Fanni reggel gyorsan elvégezte a napi rutint és kilépett a lakásból. Nem szeretett késni. Az utca még csak ébredezett, de a korán kelők már ott nyüzsögtek minden buszmegállóban, a metró peronjain, a gyalogátkelőhelyeknél.
Szerette a hajnalokat. A hangulatot, mely valamiképpen beavatottá tette őt a még ébredezőkhöz képest.
Az utcán süteményszag terjengett. A szomszédos látványpékség, melyben egyébként semmiféle látvány nem szorult, már üzemelt. Odaintett a fiúnak. Domonkos, Domos, Domokos vagy valami ilyesmi. Tegnap kapott tőle reggel egy csokis kiflit nőnapra. Finom volt. A srác visszaintett. Ma nem lesz selejtes kifli, de sebaj. A tegnapi is kedves volt.
Az újságok már megérkeztek, csak ki kellett raknia. Még jó, hogy a beszerzéssel nem ő foglalkozott. Kinyitotta a boltot és beindította a kasszát. Hamarosan megjelennek az első vevők, mert még mindig vannak olyanok ebben a városban, akik újságokat vásárolnak.
Fél órán át alig tértek be hozzá. Elmerengett a tegnapon. Talán neki is kéne adnia egy el nem kelt újságot Domonkosnak, vagy hogy is hívják. Eltűnődött, hogy melyik legyen, de aztán kinézett az üvegajtón és kiment fejéből a gondolat.
Szilvánusz állt az ajtóban. Pontosan úgy, mint minden egyes reggel. Imádta az öreget, aki egyébként nem is volt öreg. Sőt. Középkorú lehetett – feltéve, ha a középkorúság kicsit hasonlít az öregkorra. Neki néha összeért a kettő. Egy biztos: Szilvánusz viselkedésében, szellemében vén volt. Több száz éves. Az öreg, aki nem is volt öreg, benyitott az üzletbe.
– Csütörtök, szóval a gazdasági lap – mondta Fanni azonnal.
Szilvánusz bácsi bólintott. Kivette a készpénzt a zsebéből – mindig pontos volt és mindig készpénzzel fizetett – és letette azt a pultra. Fanni meg sem számolta. A férfi évek óta járt ide és soha nem verte át.
Az öreg meghajolt. Fanni biccentett, és várt. Várt arra a bizonyos mondatra, ami évek óta minden egyes hétköznap elhangzott. Arra a kis apróságra, ami az elején furcsa volt, sőt, tolakodó, sőt, egyenesen ijesztő, de ami most már hiányzott, ha nem kapta meg néhanapján, amikor Szilvánusz nem bukkant fel valamilyen ok miatt.
– Köszönöm, hölgyem!
– Szívesen, uram – válaszolt mosolyogva Fanni.
Most jön, gondolta.
– Maga egy csodálatos nő. Örülök, hogy ismerem.
– Én is örülök – válaszolta Fanni, ahogy mindig.
Szilvánusz biccentett, és elindult kifelé, majd megtorpant és visszafordult.
– Milyen volt a tegnap?
– Tegnap? Mármint a nőnap? Tűrhető. Kaptam egy selejtes kiflit.
– Az jó – bólintott Szilvánusz komolyan. – Az is ajándék. Egy napnak elmegy.
Fanni felnevetett.
– Akkor holnap – intett Szilvánusz.
– Holnap.
– Hölgyem!
– Uram!
Az üvegajtó becsukódott a férfi mögött.
Fanni még mindig mosolyogva tette el a pénzt a kasszába, és – ahogy egész évben minden egyes hétköznap – egy kicsit most is csodálatosnak érezte magát.
Jövőre meg talán egy croissant is összejöhet a látványpékségből.
*
március 9.
A nőnap után egy nappal is boldog nőnapot minden nőnek, mert még ma is nők és holnap is és holnapután is és…
Oberon álma 2. rész(8)
A nagyfiú(5)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
Mélységi mámor!(4)
Mindenki Augusztusz bácsija(4)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)