(mese felnĆtteknek, hogy Ćk se maradjanak ki)
1.
A TĂ©lapĂł megĂĄllt a falu közelĂ©ben Ă©s komolyan mĂ©regetni kezdte a tĂĄvolsĂĄgot. Hideg volt, a szĂĄn elakadt a parton, mert Rudolf valamit megint elbarmolt rajta, Ă©s neki gyalog kellett elmennie egĂ©szen KĂłpasker elsĆ utcĂĄjĂĄig. Nagyot fujtatott a levegĆbe. HĂĄrom hĂĄzba is be kellett hatolnia. De legalĂĄbb alacsony hĂĄzak voltak. Ennyi szerencsĂ©je mĂĄr csak lehet.
Az ĂłceĂĄn felĆl befĂșjt az Ă©szaki szĂ©l. ĂsszehĂșzta a kabĂĄtjĂĄt. JövĆre alĂĄvesz egy mĂĄsikat, Ă©s nem Ă©rdekli, hogy milyen szĂnƱ.
â Na, ez fos egy hely â bĂłlintott egyet csak Ășgy magĂĄnak.
Elindult a hĂłban. A zsĂĄk nehĂ©z volt â hĂĄla ismĂ©t Rudolfnak â Ă©s kĂ©nyelmetlen. Az egyik kiskölyök biciklit kĂ©rt. Ide! Minek? Ilyen hidegben nincs ember, aki szĂvesen bicajozna. BosszĂșsan legyintett, Ă©s tovĂĄbb gĂĄzolt a derĂ©kig Ă©rĆ hĂłban.
â Ha nem lesz bent kakaĂł Ă©s sĂŒti, akkor nincs ajĂĄndĂ©k, az tuti â dĂŒnnyögte bosszĂșsan az orra alĂĄ.
â Ălljunk csak meg! â szĂłlalt meg valami közvetlen elĆtte.
â A nyavalya! â kapott szĂvĂ©hez TĂ©lapĂł.
Megållt, és az egyre komolyabb hóesésben megpróbålta kitalålni, hogy mi szólt hozzå.
â Ki vagy? â kĂ©rdezte reszketeg hangon.
â Te ki vagy â kĂ©rdezte a hang.
â Nem! Te ki vagy? Ăn ijedtem halĂĄlra â tiltakozott a TĂ©lapĂł.
Egy ideig nem törtĂ©nt semmi, majd TĂ©lapĂł elĆtt megmozdult a föld.
A föld egyre csak mozgott, mintha egy hatalmas hĂłvakond tĂșrta volna Ă©ppen felszĂnre magĂĄt. AztĂĄn az immĂĄr jĂł nĂ©gy mĂ©teresre növekedett kupac megfordult Ă©s megrĂĄzta magĂĄt. Egy hatalmas Ă©s nem tĂșl bizalomgerjesztĆ macska nĂ©zett le TĂ©lapĂłra a magassĂĄgbĂłl.
â Ă! A francba! â hĂĄtrĂĄlt kĂ©t mĂ©tert TĂ©lapĂł.
â No? TessĂ©k. Ăn vagyok.
â Ki?
â JĂłlakötturinn, ha nem tudnĂĄd.
â Nem tudnĂĄm â rĂĄzta meg fejĂ©t TĂ©lapĂł, Ă©s arra gondolt, hogy az egĂ©sz Ă©lete sokkal jobb lett volna, ha nem tudja meg ennek az emeletes szörnynek a nevĂ©t.
â Ăs te ki vagy? â kĂ©rdezte a macska.
â Ăn a TĂ©lapĂł vagyok. AjĂĄndĂ©kot viszek a gyerekeknek.
â A gyereknek? Ăn is szeretem a gyerekeket â mosolyodott el a macska, pedig jobb lett volna, ha nem teszi. Nem volt megnyerĆ mosolya.
Télapó ismét håtrålni kezdett.
â SzĂ©p a sĂĄlad! â jegyezte meg a macska, Ă©s egy lĂ©pĂ©st elĆre lĂ©pett. â Ăj?
â Nem â ingatta fejĂ©t TĂ©lapĂł, Ă©s azon tƱnĆdött, hogy merre kĂ©ne futnia. KĂłpasker hĂĄzai elĂ©g közel voltak, de sajnos csak a macskĂĄn tĂșl.
â Biztos nem Ășj? Mintha mackĂłkötĂ©ssel lenne kötve.
â Mi van?
â MackĂłkötĂ©s. ElsĆ szemet rĂĄhajtĂĄssal ĂĄtemeljĂŒk, az elsĆ szem sima, aztĂĄn az elsĆ sor simĂĄn lekötött szemĂ©t rĂĄhajtĂĄssal ĂĄtemeljĂŒk Ă©sâŠ
â Nem mackĂłkötĂ©s.
â KĂĄr â bĂșgta a macska. â Ăs biztos nem Ășj?
â Nem: tavaly kaptam.
â Aha! Ez is kĂĄr! â bĂłlintott a macska, Ă©s egy lĂ©pĂ©st Ășjra közelebb lĂ©pett. â Ăs a kesztyƱd?
â Mi van vele â kĂ©rdezte TĂ©lapĂł Ă©s hĂĄtrĂĄlt egyet. Mire az alsĂłgatyĂĄmig jutunk, belehĂĄtrĂĄlok a tengerbe, futott ĂĄt rajta a gondolat.
â Az mintha Ășj lenne.
â De nem az.
â DĂŒftin?
â Hogy tessĂ©k? â kĂ©rdezett vissza TĂ©lapĂł.
â DĂŒftinnek nĂ©z ki Ă©s teljesen Ășjnak.
â Nem Ășj, de neked adom, ha bĂ©kĂ©n hagysz.
A macska megtorpant.
â Nekem adod?
â Ja. Persze. Nekem van mĂĄsik a szĂĄnon.
â Ăs az Ășj? â kĂ©rdezte a macska, Ă©s Ășjra Ăłvatosan lĂ©pkedni kezdett a TĂ©lapĂł felĂ©.
â Mondd, neked mi a frĂĄsz bajod van?
â Semmi. Na, Ășj?
â Nem.
â KĂĄr â bĂłlintott a macska, Ă©s megnyalta a szĂĄja szĂ©lĂ©t. TĂ©lapĂł gerince mentĂ©n gyöngyözni kezdett az izzadtsĂĄg. – Ăs a csizmĂĄd? Az Ășj? SzĂ©p fekete. VelĂșr?
â Te szabĂł vagy?
â Ăn? Nem. Ăn hĂșst eszem.
â AttĂłl mĂ©g lehetsz szabĂł â tiltakozott TĂ©lapĂł, majd hanyatt esett egy sziklĂĄban. A macska kĂ©nyelmes mozdulatokkal tornyosult fölĂ©. Egyik mancsĂĄt TĂ©lapĂł mellkasĂĄra tette. A konyhakĂ©s nagysĂĄgĂș karmok pĂĄr millimĂ©ternyire belekaptak TĂ©lapĂł subĂĄjĂĄba.
â ElĂ©g zsĂrosnak tƱnsz â sĂșgta a macska.
â Nem. Vagyis de, de mĂĄr kondizom â tiltakozott TĂ©lapĂł.
A macska Ășjra mosolyra hĂșzta szĂĄjĂĄt. Ez Ăgy, hogy TĂ©lapĂł hasĂĄn ĂĄllt, kifejezetten fĂ©lelmetesnek tƱnt.
â Ăs mondd! Nincs rajtad semmi Ășj?
â HĂĄt pĂ©ldĂĄul te. Ez egĂ©szen Ășj.
â Nem Ășgy Ă©rtem. Valami ruha. Nincs rajtad valami, ami Ășj?
Télapó fejében zåporoztak a gondolatok.
â Na? â kĂ©rdezte a macska, Ă©s egy centivel jobban kimeresztette karmait. Ăles tƱszĂșrĂĄsok Ă©rtĂ©k el TĂ©lapĂł hasĂĄt. â Egy zokni? Vagy egy pĂłlĂł?
RĂĄjuk fĂșjt az ĂłceĂĄni szĂ©l. TĂ©lapĂłnak az arcĂĄt hĂł lepte. A hatalmas macska szeme vĂ©konyra szƱkĂŒlt.
â Azt hiszem, el fogom rontani ma a gyomrom â bĂșgta mĂ©ly hangon. A hĂłpelyhek megrezegtek TĂ©lapĂł Ćsz szempillĂĄjĂĄn.
â Figyelj! â hebegte a TĂ©lapĂł, akinek most elĆször jutott eszĂ©be, hogy talĂĄn ez a karĂĄcsony elĂ©g feketĂ©re sikeredik a vĂ©gĂ©n.
â Figyelek!
â A sapkĂĄm. Azt tavaly kaptam. MĂ©g egĂ©szen Ășj. Azt neked adom.
A macska alig Ă©szrevehetĆen megrĂĄzta a fejĂ©t. Szeme pokoli sĂĄrgĂĄn sĂŒtött a fekete Ă©g alatt.
â SajnĂĄlom. Olyan kell, amit idĂ©n kaptĂĄl.
â IdĂ©n?
â IdĂ©n. Semmi?
â AtyavilĂĄg, neked mi bajod?
â Na? Semmi? ElĂĄrulom, hogy nem baj, ha kicsit hasznĂĄlt, a lĂ©nyeg, hogy mostanĂĄban kaptad. Ăgy sem?
â Nem. â fintorgott TĂ©lapĂł.
â Ha tĂ©nyleg semmi, akkor sajnos kĂ©nytelen leszek megenni. Vagyis elĆtte szĂ©ttĂ©plek. Egyben mĂ©g Ă©n sem tudnĂĄlak lenyelni.
â HĂ©ha! â kiĂĄltott fel a TĂ©lapĂł, Ă©s oldalt hemperedett. â MĂ©sz te a francba!
A macska nevetve ugrott le a Télapó hasåról.
â Ez szinte cuki.
A TĂ©lapĂł nĂ©gykĂ©zlĂĄbra tornĂĄzta magĂĄt, Ă©s araszolni kezdett a hĂłban. Az a rohadt Rudolf! TalĂĄn Ć tervelte ki az egĂ©szet. NagyjĂĄbĂłl öt mĂ©tert tehetett meg, amikor felnĂ©zett. A macska â Ă©szaki hegyomlĂĄs â szemben ĂŒlt vele. SzĂĄjĂĄt ĂłriĂĄsira tĂĄtotta.
â A franc! â fĂ©kezett le TĂ©lapĂł.
â Ez vicces volt â nevetett fel a macska. â De most sajnos dolgom van. UtĂĄnad jön az a Freyja JakobsdĂłttir. Ć jĂł lesz desszertnek.
Télapó felnyögött.
â Freyja? Oda Ă©n is megyek.
â Nem, piroska. Oda Ă©n megyek. Neked semmi Ășj cuccod nincs. Ăs neki sem. Ez van, ĂŸetta er lĂfið, ahogy itt mondjuk.
TĂ©lapĂł felĂŒlt.
â Neked ez valami belövĂ©s? MĂĄrmint az Ășj ruha?
A macska furcsa grimaszra hĂșzta a szĂĄjĂĄt.
â Ennek kulturĂĄlis gyökerei vannak. Nem Ă©n talĂĄltam ki.
â HĂĄt elĂ©g nagy hĂŒlyesĂ©gnek tƱnik.
â Nem hiszem, hogy ezt pont neked kĂ©ne megĂtĂ©lned â mosolyodott el a macska. â Itt ez megy. Bocs!
Télapó talpra tornåszta magåt.
â Figyelj! Ez azĂ©rt nem tĂșl logikusâŠ
â HĂĄt ez nem Ă©rdekel. Van Ășj cuccod vagy nincs?
â Nincs.
â Pech â mondta a macska, Ă©s egy ugrĂĄssal TĂ©lapĂł elĆtt termett. MancsĂĄnak egyetlen suhintĂĄsĂĄval leterĂtette, majd szĂ©lesre tĂĄtotta a szĂĄjĂĄt.
TĂ©lapĂł csĂșszva tolatni kezdett a hĂłban. A macska egy ruganyos lĂ©pĂ©ssel közelebb lĂ©pett. SzĂĄja mĂĄr TĂ©lapĂł csizmĂĄjĂĄnĂĄl jĂĄrt.
â Az alsĂłgatyĂĄm! â ĂŒvöltötte TĂ©lapĂł.
â Mi?
â Az alsĂłgatyĂĄm Ășj. Ma vettem fel Ășjonnan. OriginĂĄl, egyenesen a csomagbĂłl.
A macska becsukta a szĂĄjĂĄt, Ă©s Ășjra felĂŒlt: â Ezt miĂ©rt nem voltĂĄl kĂ©pes elmondani elĆbb? LegalĂĄbb ötször kĂ©rdeztem.
â Nem jutott eszembe.
â HĂĄt te azĂ©rt elĂ©g hĂŒlye vagy â bĂłlintott a macska, majd egy gyors mozdulattal TĂ©lapĂł nadrĂĄgjĂĄhoz hajolt, Ă©s nagy szippantott a levegĆbe. â Ăreztem. EzĂ©rt kĂ©rdeztem meg. Nyolcvan szĂĄzalĂ©kos gyapjĂș, tĂz szĂĄzalĂ©k mƱszĂĄl.
â Ez egĂ©szen ijesztĆ! â suttogta a TĂ©lapĂł.
â Nem is rossz â szaglĂĄszott tovĂĄbb a macska. â Ăs te kĂ©pes voltĂĄl elfelejteni!
â HĂĄt⊠ja â törölte meg izzadt homlokĂĄt a TĂ©lapĂł.
â HĂĄt ja? â csĂłvĂĄlta meg fejĂ©t a macska. â Ha megkĂ©rhetlek, legközelebb ne hĂșzd az idĆm.
â Nem ĂĄllt szĂĄndĂ©komban.
Håtuk mögött Kópaskerben valaki énekelni kezdett. Részeg lehetett.
â Akkor viszlĂĄt! â mondta a macska. â Nekem dolgom van a faluban.
TĂ©lapĂł felĂŒlt a hĂłban. FutĂłlag eszĂ©be jutott, hogy Ă©letĂ©ben nem esett el mĂ©g ennyiszer ilyen rövid idĆ alatt. FeltĂĄpĂĄszkodott, Ă©s elindult a zsĂĄkja felĂ©. A piros szövet alatt â a macska biztosan tudja, hogy zsenilia-e vagy bĂĄrsony â kirajzolĂłdott a biciklikormĂĄny sziluettje.
â HĂ©! â kiĂĄltotta el magĂĄt.
â Na? MĂ©gsem Ășj a gatya?
â De igen â bĂłlintott a TĂ©lapĂł. â Csak az jutott eszembe, hogy a fjordon tĂșl biztos, hogy talĂĄlsz valakit, akinek semmi Ășj cucca nincs.
â ValĂłban? â kerekedett ki nagyra a macska szeme.
â ValĂłban. Rudolfnak hĂvjĂĄk.
â Rudolf. Nem helyi nĂ©v.
â Ăs az szĂĄmĂt?
â HĂĄt nem â vont vĂĄllat a macska.
â Akkor siess, mert lehet, hogy közben elszelel â intett TĂ©lapĂł az ĂłceĂĄn felĂ©.
A macska beleszagolt a levegĆbe. â Fura szaga van.
â Ć maga is fura.
â De ember?
â HĂĄt⊠elĂ©g emberes â bĂłlintott a TĂ©lapĂł.
A macska Ășjra beleszagolt a levegĆbe.
â JĂł. Ezt megnĂ©zem â mondta.
â Azt jĂłl teszed â bĂłlintott TĂ©lapĂł.
â Kösz a tippet! â mondta a macska, Ă©s hangtalanul, szĂ©lsebesen iramodott el a part felĂ©.
Télapó egy pillanatig még követte szemével az egyre zsugorodó alakot, majd sarkon fordult és futåsnak eredt.
2.
A kĂ©mĂ©ny szƱk volt, de leszarta. Egy szökellĂ©ssel ugrott fel a tetĆre, Ă©s vetette be magĂĄt a kĂ©mĂ©nybe. A szokĂĄsos suhanĂĄs utĂĄn hatalmas robajjal jutott be a nappaliba. Egy szĆke kislĂĄny ĂĄllt a nappali közepĂ©n. Szeme akkorĂĄra tĂĄgult, mint a Hold.
â TĂ©lapĂł?
â Az! â bĂłlintott TĂ©lapĂł.
â Elhoztad a biciklimet?
â Biciklit? FrĂĄszt. IdĂ©n zoknit kapsz â mondta TĂ©lapĂł, Ă©s lerĂșgta a csizmĂĄjĂĄt.
3.
A parton elviselhetetlen volt a hideg. MetszĆ Ă©szaki szĂ©l sĂŒvĂtett be a legszƱkebb rĂ©sbe is. Rudolf alig lĂĄtott a förgetegtĆl. A szĂĄn elkĂ©szĂŒlt. Csak a tĂ©lapĂłra vĂĄrtak.
â Na! â szĂłlalt meg mellette valaki.
Rudolf Ă©s a többi rĂ©nszarvas egyszerre kapott a szĂvĂ©hez.
TĂ©lapĂł ĂĄllt elĆttĂŒk. Egyetlen alsĂłgatya volt rajta. Reszketett Ă©s nem lehetett tudni, hogy a hidegtĆl vagy a pipĂĄtĂłl.
â TĂ©lapĂł! â nĂ©zett rĂĄ megrökönyödve Rudolf.
â BedrogoztĂĄk â sĂșgta Csillag.
â Na! â mondta Ășjra TĂ©lapĂł. â Rudolf. Jegyezd szĂ©pen fel. Ide nem hozunk mĂĄst többĂ©, csak ruhĂĄt. Sok-sok ruhĂĄt. â Rudolf szĂłtlanul bĂłlintott. â Ăs ha mĂĄr itt vagyunk, akkor megjegyeznĂ©m, hogy soha többĂ© nem megyek sehova szĂĄn nĂ©lkĂŒl. â Rudolf Ășjra bĂłlintott. â TĂ©lapĂł felszĂĄllt a szĂĄnra. KissĂ© didergett. â Na, megyĂŒnk, vagy megvĂĄrjĂĄtok, hogy halĂĄlra fagyjak?
Rudolf fĂŒttyentett, a többiek pedig szĂł nĂ©lkĂŒl tettĂ©k a dolgukat. MĂĄr magasan jĂĄrtak, amikor TĂ©lapĂł Ășjra megszĂłlalt.
â Rudolf. Nem jĂĄrt nĂĄlatok egy macska?
â De. Valami szabĂĄsz. ElkĂŒldtĂŒk a francba! â vĂĄlaszolt azonnal Rudolf.
â Rohadt rĂ©nszarvasok â dörmögte az orra alatt TĂ©lapĂł, Ă©s kotorĂĄszni kezdett a pĂłtruhĂĄja utĂĄn. Lent Izland fĂ©nyeit elnyelte a hĂłvihar.
***
JĂłlakötturinn (Yule-macska) az izlandi folklĂłr ĂłriĂĄsira nĆtt macskĂĄja.
A karĂĄcsonyhoz közeledve a JĂłlakötturinn a havas vidĂ©ken kĂłborol, Ă©s bekapja azokat, akik nem kapnak karĂĄcsonyra Ășj ruhĂĄt. A karĂĄcsonyi macska ugyanis gyerekekkel/nĂ©ha felnĆttekkel tĂĄplĂĄlkozik.
A gazdĂĄknak igyekezniĂŒk kellett, ha azt akartĂĄk, hogy a gyapjĂș feldolgozĂĄsa mĂ©g karĂĄcsony elĆtt meglegyen. A munkĂĄsok kaptak a kĂ©sz ruhĂĄkbĂłl. Mert, ha nem kapnak ruhĂĄt karĂĄcsony elĆtt (mert nem kĂ©szĂŒltek el), akkor jön a JĂłlaköttur Ă©s megeszi Ćket!
A hiedelem elsĆ ĂrĂĄsos emlĂtĂ©se a 19. szĂĄzadbĂłl valĂł.
Az irodalmi köztudatba a horrormacska JĂłhannes Ășr Kötlum(wd) izlandi költĆ versĂ©bĆl kerĂŒlt be, aki szerint azonban a macska nem az embert, hanem a karĂĄcsonyra feltĂĄlalt lakomĂĄt falja fel. Ez marhasĂĄg: az embert ette meg, majdnem a TĂ©lapĂłt is.