– Édesem, mit szólnál hozzá, ha ma este…? – kérdezte Franklin.
Izgatott volt. A válaszon sok múlott. Ha nem is az egész élet, de egy évnyi munka mindenképpen.
– Nem, Franklin, ma ne menj sakkozni – válaszolta Deborah, és tovább matatott a varrósdobozában.
Bólintott.
A megállapítás tehát igaz, most már minden kétséget kizáró bizonyítéka van rá. A dolgozószobájába sietett, és nekiállt az írásnak. Megszakítás nélkül dolgozott délig, mikor halk kopogást hallott az ajtón.
– Tessék! – kiáltotta el magát kissé bosszúsan. Nem nagyon szerette, ha munka közben zavarták.
– Édesem, valamit meg kell beszélnünk – nyitott be Deborah.
– Dolgozom!
– Éppen erről lenne szó! – mondta Deborah, besétált a szobába és leült az íróasztal elé tolt székre.
Összesűrűsödött a csönd. Franklin Deborah szemébe nézett, aki állta a pillantást.
– Mit írsz? – kérdezte végül Deborah.
– A megfigyeléseimről…
– Felolvasod?
– Még nincs kész – csóválta meg fejét Franklin.
– Jó, akkor én! – hajolt előre Deborah szédítő gyorsasággal, és mielőtt Franklin bármit is mondhatott volna, magához ragadta az asztalon heverő lapot. Olvasni kezdett: – Megfigyelések a nők természetfeletti képességeiről, különösképpen a házastársi kötelék keretein belül. Bevezetés. Bizonyára feltűnt már a férfitársadalomnak, hogy egyes asszonyok látszólag megmagyarázhatatlan képességek birtokában vannak. Ezen megállapítás nem nélkülözi feltétlen a tudományos megalapozottságot. A következőkben megfigyeléseimre támaszkodva kísérletet teszek arra, hogy egy tézis formájában magyarázatot találjak eme különös jelenségre…
Deborah elhallgatott.
– Még nincs kész! – mondta Franklin tétován.
– Nem is lesz, édesem, mert nem fejezed be.
– De igen.
– De nem. Mert marhaság, és mert nem engedem.
Franklin érezte, hogy izzadni kezd. Deborah nem szokott ellentmondani neki. Különösen a tudományok témakörében nem.
– Azért ez nem marhaság…
– Franklin, nem írod meg.
– De megfigyeltelek. És tudom, hogy képes vagy előre megmondani, hogy mit akarok. Néha hetekkel előre megjósolod, hogy mit teszek, hova utazok. Egy éve figyellek, és pontosan tudom, hogy így van. És van egy elméletem is…
Deborah félrebiccentette a fejét. – Halljam!
– Nem érdekes.
– Halljam, Franklin.
– De tényleg nem számít!
– Nekem nem akarod elmondani, de azért megírod és publikálod? Franklin, csalódtam benned. Tehát?
Franklin nagyot nyelt.
– Szerintem… – kezdte Franklin.
– Igen?
– Szerintem a nőknek van egy szervük.
– Több szervük is van, édesem.
– Nem úgy. Szerintem van egy szervük az agyukban. Úgy vélem, hogy valahol a szemek mögött lehet, ami, ha kellő mértékben kifejlődött, akkor képesek…
– Gondolatolvasásra – bólintott Deborah.
– Mint most te. Látod? Ezerszer csinálod. És soha nem tévedsz. Mintha az agyamban turkálnál.
– Minek turkáljak benne, édesem? Elég csak rád nézni, és tudom, hogy mire gondolsz.
– Nem, Deborah. Ez más. Eleinte csak gyanítottam, de most már biztos vagyok benne.
– Drágám. Én nem tudok gondolatot olvasni.
– De igen.
– De nem. Ez megérzés. Semmi több.
– Nem. Ezt bizonyítani tudom. Számos megfigyelésem van.
Deborah megcsóválta a fejét, és mélyet sóhajtott.
– Édesem. És szerinted az a szerv mire képes?
– Gondolatolvasásra biztos. De szerintem még…
– Na?
– Akaratátvitelre.
– Ezt honnan veszed?
– Megfigyeltem. Azt vettem észre, hogy néha megcsinálok dolgokat, amiket nem is akarok megcsinálni. Csak úgy. Utólag veszem észre, hogy megtettem.
– Mert szeretsz.
– Persze, persze. De azért is, mert ráveszel. Valahogy.
– És ezt meg akarod írni?
– Muszáj! – bólintott Franklin.
– És ha azt mondom, hogy nem muszáj? Hogy annyi minden van, amit meg lehetne figyelni? Ezerszer érdekesebbek, mint a nők. Azok csak nők, semmi több, fehérnép.
Deborah úgy mosolygott, hogy kettejük között karamellává olvadt a levegő.
– Én akkor is megírom – rázta meg fejét Franklin, mint aki éppen álomból ocsúdik. Megírom a tézist, és majd mások alátámasztják…
– Édesem, a kedvemért ne!
– Szerelmem! De, megírom. Ezen dolgoztam egy évig.
– Franklin, ha szeretsz…
– Szeretlek, de akkor is megírom. Asszony, ne avatkozz a tudományos dolgaimba!
– Tessék?
– Ne üsd bele az orrod…
Debóra szeme kitágult, majd még tovább tágult.
– Franklin. Utoljára kérlek!
– Megírom, asszony! Ez nem vita tárgya.
Deborah felállt. Kitágult szemei vörösre váltottak. Fénycsíkok pattantak ki villámként a pupillákból és hamuvá égették a papírlapot.
– Csillagom! Rántottává sütöm azt a kíváncsi, kezdetleges, alig barázdált férfiagyad, ha még egyszer így beszélsz velem.
– De Deborah, drágám – állt fel az asztaltól Franklin. Feldőlt mögötte a szék.
– Hites uram, édes szerelmem, nem írod meg a tanulmányt. Mert nem engedem. Egyetlen szót sem írsz nőkről, a róluk tett megfigyelésekről. Semmit, amihez közünk van. Felfogtad? Nem írsz arról, hogy hatalmunk van, hogy azt teszitek, amit mi mondunk, hogy semmik vagytok nélkülünk…
– De – nyüszített Franklin. – A szemed!
Deborah szeme még nagyobb lett. Szembogarából újra villámok cikáztak elő. – Kisszívem! Én nő vagyok! Ezer nevem van. Én vagyok az univerzális, a megalény, a genezislényegiség, a világegyetem küldötte, az irányító, a parancsoló, a csendes pásztor, a figyelő anya. Kisfiam! Azt parancsolom neked, hogy hallgass, és figyeld meg, ami hozzád tartozik, a földet, a tengeráramokat, az elektromosságot. Tudod, hogy mitől villámlik a vihar?
– Mi? – kérdezte remegő szájjal Franklin.
– A vihar. Mitől villámlik?
– Sejtem.
– Hát akkor járj utána, kisfiam! És ne a nők titkait figyelgesd!
Deborah sarkon fordult, és az ajtóhoz sietett. Franklin megdermedve állt az asztal mögött.
– Kérsz levest? – fordult sarkon Deborah.
– Tessék?
– Ebédre, kérsz levest?
Franklin bólintott.
Deborah elmosolyodott és még mindig lézervörös szemeivel az asztal felé nézett, egy kis villámmal felrobbantotta a tintásüveget, és szénné égette az összes papírt. – Ma már ne írj, tündérkém, majd holnap! Este vihar lesz.
*
1752. június 15-én Benjamin Franklin végrehajtotta híres papírsárkányos kísérletét, mellyel szikrát csiholt egy viharfelhőből, és bebizonyította, hogy a villám valójában elektromosság. Franklin a világban nyitott szemmel járó tudós beállítottságú, végtelen érdeklődésű ember volt. Megfigyelései révén értették meg a villámokat, jött létre a villámhárító. Érdekelte az elektromosság. Ő nevezte el pozitív és negatívnak a töltéseket. Rájött, hogy a vihar nem mindig az uralkodó széljárás felé mozog, ezzel nagyban hozzájárult a meteorológia megfigyeléseihez. Rájött a hűtéstechnika egyik módjára (egy meleg napon egy hőmérőt éterrel locsolt, melyet fújtatóval párologtatott el róla, így -14 C fokot ért el). Felfedezte és feltérképezte a Golf áramlatot, megújította a postaszolgálatot, ő javasolta a nyári időszámítás bevezetését először és így tovább.
A nőkről is elismerően írt, bár házasságuk 44 évéből az utolsó 17-ben nem élt feleségével, inkább Angliában tartózkodott Philadelphia helyett. Vajon miért?
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
A forrás 1.(4)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)