga is fura.
– De ember?
– Hát… elég emberes – bólintott a Télapó.
A macska újra beleszagolt a levegőbe.
– Jó. Ezt megnézem – mondta.
– Azt jól teszed – bólintott Télapó.
– Kösz a tippet! – mondta a macska, és hangtalanul, szélsebesen iramodott el a part felé.
Télapó egy pillanatig még követte szemével az egyre zsugorodó alakot, majd sarkon fordult és futásnak eredt.
2.
A kémény szűk volt, de leszarta. Egy szökelléssel ugrott fel a tetőre, és vetette be magát a kéménybe. A szokásos suhanás után hatalmas robajjal jutott be a nappaliba. Egy szőke kislány állt a nappali közepén. Szeme akkorára tágult, mint a Hold.
– Télapó?
– Az! – bólintott Télapó.
– Elhoztad a biciklimet?
– Biciklit? Frászt. Idén zoknit kapsz – mondta Télapó, és lerúgta a csizmáját.
3.
A parton elviselhetetlen volt a hideg. Metsző északi szél süvített be a legszűkebb résbe is. Rudolf alig látott a förgetegtől. A szán elkészült. Csak a télapóra vártak.
– Na! – szólalt meg mellette valaki.
Rudolf és a többi rénszarvas egyszerre kapott a szívéhez.
Télapó állt előttük. Egyetlen alsógatya volt rajta. Reszketett és nem lehetett tudni, hogy a hidegtől vagy a pipától.
– Télapó! – nézett rá megrökönyödve Rudolf.
– Bedrogozták – súgta Csillag.
– Na! – mondta újra Télapó. – Rudolf. Jegyezd szépen fel. Ide nem hozunk mást többé, csak ruhát. Sok-sok ruhát. – Rudolf szótlanul bólintott. – És ha már itt vagyunk, akkor megjegyezném, hogy soha többé nem megyek sehova szán nélkül. – Rudolf újra bólintott. – Télapó felszállt a szánra. Kissé didergett. – Na, megyünk, vagy megvárjátok, hogy halálra fagyjak?
Rudolf füttyentett, a többiek pedig szó nélkül tették a dolgukat. Már magasan jártak, amikor Télapó újra megszólalt.
– Rudolf. Nem járt nálatok egy macska?
– De. Valami szabász. Elküldtük a francba! – válaszolt azonnal Rudolf.
– Rohadt rénszarvasok – dörmögte az orra alatt Télapó, és kotorászni kezdett a pótruhája után. Lent Izland fényeit elnyelte a hóvihar.
***
Jólakötturinn (Yule-macska) az izlandi folklór óriásira nőtt macskája.
A karácsonyhoz közeledve a Jólakötturinn a havas vidéken kóborol, és bekapja azokat, akik nem kapnak karácsonyra új ruhát. A karácsonyi macska ugyanis gyerekekkel/néha felnőttekkel táplálkozik.
A gazdáknak igyekezniük kellett, ha azt akarták, hogy a gyapjú feldolgozása még karácsony előtt meglegyen. A munkások kaptak a kész ruhákból. Mert, ha nem kapnak ruhát karácsony előtt (mert nem készültek el), akkor jön a Jólaköttur és megeszi őket!
A hiedelem első írásos említése a 19. századból való.
Az irodalmi köztudatba a horrormacska Jóhannes úr Kötlum(wd) izlandi költő verséből került be, aki szerint azonban a macska nem az embert, hanem a karácsonyra feltálalt lakomát falja fel. Ez marhaság: az embert ette meg, majdnem a Télapót is.
Oberon álma 2. rész(9)
Az archívum 2. (befejező) rész(6)
A szócikk(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
A forrás 1.(4)
Tanulni arany(4)