Az első hó már két hónapja leesett. Marcell kiállt a verandára, és végignézett a falun. A legtöbb kémény füstölt.
– Ma esni fog a hó – mondta teljes bizonyossággal.
– Ne mondj ilyet – lépett ki mellé a melegből Izidora.
– De ha egyszer érzem. Fáj a fejem.
– A fejed akkor is fáj, amikor csak hideg jön.
– Nem. Ez most hó lesz.
– És megint nem lesznek utak.
– És megint nem lesznek utak – biccentett Marcell maga elé.
A falu vastag hótakaró alatt állt. Öt hóesés gyűlt egymásra ősz óta. Egy hónapja nem láttak autót. A karácsony már elmúlt, a húsvét még messze volt.
– Viszont a rozsnak jó. Ha még kétszer-háromszor esik, akkor talán lesz termés.
– Imádom, amikor optimista vagy – nevetett fel Izidora.
– Muszáj. Csak így érdemes. Nézd! – Egy tetemes varjúraj károgva repült át a ház fölött. – Komoly hó lesz.
Csendben nézték, amíg a varjak elvitorláztak.
– Oké, hiszek neked. Ennyi varjút két éve nem láttam.
– Én mondtam.
Esteledett. Az istállóban méltatlankodni kezdtek a tehenek.
– Hátul minden rendben? – kérdezte Marcell.
– Igen. Öt perce legalábbis az volt.
Izidora kihajolt a veranda korlátján és pipiskedve nézett a szomszéd ház felé.
– Gotfidék már lefeküdtek?
– Ilyenkor?
– Sötét van náluk.
– Vagy behúzták a függönyt.
– Nem hiszem. Valami baj lehet
– Aggódsz?
– Én mindig aggódom. Ez tart minket egyensúlyban. Te nem aggódsz én meg igen.
Újabb hollócsapat zajongott fölöttük, ami egy ideig elterelte a figyelmüket.
– Tényleg nagy hó lesz – bólintott teljes bizonyossággal Marcell. – A gyűjtőket megnézted?
– Megnéztem.
– Mert ezen múlik a nyarunk.
– Megnéztem, édesem. Minden rendben van. Ha olvad, oda olvad.
– Remélem, sok-sok hó lesz. Kicsit azért félek.
– A hótól?
– A nyártól.
Izidora elhessegette a késztetést, hogy belemenjen a helyzetbe. Ha már Marcell is aggódni kezd valamin, akkor azon valóban van mit aggódni.
– Nem lesz baj.
– Ha elég hó esik. A rádió azt mondta, hogy jön egy front.
– A rádió! – horkant fel Izidora. – És a fejed? Neked rádióhoz képest fáj a fejed? Így könnyű.
Marcell a nőre vigyorgott. Végtelenül szerette Izidorát. – Jó, kicsit csaltam.
– Disznó!
– Röf-röf.
A szomszéd házban mozgolódás támadt. Kinyílt az ajtó és a kiömlő fény sárga csíkot húzott a vastag havon.
– Én mondtam, hogy fent vannak – jegyezte meg Marcell.
– Ezt is bemondta a rádió, mi?
– Nem. Ezt csak úgy tudtam.
– Persze.
– Hahó! – kiabált át hozzájuk Gotfried. – Melegetek van azért álltok ott kint?
– Marcell szerint jön a hó – kiabált vissza Izidora.
– Az kéne még. Már így sem lehet mozdulni.
– De jó a nyárra.
– Hát ja. A nyárra tényleg kell. Már ha esik eleget.
– Marcell szerint sok jön. A feje mondja. Meg a rádió.
– Nektek van vétel?
– Nektek nincs?
– Elfogyott az elemünk. Se hírek, se zene…. Se társaság, se nevetés…
– Átjöttök?
– Végre már! – kiabált vissza Gotfried. – Felöltözünk és ott is vagyunk.
Marcell kuncogva nézte barátját, ahogy visszaviharzik a házába. – Akkor ma buli lesz.
– Baj?
– Dehogy. Jó velük. Van valamink itthon?
– Egy kis pálinka. És csinálhatok bundáskenyeret.
– Az jó lesz. Bundáskenyér. Mint a földre hullott hó.
– De irodalmi vagy.
– Mert író vagyok. Voltam.
– Vagy. Na, akkor megyek! Rendet rakok – adott egy csókot a férfi orcájára Izidora. – Szertelek.
– Én is.
Marcell mögött becsukódott az ajtó. Csend lett. A faluban már mindenki otthon volt. Télen egy ideje már lassú az élet. Olyan, mint évszázadokkal ezelőtt volt. Minden hullámzik. „Szinusz görbe a világ”, gondolta Marcell. Aztán csak csendben figyelte a sötétbe boruló, sötét utcát. Utoljára tíz éve látott közvilágítást. Jól emlékezett arra, hogy milyen volt. De nem hiányzott. Egy picit sem. Beszívta a jéghideg levegőt, és mélyet sóhajtott. Úgy döntött, hogy megvárja kint Gotfriedéket.
Lassan, de biztosan szállingózni kezdett a hó. Én mondtam, gondolta. Remélem sok lesz, de ha nem, akkor is… olyan szép.
*
Január 16. A hó világnapja
A Golf áramlat leállása esetén Európában szélsőséges időjárás várható.
Azokon a területeken, ahol most télen gyakran esik az eső (pl. Nagy-Britannia, Írország, Hollandia, Észak-Franciaország), a csapadék szinte kizárólag hó formájában hullana.
A “tó-hatás” (Lake effect): Mivel az Atlanti-óceán vize még mindig viszonylag meleg maradna az Egyenlítő felől, de a felette áramló levegő extrém hideg lenne (a sarki jég kiterjedése miatt), ez a hőmérséklet-különbség hatalmas havazásokat generálna a part menti területeken. Hasonló jelenség zajlik most az Egyesült Államokban a Nagy-tavak vidékén (pl. Buffalo városában), ahol napok alatt méteres hó eshet.
Jégkorszak-szerű állapotok: A modellek szerint a téli tengeri jég elérné Skócia és Hollandia partjait, ami tartós, nem olvadó hótakarót eredményezne ezekben az országokban.
2. Közép-Európa (Magyarország): Hidegebb, de szárazabb telek
Nálunk a helyzet összetettebb lenne. Bár a hőmérséklet drasztikusan csökkenne, a levegő szárazabbá válna. Kevesebb csapadék, de az mind hó: Mivel a hideg levegő kevesebb nedvességet tud tárolni, és az óceáni párologtatás is csökkenne az északi vizeken, összességében kevesebb csapadék hullana télen.
Tartósabb hóréteg: Viszont ami lehullik, az biztosan hó lesz, és a tartós fagyok miatt nem olvadna el napokon belül, mint mostanában. Így bár lehet, hogy ritkábban havazna, a táj hetekig vagy hónapokig folyamatosan fehér maradhatna, mint régen a “kemény teleken”.
Hóhoz kapcsolódó magyar néphagyományok:
Márton napja (november 11.): Ez az egyik legismertebb. A mondás szerint: “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barna lovon (sárban), akkor kemény tél várható.” Egy másik hiedelem a sült liba mellcsontjához kötődik: ha a csont fehér, sok havat várhatunk, ha barna, akkor sáros, lucskos telet.
Erzsébet napja (november 19.): Úgy tartják, “Erzsébet megrázza a pendelyét”, ami azt jelenti, hogy ezen a napon szokott leesni az első hó. Ha ezen a napon havazik, a néphit szerint karácsonykor is fehér lesz a táj.
Katalin napja (november 25.): A legismertebb regula: “Ha Katalin kopog (fagy), karácsony locsog (enyhe idő), ha Katalin locsog, karácsony kopog.” Bár ez elsősorban a fagyra vonatkozik, közvetetten a karácsonyi hóról is szól: ha Katalinkor sár van, jó eséllyel lesz havas (vagy legalábbis fagyos) a karácsony.
Julianna napja (február 16.): Ha ezen a napon havazik, azt mondták: “Julianna kirázta a dunnáját”. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy ha ekkor még esik, akkor a tél “kitombolja magát”, és hamarosan jön a tavasz.
Zsuzsanna napja (február 19.): A tél végének hírnöke. “Zsuzsanna elviszi a havat”, vagy vaskosabban fogalmazva a pásztorok szerint: “Zsuzsanna rápisil a hóra”, azaz megindul az olvadás.
2. A hó, mint “szegény ember trágyája”
A paraszti kultúrában a hótakarót áldásnak tekintették, nem kellemetlenségnek. A mondás szerint: “Hó a szegény ember trágyája.” A vastag hótakaró megvédte az őszi vetést a kifagyástól (hőszigetelőként működött), és tavasszal, olvadáskor lassan, egyenletesen áztatta fel a talajt, ami felért egy alapos trágyázással a terméshozam szempontjából. Ha nem volt hó, de nagy volt a fagy, az katasztrófát jelentett a következő évi kenyérre nézve.
