Bruno ujja

(G. BRUNO újra iszik, majd feláll és ŐRhöz megy, aki nem mozdul)

G. BRUNO: Még nem láttam itt, fiam.

ŐR: (hűvösen) Pár hete kerültem ide.

G. BRUNO: És jó itt? (felnevet) Térdig szarban?

ŐR: Ez is egy munka. A szent inkvizíciót szolgálni pedig kitüntetés.

G. BRUNO: Áh, értem. És mondja, milyen a nap?

ŐR: Milyen lenne?

G. BRUNO: Még mindig melegít a fénye? Zöldbe bontja a fákat?

ŐR: Még mindig úgy tesz.

G. BRUNO: És mit szólna, ahhoz, ha azt mondanám, hogy forog.

ŐR: (meglepődve) Mi forog?

G. BRUNO: A föld alattunk. Nem a nap kering körülöttük. Érted?

ŐR: Nem.

(G. BRUNO feltartja az öklét úgy, hogy középső ujja felfelé mutat, eközben az ajtóban megjelenik BELLARMINO, de nem lép be, így nem veszik észre a jelenlétét)

G. BRUNO: Látod az ujjam? Ez vagy te, ahogy a földön állsz. A föld az öklöm. Azt ugye tudod, hogy a föld gömb alakú.

ŐR: Gömb?

G. BRUNO: Golyó? Tudtad? (ŐR nemet int fejével) Pedig az. Be is bizonyította egy Magellán nevű tengerész úgy nyolcvan éve. Tudod, hogy most mennyit írunk?

ŐR: Nem tudok írni.

G. BRUNO: De milyen évet számlálunk?

ŐR: Számlálni sem tudok.

G. BRUNO: Mindegy. Nem érdekes. (az öklére és a felfelé mutató középső ujjára mutat) szóval ez vagy te, ez meg a föld, amin állsz, ami golyó alakú. (másik öklét felmutatja) Ez pedig a nap. (G. BRUNO a “nap” öklét körözi függőleges körpályán a “föld” ökle körül) Eddig ezt hitted. Azt hitted, hogy a föld körül kering a nap. És amikor lemegy, és este lesz, akkor az ezért van, mert a nap körbefordul. De az igazság az, hogy mi forgunk körülötte. (G. BRUNO kezével most a középen tatott nap ökle körül mozgatja föld öklét körkörös csuklómozdulatokkal miközben az ököl a nap ököl körül is kering.)

Ez a valóság.

(ŐR értetlenül nézi a hadonászó magyarázatot)

Látod? Ahol állsz, onnan pont úgy néz ki mind a kettő, de a mozgás egészen más. Ezt az ifjú Galilei is megerősítette. A nap van középen. És a bolygók körülötte forognak. Csak egy látcső kell hozzá és mindent látni is lehet. Még nincs ilyen, de hamarosan lesz. Galilei meg akarja építeni. Csak ki kell várni.

(G. BRUNO megáll a szemléltetésben. Középső ujja felfelé mutat éppen. Így néz az őr szemébe.)

Érted? Érted ezt az egészet?

(ŐR elkapja a kinyújtott középső ujjat, megcsavarja. G. BRUNO felnyög és a földre esik fájdalmában. ŐR a nyakánál és az ujjánál fogva vonszolja a priccs felé)

ŐR: A te jó anyádnak mutogasd az ujjad, varázsló.

(ŐR éppen ki akarja törni G. BRUNO ujját, amikor BELLARMINO közbelép)

BELLARMINO: Elég! (ŐR még mindig haraggal a szemében nem engedi el az ujjat) Elég, mert mellé kerülsz te is! (ŐR elengedi az ujjat és visszatér a falhoz) (G. BRUNOhoz) Látom, szépen megy az edukáció.

G. BRUNO: (lihegve a fájdalomtól) Értette. Ezért lett ideges. Természetes reakció, ha az ember hite meginog.

BELLARMINO: Nem inkább attól lett ideges, mert bemutattál neki? Nem kell neki ez az egész. Nem érted? Nincs rá szüksége ahhoz, hogy boldog legyen. Egy jó munka, étel, meleg, család. Ez kell neki, nem a bolygók pályája. És ezt mi megadjuk.

G. BRUNO: Nem hiszem, hogy ő palotában él, mint a bíboros úr.

BELLARMINO: Nem. Persze, hogy nem. Mi nem palotát adunk, hanem a rendszert, amiben biztonságosan elélhet. Szabályokat, amiket, ha betart, akkor nem lesz baja. Karámot, ami nem engedi elkószálni a pusztaságban. Hogy azon belül mit csinál, az nem a mi dolgunk, hanem egy magasabb erőé. Arra semmi befolyásunk. Mi csak a rendszert adjuk, hogy boldog lehessen. És, látod, testvér? Az ujjad mutatja, hogy nem is nagyon szeretne elmenni onnan.

*

Pár éve írtam felkérésre két egymással összefüggő egyfelvonásos drámát Bruno-ról. A felkérésből semmi sem lett, a két darab ott ücsörög egy file-ban. De Bruno majd egyszer kiszabadul, ha kell valakinek. Egy biztos: élveztem az írást, és eléggé beleástam magam Bruno életébe. Izgalmas alak volt, olyan, aki nem tudott nyugton maradni.