Ne várj a tökéletes pilanatra, vedd a pillanatot és tess kökéletessé!
Hazaért a Mici. Káromkodva akasztotta fel a kabátját, a táskát pedig a sarokba hajította.
– Baj van, szívem? – kérdezte Mackó.
– Nem. Semmi. Kösz.
– Oké…
– Leszámítva, hogy kétszer b’tak le a Zsolt miatt, egyszer a Géza miatt, és lehet, hogy kirúgnak, mert olyan ideges lettem, hogy rossz adatokat adtam le a word-ben, mert persze word-ben kéri az a nyamvadt Hugó az egész kimutatást, mert excel-ben ugye túl egyszerű lenne, de hát mivel az excelről azt hiszi, hogy a volt feleségéről van szó, neki csak a szövegszerkesztő jó. Hát én meg úgy adtam le, rosszul. Simán kirúgnak, ahogy a Rozit is lapátra tették.
– Holnap kijavítod, hejhopp és ihaj!
– Már most bevitték a rendszerbe, késő.
– Semmi sem késő.
– Mackó, te már csak tudod. Nézd! Remeg a kezem olyan ideges vagyok. A vérnyomásomat egy kazán megirigyelhetné.
– Nyugi, minden rendben van. Ihaj!
– Persze. Csak ha még egy kicsit nyugtatsz, akkor kiugrok az ablakon.
– Nyugi! Csuhaj!
– Mackó, azt hiszem meg foglak ölni.
– Kérsz egy kis bort?
– Aha.
– Ja, nincs. Bocs. Hejhopp!
– És a végén még volt pofája a lóarcú Áginak bejelenteni, hogy idén ugrott a prémium. Kapunk helyette könyvutalványt. De nem baj, jövő nyáron nem nyaralunk, majd veszek egy balatonos kifestőt meg egy csomag zsírkrétát. Az élet egy kupac szar, és én vagyok benne a legszerencsétlenebb darab – huppant le a konyhaszékre Mici és sírva fakadt. – Mondj valami jót!
– Összetörtem a kocsit. Ihajla!
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!