– Kérdezhetek?
– Persze, bácsi. Gondolom, valami ügyet akar intézni. Elvégre ez egy rendőrség.
– Ritkán járok ilyen helyre.
– Én bezzeg minden nap. Szóval?
– Az érdekelne, hogy mi az az UFO.
– Mármint, hogy UFO? Kicsi emberke, zöld csápokkal?
– Zöld csápjai vannak?
– Nem.
– Nincsenek neki?
– …
– …
– Most ténylg azt kérdezi, hogy mi az az UFO?
– Egészen pontosan. Szóval akkor nincsenek zöld csápjai.
– Figyeljen ide! Most hirtelen két dolog jutott az eszembe. Egy: ez nem különleges tudakozó. Kettő: szerintem, hívni fogom a mentőket.
– Jó, de attól még elmondhatná, hogy mi az az UFO. Ugyanis bejelentést akarok tenni.
– Maga találkozott egy UFO-val?
– Hát, nem tudom. Éppen ez a kérdés. Mert, ha igen, akkor azt be szeretném jelenteni.
– Értem. És mit csinált az az UFO, hogy be akarja jelenteni? Mert, ha azt mondja, hogy tönkre tette a pázsitját egy repülő csészealj, és a belőle kiszálló zöld kis emberkék randalíroztak a kertjében, akkor itt a helye.
– Nincs pázsitom. Társasházban lakom a hatodikon. Azt nem lehet bejelenteni, hogy közösülni akart velem?
– Dehogynem. Feltéve, hogy maga viszont nem akart.
– A Manyival? Ugyan már!
– Manyink hívják az UFO-t? Szokványos név náluk.
– Azt nem tudom.
– És hogy néz ki a Manyi?
– Miért? Hogy néz ki egy UFO?
– Hát lássuk csak. Az UFO-k idegenek.
– Külföldiek? Oké. A Manyi jól beszél oroszul. Ez most gyanús, ugye?
– Oroszul? Az orosz nem idegen.
– Hát nem is szögedi.
– Nem külföldről beszélek, hanem idegenről.
– Afrikai? A Manyi nem fekete.
– Idegen, uram. Nem külföldi.
– A kettő között most mi is a különbség?
– Az, hogy nem Föld bolygóról származik.
– Nem?
– Nem.
– Akkor honnan?
– Hát máshonnan.
– De honnan?
– Honnan tudjam? Ez a lényeg. Nem tudjuk, csak azt, hogy nem innen. Ettől idegen. Valahonnan.
– Aha. Oké. Ez egyre durvább.
– Miért?
– Mert nem csak a Manyi ufó, hanem a Béla is a negyediken.
– A Béla?
– Tuti az. Fogalmam sincs, hogy honnan származik, de hogy nem innen, az biztos. Az egész ház bűzlik, amikor főz. Iszonyat. A Béla is UFO. És szerintem a Kovácsék is. Azokról sem tudom, honnan jöttek…
– Figyeljen ide! Nem mindenki UFO, akiről nem tudjuk, hogy honnan származik.
– De hát most mondta.
– Én azt mondtam, hogy az UFO-k nem innen származnak. De azt nem mondtam, hogy mindenki UFO, akiről nem tudjuk, hogy honnan származik. A kettő nem ugyanaz.
– Értem. De azért nem vethetjük el, ugye?
– Nem.
– Akkor a Béla, a Manyi, a Kovácsék mind UFOk. Tuti.
– Értem. És sajnálom.
– Semmi baj. Ezzel kell élnem.
– Azt ugye tudja, hogy UFOk lehet, hogy nem is léteznek?
– A Manyi létezik. Naponta zaklat a szerelmével.
– Na. Végre. Szóval zaklatást akar bejelenteni.
– Igen. A Manyit. Ötször, hatszor is átjön. Aludni sem tudok tőle. Éjjel is kopogtat az ablakomon.
– Rendben. Birtokháborítás, zaklatás. És még?
– Hát… nem is tudom. A múltkor elrabolt.
– Elrabolta! Az elég súlyos ügy. És hova vitte? Az űrhajójára?
– Nem. Hozzá, a harmadikra. Ott lakik. Ott tértem magamhoz.
– El is kábította ezek szerint.
– El. Pálinkával csinálta.
– Értem. Szabadságban való korlátozás, emberrablás. Mondja, ez a Manyi bűnöző?
– Nem hiszem. Szerintem csak sima UFO.
– Persze. Elfelejtettem. És hány éves?
– Én?
– Nem. A Manyi.
– Nem tudom. Már nem mai csirke. Mondjuk én sem vagyok mai kakas. De azt tudom, hogy bármikor el tud kábítani, és odahurcol a lakásába, és fenyeget a közösüléssel.
– Értem. És ez magának iszonyatos.
– Azt nem mondtam.
– Nem iszonyatos?
– Néha az. De a Manyi nagyon kitartó tud lenni. Olyankor nagyon kellemetlen.
– Kellemetlen. Értem. Most azt szűröm le a szavaiból, hogy azért néha hagyja, hogy a Manyi elrabolja és elvigye az űrhajójára, ami a harmadikon van.
– Gondolja, hogy ott az űrhajója a lakásban?
– Hol máshol lenne? Minden UFO tart magánál egy űrhajót, ha lelepleznék és menekülni kell. Mentőkabin.
– Mondjuk elég kicsi a hálószobája.
– Látja? Szóval. Néha azért maga is elhajlik egy kis UFO enyempentyemre.
– Jó. Néha beadom a derekam. De nem mindig. Értse meg, én már ezt nem bírom ilyen tempóban. Amióta a feleségem meghalt, leszoktam erről. Erre jön a Manyi, elrabol és UFO módszerekkel kényszerít. Ha akarom, ha nem.
– Szegény.
– Ugye?
– És mondja, milyen a szex egy UFO-val? Sose próbáltam.
– Intenzív. Ha a Manyi belejön, akkor nagyon oké. De én nem bírom már sokáig. Valamit csinálni kéne. Ezért vagyok itt. Nem lehet kitiltani az UFO-kat innen? Vagy legalábbis a Manyit. Vagy valami rendeletet nem lehet hozni? Vagy legalább beszéljenek vele. Ha kedve támad, jön éjnek évadján, mint egy… mint egy UFO, és elrabol. Ott kaparászik az ablakon, és már ott sem vagyok. Aztán hajnalig… én egy nyugdíjas ember vagyok, kérem…
– Értem. Tudja, uram, az a baj, hogy nem igazán hihető a története. Próbálkozom, de nem megy.
– Nem?
– Nem igazán.
– Én akkor sem bírom tovább.
– Igen. Értem. És mégis azt kell mondjam, hogy nem tudunk mit tenni. Az UFO rablások igen ritkák nálunk. Nincs erre kapacitásunk. Pláne, ha néha önként megy, néha meg csak fáradt. Mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy beszéljen a maga Manyijával. Csak meg lehet győzni egy UFO-t is hogy nem bírja. Vagy zárja be az ablakot és az ajtót, szereltessen fel riasztót. Ha azt megrongálja, akkor talán tudunk tenni valamit. De így…
– Semmit?
– Sajnálom.
– A Manyi kénye kedvére…
– Álljon ellent. Egy erős férfi maga. Csak nemet tud mondani egy idős UFO nőnek?
– Maga nem ismeri.
– Nem baj. Próbálja meg!
*
– Na?
– Mi na?
– Elhitték, öreg?
– Nem hitték el.
– Pedig mondtad, hogy az ablakon kopogok be éjjel.
– Mondtam.
– Azt is, hogy a hatodikon laksz.
– Mondtam.
– Meséltél Béláról, és a Kovácsékról?
– Meséltem.
– És semmi. Hazaküldtek.
– Haza.
– Ejnye! Én mondtam, ugye?
– Mondtad. De…
– Semmi de, cukivirág. Aludj egyet délután. Készülj! Ma éjjel nagyon sok dolgod lesz, mert rossz fiú voltál. Rossz kis emberfiú. Még az is lehet, hogy elviszlek a Holdra.
**
Július 2. UFO világnap
Az 1947. július 2-án történt Roswell-i UFO incidens évfordulója.
